188141. lajstromszámú szabadalom • Azetidin-származékot tartalmazó virágpor-sterilizáló készítmény és eljárás a hatóanyag előállítására

1 ISS 141 2 kezeljük, illetőleg katalizátor jelenlétében hidro­géngázzal kezelünk, vagy b) az Y helyében —CHR csoportot tartalmazó azetidin-származék előállítására - R jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport - egy (111) általános képle­­tű vegyület benzil-észter-származékát - a képletben a Hal szubsztituensek jelentése egymástól függetle­nül klór- vagy brómatom, X és Y jelentése a fenti­ekben megadott - benzil- vagy ct-fenil-benzil-amin jelenlétében ciklizálunk, majd a kapott vegyületröl a benzil- vagy a-fenil-benzil-védőcsoportot katali­zátor és hidrogéngáz segítségével végzett hidroge­­nolízissel leszakítjuk, majd a fentiek szerint kapott vegyületeket kívánt esetben savaddíciós sóvá, ész­terré vagy amin-származékká alakítjuk. Ha fenti a) vagy b) eljárásmód szerint kapott azetidin-származéktól eltérő (1) általános képletü azetidin-származékot kívánunk előállítani, akkor a fenti módon kapott származékot önmagában is­mert módon a kívánt másik (I) általános képletü azetídin-származékká alakíthatjuk át. A találmány szerinti eljárás fenti a) változatát bármely olyan ismert módszerrel folytathatjuk le, amely alkalmas a cianocsoportnak karboxilcso­­porttá való átalakítására. A cianocsoport hidrolízi­se például a ciano-vegyület vizes savval vagy vizes alkálivegyülettel, enyhe körülmények között törté­nő kezelésével folytatható le; így az azetidin-szár­mazékot szabad sav vagy ennek a megfelelő sója alakjában kapjuk. A cianocsoport alkoholízise oly módon történhet, hogy a ciano-vegyületet alkohol­ban, száraz hidrogén-klorid jelenlétében forraljuk visszafolyató hütő alkalmazásával; így az azetidin­­származékot a megfelelő észter vagy ennek hidro­­klorid sója alakjában kapjuk. Ha a fenti eljárás kiindulási vegyületében egy A védőcsoport volt jelen, akkor ezt a védőcsopor­tot a kapott reakciótermékből bármely erre alkal­mas módszerrel eltávolíthatjuk. Ilyen A védőcso­­,portként különösen a benzílcsoport és elsősorban az a-fenil-benzil-csoport alkalmazható; ezeket az azetidin-gyűrüről enyhe reakciókörülmények kö­zött hasíthatjuk le, gázalakú hidrogénnel katalizá­tor, például palládiumos vagy palládium-hidroxi­­dos aktívszén jelenlétében történő kezelés útján. A fenti eljárásban kiindulási anyagként alkal­mazható ciano-vegyület például oly módon állítha­tó elő, hogy a megfelelő hidroxil-vegyületet metil­­szulfonil-kloriddal reagáltatjuk, amikor is a megfe­lelő 3-metil-szulfonil-azetidin-analógot kapjuk, majd ez utóbbi vegyületet alkálifém-cianiddal, cél­szerűen nátrium-cianiddal reagáltatjuk. A kiindu­lási vegyületként alkalmazható 3-hidroxi-vegyület halogén-epoxidnak primer aminnal való reagálta­­tása útján állítható elő. A találmány szerinti eljárás b) változata esetében a (II) általános képletü vegyületet bárium-hidro­­xiddal való kezelés útján ciklizálhatjuk; igy ha a (II) általános képletü kiindulási vegyületet szabad sav alakjában alkalmazzuk, akkor ciklizált reakcióter­mékként a megfelelő azetidin-2-karbonsav bárium­sóját kapjuk. Az eljárás b) változatát azonban elő­nyösen (III) általános képletü vegyület észterének amin jelenlétében történő ciklizálásával folytatjuk le, még pedig oly módon, hogy a két reagenst polá­ros oldószerben, például acelonitrílben forraljuk visszafolyató hűlő alkalmazásával. Aminként elő­nyösen ben/il-aminl vagy u-fenil-benzil-amint al­kalmazunk.. így a kapott reakciótermék azetidin­­gyűrűjéről a benzil- illetőleg u-lénil-benzil-csoporl könnyen eltávolítható a fentebb, az a) eljárás­­változat esetében említett hidrouénezési módszer­rel. A (II) általános képletü kiindulási vegyiilelek az ismert Gabriel-féle ftálimid-szinlézis egy módosí­tott alakjának alkalmazásával állíthatók elő. Kzoly módon történhet, hogy (IV) általános képletü ve­­gyüleleket c képletben X és Y jelentése megegye­zik a fenti meghatározás szerintivel halogénez­­zük, előnyösen bróm és vörös foszfor alkalmazásá­val, majd az. így kapott (V) általános képletü vegyii­­letel ahol X, Y és Hal jelentése a fentivel egyező- halogén-hidrogén-savval kezeljük a kívánt amin­­hidrohalogenid felszabadítása céljából. A találmány szerinti eljárásban kiindulási vegyü­letként ugyancsak alkalmazható (III) általános képletü vegyületeket oly módon állíthatjuk elő, hogy (VI) általános képletü laktont e képletben X és Y jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel - halogénnel, előnyösen brómmal rea­­gáltatunk vörös foszfor jelenlétében, majd a kapott reakcióterméket alkohollal reagáltatjuk savas kata­lizátor jelenlétében. Ennek az eljárásnak egy elő­nyös kiviteli módja esetében benzil-alkoholt alkal­mazunk alkoholként, így a (111) általános képletü reakciótermékként kapott benzil-ész.lerl benzil­­aminnal vagy ot-fenil-benzil-aminnal reagáltathat­­juk, amikor is a (VII) általános képletü vegyülethez- ahol X és Y jelentése megegyezik a fenti meghatá­rozás szerintivel, A1 pedig benzil- vagy u-lenil­­benzil-csoportot képvisel - jutunk. A találmány szerinti hatóanyagokat tartalmazó készítményekben a hatóanyagot bármely olyan vi­vőanyaggal összekeverhetjük, amely elősegíti a ké­szítménynek a kezelendő növényekre való felper­metezését, illetőleg megkönnyíti az anyag tárolását, szállítását és kezelését. A vivőanyag szilárd vagy folyékony állapotú lehet, de alkalmazható vivő­­anyagként atmoszferikus nyomáson j»ázalakú anyag is, folyadékká sajtolt állapotban. Általában azonban a mezőgazdasági készítményekben szoká­sos közönséges vivőanyagokat alkalmazzuk a talál­mány szerinti készítményekben is. A készítményekben alkalmazható szilárd vivő­­anyagok példáiként természetes és szintetikus agyagok és szilikátok, például természetes sziliká­­tok, mint diatomaföldek, magnézium-szilikálok, mint talkumok, magnézium-aluminium-szilikátok, mint atlapulgilok és vermikulitok, alumínium-szili­­kátok, mint kaolinitek, montmorillonitok és csillá­mok, továbbá kalcium-karbonát, kalcium-szulfát, szintetikus hidráit szilícium-oxidok és szintetikus kalcium- vagy alumínium-szilikátok, elemek, mint szén vagy kén, természetes vagy szintetikus gyan­ták, mint kumaron-gyanták, polivinil-klorid, szti­­rol-polimerek és -kopolimerek, szilárd poliklor­­fenolok, bitumenek, viaszok, mint méhviasz vagy paraffin és klórozott ásványi viaszok, valamint szi­lárd műtrágyák, mint szuperfoszfátok említhetők. Az alkalmas folyékony vivőanyagok sorába a 5 10 15 20 25 30 Ï35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom