188137. lajstromszámú szabadalom • Nyomórugópár kapcsolására szolgáló közbenső rugótányér

1 188 137 2 A találmány nyomórugópár kapcsolására szol­gáló közbenső rugótányér továbbfejlesztése, mely­nek révén a nyómórugópár (a továbbiakban egy­szerűen: rugópár) tengelyirányú terhelésével egyi­dejűleg keresztirányban is terhelhető. Ilyen rugótá­nyérral felszerelt rugópár, illetve több rugópárból létesített rugócsoport előnyösen használható fel különféle (elsősorban vasúti) jármüvek rugózásá­ban, valamint mechanikai .lökéscsillapító berende­zésekben, A rugópár felső és alsó rugótányér között sorba­­kapcsolt, egymástól közbenső rugótányérral elvá­lasztott két rugóból áll. A járműiparban leginkább elterjedt hengeres csavarrugók lineáris karakterisz­tikájával együttjár a lengéstani rezonancia veszélye és az a hátrány, hogy a kívánatos lágysághoz tete­mes rugóösszenyomódás, így nagy helyigény tarto­zik. Ennek a problémának a megoldására fejlesztet­ték ki a progresszív karakterisztikájú rugópárokat, rugócsoportokat - akár a két rugó egyikének terhe­lésfüggő kiiktatásával (a közbenső rugótányér fe­­lütköztetésével), akár legalább egy^gumirugónak a beiktatásával. A nyomott csavarrugók lengéstani-funkcionális működése, valamint karbantartása szempontjából kedvezőnek bizonyult és így gyorsan elterjedt az összetett (ún. „flexicoil") terhelésmód, amelynek a lényege: a csavarrugót nemcsak tengelye irányá­ban, hanem egyidejűleg keresztirányban is terhelni lehet, ami jelentős szerkezeti továbbfejlesztés. A progresszív eredő karakterisztikának és az ösz­­szetett terhelésmódnak az együttes hasznosítását mindeddig megakadályozta az a szerkezeti kötöt­­ség, hogy a rugótányér felütköztetésnek és a ke­resztirányú szabad kitérésnek a szerkezeti követel­ményei egymással ellentétesek. így pl. a DT 1 954 164 sz. leírás 3. ábráján olyan rugópár látha­tó, amelynek 9 és 11 csavarrugói között a 10 persely a közbenső rugótányér. Mivel a 8 rugótányér ab­ban radiálisán vezetve van, így a rugópár eredő karakterisztikája bár változó, az összetett terhelés­módra a megoldás alkalmatlan. Más megoldást mutat a DT 1 147 494 sz. leírás: itt a 9 csavarral állítható előfeszítésű rugócsoport szerepek A 4 gumirugópár elemi rugóit a 12 köz­benső rugótányér választja el, de az felütköztetésre nem alkalmas. A rugócsoport progresszív karakte­risztikáját a 4 gumirugók biztosítják. Az összetett igénybevételt azonban az 5, 7 rugótányérok kiala­kítása nem teszi lehetővé. Az összetett terhelésmód különleges kivitelét is­merteti az A 1 530 114 sz. német leírás: itt a két rugótányér egymással szöget zár be, amivel a rugó keresztirányú karakterisztikája jelentősen módosít­ható. Az öszetett terhelésmódhoz azonban nem járul a tengelyirányban progresszív karakterisztika. Hasonló összetett terhelésmód jellemzi a 3 276 764 sz. USA leírásban szereplő rugózást, de a tengely­­irányban progresszív karakterisztika létesítése szó­ba sem jöhet. Korszerű járműipari rugózásokban a legfonto­sabb követelmények a kővetkezők: 1) tengelyirány­ban változó (többnyire progresszív) karakteriszti­ka; 2) összetett terhelésmódra való alkalmasság; 3) egyszerű szerkezeti kialakítás. Ezeket a követelmé­nyeket az eddig ismert megoldások egyike sem ké­pes teljesen kielégíteni. A találmány célja a rugó­­csoportok olyan továbbfejlesztése, hogy azok - csa­varrugók és gumirugók bármilyen kombinációjá­ból álljanak is - e követelményeket maradéktalanul kielégítsék. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a fenti követelmények kielégítésére a progresszív ka­rakterisztikát a rugópár egyik rugójának a terhelés­­fűggö (időleges) kiiktatásával, míg az összetett ter­helésmódra való alkalmasságot a közbenső rugótá­nyér olyan felütköztetésével célszerű megvalósítani, amely a tengelyirányban már felütközött rugó to­vábbi keresztirányú elmozdulását akadálytalanul megengedi. Ennek a találmányi felismerésnek az értelmében a közbenső rugótányért a rugó külső, vagy belső átmérőjéhez csatlakozó szilárd vezető­peremmel látjuk el, méreteit pedig a tengelyirányú felütköztetés elrendezésére alkalmasan választjuk, s vezetőperemmel látjuk el a szélső rugótányérokat is. Ezekkel az intézkedésekkel a találmányi feladat egyszerűen megoldható: a közbenső rugótányér megnövelt átmérője a szabatos (síkbeli, körkörös) felütközést akkor is biztosítani tudja, amikor - a keresztirányú kitérése folytán - a közbenső rugótá­­nyér excentrikusán ütközik fel a felütéstámon. Ha a közbenső rugótányért a rugó belsejében, ún. bel­ső felütéstámon ütköztetjük, akkor a közbenső ru­gótányér külső átmérőjét emiatt nem kell növelni. A vezetőperemek megfelelő magassága és vastagsá­ga a felfekvő menetek kellő radiális megvezetését is biztosítja. Ha a rugócsoport egynél több, párhuzamosan kapcsolt rugópárból áll, s az egyes rugópárokat felütéstámokon felütköztethető közbenső rugótá­nyérok választják el, akkor a belső rugópár köz­benső rugótányérjának a külső átmérőjét, illetve a külső rugópár közbenső rugótányérjának a belső átmérőjét úgy kell választanunk, nehogy a szom­szédos közbenső rugótányérok működésük közben érintkezzenek. A találmány szerinti közbenső rugótányér fel­­használásával a rendelkezésre álló helytől, az adott rugózási feladattól függően a rugópárokból külön­féle elrendezésű és eredő karakterisztikájú rugócso­portok hozhatók létre. A változó karakterisztika legtöbbször a növekvő összenyomódással prog­resszív, mégpedig egy vagy több törésponttal, kö­zöttük - ha gumirugó nincsen beiktatva - egyenes jelleggel. A töréspontok ott jelentkeznek, ahol a közbenső rugótányérra támaszkodó valamelyik ru­gó - a felütkö?tetés miatt - további működésében korlátozást szenved, ill. abból kiiktatódik. A köz­­benső rugótányér felütköztetése a legbelső, vagy egyetlen csavarrugó belsejébe nyúló vezető rugó­­'üskének a homloklapján, mint belő felütéstámon, míg a legkülső, vagy egyetlen csavarrugó közbenső ■ugótányérjának a felütköztetése külső felütéstá­mon egyszerűen megoldható. Ez utóbbit a rugócso­port valamely szélső rugótányérjának peremes edény formájában történő megnyújtásával is kiké­pezhetjük. Még nyomott csavarrugók esetében is illeszthetünk íves szakaszokat az eredő karakterisz­tikába, ha valamelyik felütéstámra gumi felütéstá­­mot helyezünk. Ha a rugócsoportban legalább egy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom