188099. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mágnesesen lokalizálható, biológiailag lebontható lipid mikrohólyagok előállítására
1 188 099 2 ségére vonatkozik (Brit. J. Biochem. 24, 485 [1972]). E vizsgálat folytatásaképpen tanulmányozták a liposzómákba zárt fehérjék máj általi felvételének és lebontásának sebességét (Eur. J. Biochem. 47, 1179 [1974]). A szerzők úgy gondolják, hogy különböző lizoszómális eredetű betegségekben szenvedő egyének lizoszómáiba a liposzómák útján terápiás enzimek juttathatók be. E munkacsoport tanulmányozta célsejtek daganatgátló szert tartalmazó liposzómákkal való kezelésének lehetőségét. Egy ezimnek, a torma-peroxidáznak a májba történő, liposzómák általi tényleges transzportjáról szól a Pamplonában (Spanyolország) 1975. szeptember 15-20-án tartott “7th Congress of the Reticuloendothelial Society” előadásairól megjelent kivonat. Nem találtunk olyan irodalmi utalást, ahol biológiailag lebontható lipid mikrohólyagokban mágneses részecskék használatát javasolták vagy ismertették volna gyógyászati készítmények előállításához, amelyek alkalmasak a gyógyszerek eljuttatására a mágneses tér hatásának kitett helyre. Találmányunk tárgya eljárás mágnesesen lokalizálható, biológiailag lebontható gyógyszerhordozó készítmény előállítására. E készítmény paramágneses anyagot, egy vagy több biológiailag lebontható lipidet és egy vagy több nem-mérgező felületaktív anyagot tartalmazó lipid mikrohólyagokból áll. A paramágneses anyagot a felületaktív szer és a lipid egy részével megnedvesítjük, majd ezt az anyagot hozzáadjuk a megmaradt lipidhez és 90-100 °C-ra melegítjük, vizet adunk hozzá, a keverékből ultrahang-kezeléssel mikroemulziót képezünk, melyet lehűtve és liofilizálva a kívánt termékhez juttatunk. A paramágneses anyag a finom eloszlású magnetit. A találmány szerinti mikrohólyagok mérete körülbelül 5 fi alatt, előnyösen körülbelül 3 fi alatt van, átlagos méretük 1-2 fi. A találmány szerinti lipid mikrohólyagok előállításához használható, biológiailag lebomló lipidek közé tartoznak a zsírsavak; ezek előnyös csoportját képezik a páros szénatomszámú és 30 °C (közvetlenül szobahőmérséklet felett) és 100 °C között olvadó, telített zsírsavak, Ilyen sav például a laurinsav, mirisztinsav, palmitinsav, sztearinsav, arachinsav (ejkozánsav), behénsav (dokozánsav), erukasav, brasszidinsav és hasonlók, valamint ezek keverékei. Megjegyzendő, hogy az alacsonyabb olvadáspontú telítetlen zsírsavak, mint linolsav, olajsav és hasonlók szintén használhatók egy vagy több fenti zsírsavval elkeverve, amennyiben a végső lipidkeverék a 30-100 °C hőmérséklettartományban olvad meg. A találmány szerint használható egyéb lipidalkotórészek közé tartoznak nagy molekulasúlyú alkoholok, mint mirisztil-alkohol (n-tetradecil-alkohol), cetil-alkohol (n-oktadecil-alkohol) és mások; és mono-, di- és trigliceridek, mint a fentebb említett alifás savak, például olaj- és palmitinsav glicerin-észterei. Ilyenkor is lényeges követelmény, hogy maguk a találmány szerinti lipid mikrohólyagok 100 °C alatt olvadjanak és 30 °C felett szilárduljanak meg. így a lipid mikrohólyagok triglicerid komponenseinek olvadáspontja az elfogadható tartományba eshet, ha azonban e tartományon kívül esik, az elfogadható tartományon belül olvadó más anyagokkal képezett keverékeiket használjuk, hogy I olvadáspontjuk beleessék a 30-100 °C hőmérséklettartományba. A találmány szerint használható nagymolekulasúlyú lipid anyagok további csoportját képezik a foszfolipidek, például lecitin; szterinek, mint koleszterin, szitoszterin, sztigmaszterin és hasonlók (e szterinek tisztítva 100 °C felett olvadnak meg és olvadáspontjuk csökkentése céljából más anyagokkal kell elkeverni őket); pszeudoszterinek, mint lanoszterin; és cerebrozidok, melyek zsírsavból, szfingozinból és cukorból (galaktóz vagy glükóz) felépülő lipoidok. Legelterjedtebb cerebrozid a frenozin és kerazin. Az új gyógyszer-hordozóanyagban jelenlevő finom eloszlású paramágneses részecskék magnetitből vagy mágneses trivas-tetraoxidból (Fe304) állnak. A találmány szerinti lipid mikrohólyagok előállítására használandó magnetit-részecskéknek felaprózottságukat tekintve szuper-finom állapotban kell lenniök, átlagos méretük nem haladhatja meg az 1000 Ä-öt, előnyösen a 300 Á-öt. 100-200 Â részecskeméretü magnetit szuszpenziók vagy finom porok kereskedelmileg kaphatók. Ha kisebb átlagos méretű részecskékre van szükség, úgy azok szokványos eszközökkel, mint golyósmalomban való őrléssel könnyen előállíthatok. E mágnesesen lokalizálható, biológiailag lebontható mikrohólyagok előállításához előnyösen használható felületaktív szerek közé tartoznak a nemionos felületaktív szerek, mint polioxietilén-szorbitán-monooleát. Bár kisebb reakciókészségük és szélesebb körű kompatibilitásuk miatt a nemionos felületaktív szerek előnyösebbek, mégis anionos és kationos felületaktív szerek is alkalmazhatók. Anionos „szappanok”, mint nátrium-palmitát vagy -oleát, hosszú láncú alifás alkoholok szulfátjai, mint nátrium-szulfát, és szulfonált észterek, mint nátrium-szulfo-etil-oleát használhatók. Hasonlóan kationos felületaktív szerek, mint kvaterner ammóniumsók is alkalmazhatók, például dodecil-benzildimetil-ammónium-klorid és N-aikil-izokinoliniumsók. Természetes előfordulású felületaktív anyagok, mint lecitinek szintén alkalmazhatók. Mint emlitettük, a felületaktív szer pontos természele nem kritikus e mikrohólyagok előállításánál, de a felületaktív szer jelenléte kritikus, amint az látható lesz maguknak a mikrohólyagoknak az előállítására vonatkozó, alábbi általános útmutatásokból. Először a lipid anyagokat, a felületaktív szereket és a magnetitet mérjük ki. A magnetitet megnedvesítjük a felületaktív szerrel és a lipid anyag egy részével. Ezután a benedvesített magnetitet hozzáadjuk a megmaradt lipidkomponensekhez és a keveréket 90-100 °C-ra melegítjük. Ezen a hőmérsékleten az összes alkotórésznek teljesen olvadnia/ oldódnia kell (a magnetit kivételével, amely szuszpenzióban van). Ezután a lipid keveréket hozzáadjuk meghatározott mennyiségű, előzőleg ugyancsak 90-100 °C-ra melegített vízhez. Keverés után a lipid/víz olaj-a-vizben emulziót ultrahanggal kezeljük (például Branson W-185D ultrahang-készüléket használva) 2-3 percig 90-100 °C-on. Az ultrahangos kezelés folytatása közben a képződött mik-I 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
