188058. lajstromszámú szabadalom • Eljárás királis benzil-merkapto-propionil-amino-származékok előállítására

1 188 058 2 Az elektromos inger alkalmazása után 10 másod­percen át figyeltük, hogy az egerek hátsó combja görcsösen megfeszül-e. Az összes kontroll egér ilyen görcsöket mutatott. Az eredményeket az aláb­bi III. táblázatban foglaljuk össze. Egereken az elektrosokk blokkolását elterjedten alkalmazzák laboratóriumi kísérletként annak eldöntésére, hogy a vizsgálandó vegyület mutat-e görcsoldó hatást, ebben a kísérletben számos ismert görcsoldó gyógyszer hatékonynak bizonyult. Meg kell jegyez­ni, hogy a Thiorphan még sokkal magasabb dózis­ban is hatástalan. III. táblázat Enkephalináz inhibitorok görcsoldó hatása görcsöt kiváltó elektrosokk esetén (ECS) egereken Vegyület képletszáma X R n R1 ED50 (s.c.) (mg/kg) (I) H H 2 ch3 178 (III)­­­-74,1 (IV) Thiorphan 140,8 >320 A fentiekben leírt enkephalináz gátló és fájda­lomcsillapító hatás alapján a hidroxil-származékok [(I) és (II) képletű vegyületek] klinikailag értékes fájdalomcsillapító szerek, azaz fájdalom csillapítá­sára alkalmasak, míg a sav-származékok enkepha­lináz gátló és görcsoldó hatásuk alapján klinikailag görcsök megelőzésére használhatók. A találmány szerinti eljárással előállítható ve­­gyületeket különböző gyógyászati készítmények alakjában készíthetjük el, ezek a hatóanyagot ön­magában vagy a gyógyászati készítmények szoká­sos hordozóanyagaival, így közömbös szilárd hígí­tószerekkel, vizes oldatokkal vagy különböző nem mérgező, szerves oldószerekkel kombinálva tartal­mazzák különböző adagolási formák, így zselatin kapszulák, tabletták, porok, paszták, szirupok, in­jektálható oldatok és hasonlók alakjában elkészít­ve. Ilyen hordozóanyag például a víz, etanol, zsela­tin, laktóz, keményítők, növényi olajok, gumik, glikolok, talkum, benzilalkoholok és ilyen célra általánosan alkalmazott anyagok. Kívánt esetben ezek a gyógyászati készítmények további adalék­anyagokat, így tartósítószereket, nedvesítőszere­ket, stabilizálószereket, kenőanyagokat, abszorptív anyagokat, puffereket és izotóniás szereket tartal­mazhatnak. A készítményeket számos szokásos módon ad­hatjuk be a kezelendő betegnek, így orálisan, intra­vénásán, intramuszkulárisan vagy szubkután. Kez­detben általában kis adagokat adunk be, és az adagot fokozatosan emeljük, amíg meg nem hatá­roztuk az optimális szintet. Az egyéni adag, kiszere­lési forma és beadási mód azonban a többi gyógy­szerhez hasonlóan a kezelendő beteg korától, test­súlyától és reakciójától függ és a kezelő orvos hatá­rozza meg. A humángyógyászatban általában akkor ered­ményes a kezelés, ha a hatóanyag napi összadagja körülbelül 0,1-100 mg egy adagban vagy több adagra elosztva. Ha a hatóanyag nyújtott hatású, az adagot ritkábban is beadhatjuk, így minden má­sodik napon vagy hetente 1 vagy 2 adagban. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör kor­látozása nélkül az alábbi kiviteli példákkal szemlél­tetjük. /. pú Ida MetiI-2S-(3-acetil-tio~2R-benzil-propionil­­amino) -4-mctil-tio-hutirát és metil-2S- ( 3-acetil-tio-2S-bcnzil-propionil-amino ) -4-metil-tio-butirát 10,0 g (62,0 mmol) 2-benzil-akrilsavhoz 10,65 g (140,0 mmol) tioecetsavat adunk, és a keletkező oldatot egy órán át melegítjük 90 °C hőmérsékle­ten, nitrogén atmoszférában, ekkor a szilikagélen végzett vékonyrétegkromatográfiás vizsgálat (elu­­ensként étert használva) azt mutatja, hogy a reak­ció lényegében teljessé vált (a termék Rf-értéke 0,3, a kiindulási anyagé 0,6). Ezután a reakcióelegyet lehűtjük és a tioecetsav fölöslegét vákuumban eltá­volítjuk. A maradékot benzollal azeotrop desztillá­­ciónak vetjük alá, majd hexánnal háromszor tritu­­ráljuk és dekantáljuk, hogy eltávolítsuk a tioecet­sav utolsó nyomait is. A visszamaradó, vörösszínű olajat 25,0 ml melilén-kloridban azonnal feloldjuk és 21,8 g (170,0 mmol) oxalil-kloriddal kezeljük. Az oldatot nitrogén atmoszférában egy órán át 40 °C hőmérsékleten melegítjük, ekkor a gázfejlődés megszűnik. A reakcióelegyet lehűtjük, vákuumban bepároljuk és benzollal azeotrop desztinációnak vetjük alá. A maradékot 25,0 ml metilén-kloridban feloldjuk, és félóra alatt keverés közben cseppen­­ként hozzáadjuk 12,3 g (61,6 mmol) L-metionin­­metilészter-hidroklorid, 75,0 ml melilén-klorid és 14,51 g (140,0 mmol) trietil-amin hideg (0 °C hő­mérsékletű) elegyéhez.. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet egy órán át keverjük szobahőmér­sékleten, nitrogén atmoszférában, ekkor a vékony­­rétegkromatográtíás vizsgálat (éter) azt mulatja, hogy a reakció teljessé váll (a termékek Rf-értéke 0,48 és 0,51, a kiindulási anyagé 0,3). Ezután a reakcióelegyet kétszer, 25,0 25,0 ml 2n sósav­oldattal, egyszer 25,0 ml vízzel és egyszer 25,0 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mos­suk. A szerves fázist vízmentes magnézium-szulfát fölött megszárítjuk, leszűrjük és vákuumban bepá­roljuk. így 25,0 g terméket kapunk olajszerü anyag alakjában, amely a címben szereplő vegyületek ke­veréke. Ezt a keveréket nyomás alatti folyadékkro­­matográfiával választjuk szét a két izomerre. 7,5 mg mintát 225 kPa nyomáson 25 mm x 10.00 mm-es oszlopon 20% étert tartalmazó hexánnal. 25% étert tartalmazó hexánnal és 30'% étert tartal­mazó hexánnal eluálunk. Ezt az eljárást addig is­mételjük, amíg a keverék teljes mennyisége szét nem vált. 4,1 g (17,3%) metil-2S-(3-acetil-tio-2S- benzil-propionil-amino)-4-melil-tio-butirátot ka­punk színtelen kristályok alakjában, amelyeknek olvadáspontja 1:1 arányú éter-hexán elegyből való átkristályosítás után 68-70 °C, elemzési eredmények C18H2504NS2 összegképlet­re: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom