188058. lajstromszámú szabadalom • Eljárás királis benzil-merkapto-propionil-amino-származékok előállítására
1 188 058 2 Az elektromos inger alkalmazása után 10 másodpercen át figyeltük, hogy az egerek hátsó combja görcsösen megfeszül-e. Az összes kontroll egér ilyen görcsöket mutatott. Az eredményeket az alábbi III. táblázatban foglaljuk össze. Egereken az elektrosokk blokkolását elterjedten alkalmazzák laboratóriumi kísérletként annak eldöntésére, hogy a vizsgálandó vegyület mutat-e görcsoldó hatást, ebben a kísérletben számos ismert görcsoldó gyógyszer hatékonynak bizonyult. Meg kell jegyezni, hogy a Thiorphan még sokkal magasabb dózisban is hatástalan. III. táblázat Enkephalináz inhibitorok görcsoldó hatása görcsöt kiváltó elektrosokk esetén (ECS) egereken Vegyület képletszáma X R n R1 ED50 (s.c.) (mg/kg) (I) H H 2 ch3 178 (III)-74,1 (IV) Thiorphan 140,8 >320 A fentiekben leírt enkephalináz gátló és fájdalomcsillapító hatás alapján a hidroxil-származékok [(I) és (II) képletű vegyületek] klinikailag értékes fájdalomcsillapító szerek, azaz fájdalom csillapítására alkalmasak, míg a sav-származékok enkephalináz gátló és görcsoldó hatásuk alapján klinikailag görcsök megelőzésére használhatók. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületeket különböző gyógyászati készítmények alakjában készíthetjük el, ezek a hatóanyagot önmagában vagy a gyógyászati készítmények szokásos hordozóanyagaival, így közömbös szilárd hígítószerekkel, vizes oldatokkal vagy különböző nem mérgező, szerves oldószerekkel kombinálva tartalmazzák különböző adagolási formák, így zselatin kapszulák, tabletták, porok, paszták, szirupok, injektálható oldatok és hasonlók alakjában elkészítve. Ilyen hordozóanyag például a víz, etanol, zselatin, laktóz, keményítők, növényi olajok, gumik, glikolok, talkum, benzilalkoholok és ilyen célra általánosan alkalmazott anyagok. Kívánt esetben ezek a gyógyászati készítmények további adalékanyagokat, így tartósítószereket, nedvesítőszereket, stabilizálószereket, kenőanyagokat, abszorptív anyagokat, puffereket és izotóniás szereket tartalmazhatnak. A készítményeket számos szokásos módon adhatjuk be a kezelendő betegnek, így orálisan, intravénásán, intramuszkulárisan vagy szubkután. Kezdetben általában kis adagokat adunk be, és az adagot fokozatosan emeljük, amíg meg nem határoztuk az optimális szintet. Az egyéni adag, kiszerelési forma és beadási mód azonban a többi gyógyszerhez hasonlóan a kezelendő beteg korától, testsúlyától és reakciójától függ és a kezelő orvos határozza meg. A humángyógyászatban általában akkor eredményes a kezelés, ha a hatóanyag napi összadagja körülbelül 0,1-100 mg egy adagban vagy több adagra elosztva. Ha a hatóanyag nyújtott hatású, az adagot ritkábban is beadhatjuk, így minden második napon vagy hetente 1 vagy 2 adagban. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi kiviteli példákkal szemléltetjük. /. pú Ida MetiI-2S-(3-acetil-tio~2R-benzil-propionilamino) -4-mctil-tio-hutirát és metil-2S- ( 3-acetil-tio-2S-bcnzil-propionil-amino ) -4-metil-tio-butirát 10,0 g (62,0 mmol) 2-benzil-akrilsavhoz 10,65 g (140,0 mmol) tioecetsavat adunk, és a keletkező oldatot egy órán át melegítjük 90 °C hőmérsékleten, nitrogén atmoszférában, ekkor a szilikagélen végzett vékonyrétegkromatográfiás vizsgálat (eluensként étert használva) azt mutatja, hogy a reakció lényegében teljessé vált (a termék Rf-értéke 0,3, a kiindulási anyagé 0,6). Ezután a reakcióelegyet lehűtjük és a tioecetsav fölöslegét vákuumban eltávolítjuk. A maradékot benzollal azeotrop desztillációnak vetjük alá, majd hexánnal háromszor trituráljuk és dekantáljuk, hogy eltávolítsuk a tioecetsav utolsó nyomait is. A visszamaradó, vörösszínű olajat 25,0 ml melilén-kloridban azonnal feloldjuk és 21,8 g (170,0 mmol) oxalil-kloriddal kezeljük. Az oldatot nitrogén atmoszférában egy órán át 40 °C hőmérsékleten melegítjük, ekkor a gázfejlődés megszűnik. A reakcióelegyet lehűtjük, vákuumban bepároljuk és benzollal azeotrop desztinációnak vetjük alá. A maradékot 25,0 ml metilén-kloridban feloldjuk, és félóra alatt keverés közben cseppenként hozzáadjuk 12,3 g (61,6 mmol) L-metioninmetilészter-hidroklorid, 75,0 ml melilén-klorid és 14,51 g (140,0 mmol) trietil-amin hideg (0 °C hőmérsékletű) elegyéhez.. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet egy órán át keverjük szobahőmérsékleten, nitrogén atmoszférában, ekkor a vékonyrétegkromatográtíás vizsgálat (éter) azt mulatja, hogy a reakció teljessé váll (a termékek Rf-értéke 0,48 és 0,51, a kiindulási anyagé 0,3). Ezután a reakcióelegyet kétszer, 25,0 25,0 ml 2n sósavoldattal, egyszer 25,0 ml vízzel és egyszer 25,0 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk. A szerves fázist vízmentes magnézium-szulfát fölött megszárítjuk, leszűrjük és vákuumban bepároljuk. így 25,0 g terméket kapunk olajszerü anyag alakjában, amely a címben szereplő vegyületek keveréke. Ezt a keveréket nyomás alatti folyadékkromatográfiával választjuk szét a két izomerre. 7,5 mg mintát 225 kPa nyomáson 25 mm x 10.00 mm-es oszlopon 20% étert tartalmazó hexánnal. 25% étert tartalmazó hexánnal és 30'% étert tartalmazó hexánnal eluálunk. Ezt az eljárást addig ismételjük, amíg a keverék teljes mennyisége szét nem vált. 4,1 g (17,3%) metil-2S-(3-acetil-tio-2S- benzil-propionil-amino)-4-melil-tio-butirátot kapunk színtelen kristályok alakjában, amelyeknek olvadáspontja 1:1 arányú éter-hexán elegyből való átkristályosítás után 68-70 °C, elemzési eredmények C18H2504NS2 összegképletre: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
