188057. lajstromszámú szabadalom • Antigén-antitest reakciós analitikai eljárás és ahhoz alkalmazható reagens
1 188 057 2 A találmány tárgya antigén-antitest reakciós eljárás és olyan reagens-készítmény, melynek alkalmazásával a találmány szerinti eljárás foganatosítható. Napjainkban mind több az olyan in vivo reakció, melynél különös figyelemmel kell kísérni annak kapcsolatát az ún. antigén-antitest reakciókkal; különösen gyakori ez a gyógyászati és egészségtani (higiénés) kutatások és kísérletek terén, ahol az ilyen reakciók elemzésével és vizsgálatával arra törekednek, hogy megjavítsák az egészségügyi feltételeket, a betegségek gyógyítását, stb. Az ímmunokémiai kutatásban az in vitro reakciókat nagymértékben olyan minták segítségével vizsgálják, melyek tükrözik az in vivo körülményeket és egy részüket már gyakorlati célra is alkalmazzák szokásos gyógyászati tesztekben. A tipikus ilyen meghatározási eljárásokat nagyérzékenységű meghatározó rendszereknek is nevezik és ilyen pl. a radioimmunassay-nek nevezett rádióimmunológiai meghatározás (Rí A), az infravörösközeli turbidimetriával végzett látex agglutinációs teszt (LPIA), az enzim-immunassay (EIA), a fluorimmunassay és a fényszóródás jelenségét hasznosító nefelometria. Sok ismert immunológiai reakció előidézésénél a mintában lévő antigént vagy antitestet olyan reagenssel határozták meg, mely a folyadékfázis mellett hordozómátrixot tartalmaz, amilyenek a biológiai hordozók, pl. vörösvérsejtek vagy baktériumok, továbbá szintetikus szerves polimer hordozók látex részecskéi, melyek a megfelelő antitesttel vagy antigénnel szenzibilizálhatók. Az immunológiai reakciók egyik kiemelkedő jellemzője, hogy azok igen nagy mértékben specifikus jelenségek, amennyiben a reakció határozottan és szelektív módon megy végbe, ezért e reakciókat igen jelentős gyógyászati vizsgálati módszerként tartják számon. Ugyanakkor a testnedvek, melyek tükrözik az in vivo körülmények közötti hatásokat, igen változatosak mind összetételüket, mind fizikai tulajdonságaikat illetően, s ezért sok immunológiai reakciónál nehézséget jelent, hogy nem lehet teljesen kiküszöbölni a nem-specifikus reakciókat, melyeket az antigén-antitest reakciótól függetlenül fellépő mellékreakcióknak nevezhetünk. Ilyen nem-specifikus reakciók ellenszereként sokszor tesznek intézkedést a megfelelő nem-specifikus tényezők eltávolítására vagy semlegesítésére, pl. kaolin vagy hasonló adszorbens hozzáadása vagy extrahálás. Az ilyen kezelések egy része ugyan hatásos, de mindenkor körültekintően és részletekbe menően vizsgálni kell minden antigén-antitest reakciót és ebből számos nehézség ered azok gyakorlati alkalmazásakor. A technika állásából ismert antigén-antitest reakciók említett hiányosságainak kiküszöbölésére beható vizsgálatokat végeztünk és azt találtuk, hogy valamely antigén-antitest reakció elemzésekor mind a meghatározandó anyag kinyerése, mind a meghatározás pontossága megjavítható azáltal, hogy a reakcióhoz polianionnal kezelt mintát alkalmazunk, s így a találmány szerinti módszer révén megnöveljük az antigént vagy antitestet meghatározó értékek pontosságát. A találmány tárgya tehát eljárás antigén-antitest reakció meghatározására, melynek során a meghatározandó antigént vagy antitestet a megfelelő antitesttel vagy antigénnel reakcióközegben reagáltatjuk és a találmány abban van, hogy az antigént vagy antitestet tartalmazó mintát a reakcíóközegben oldodó polianionnal kezeljük, s az így kezelt mintát alkalmazzuk a reakcióban. A találmány tárgya továbbá az antigén-antitest reakció elemzésére alkalmazható reagenskészítmény, mely a reakcióközeget és valamely polianiont tartalmaz. A találmány szerinti eljárásban polianionként használhatók az. olyan anyagok, melyek az antigénantitest reakcióhoz alkalmazott reakcióközegben oldódnak, s melyekben anionok, pl. szulfonilanionok vagy karboxilanionok vannak felhalmozva, így alkalmazhatók természetes vagy szintetikus polimerek, pl. poliszacharidok vagy polisztirolok. Ilyen polianion jellemző példái a dextrán-szulfát, heparin, polisztirol-szulfonsav, cellulóz-ftalátacetát, hialuronsav, kondroitin-szulfát, stb. A találmány szerint a meghatározandó antigént vagy antitestet tartalmazó mintát a polianionnal kezeljük, majd alávetjük az antigén-antitest reakciónak a megfelelő antitesttel, illetve antigénnel a reakcióközegben. A polianionnal való kezelést végezhetjük úgy, hogy a) a polianiont tartalmazó reakcióközegben megy végbe az antigén-antitest reakció, vagy b) a mintát még az antigén-antitest reakciót megelőzően kezdjük a valamely polianiont tartalmazó szilárd fázissal vagy folyadékfázissal; ebben az esetben az is járható út, hogy az antigént vagy antitestet tartalmazó, így kezelt mintát csak azután vetjük alá az antigén-antitest reakciónak, miután a mintából újra eltávolítottuk a polianiont, de általában a polianionnal már kezelt mintát úgy vetjük alá a reakciónak, hogy azon jelen van a polianion. Az antigén-antitest reakcióban reakcióközegként alkalmazható valamely vizes közeg, pl. víz, vizes sóoldat, valamely pufferoldat, mely tartalmazhat egy vagy több adalékot is, pl. stabilizátort, tartósítószert, kelátozó szert, felületaktív szert, stb. Puflferoldatként alkalmazható pl. glicines puffer, foszforsavas puffer, citromsavas puffer, barbitálos puffer, borátos puffer, Trisz[trisz(hidroxi-metil)amino-metánj-sósavas puffer, Trisz-maleinsavas puffer, ammóniás puffer, stb. A stabilizátor lehet pl. valamely aminosav, polipeptid, protein, stb., mely nem vesz részt a kívánt immunológiai reakcióban; általában a stabilizátor 0,001 és 1,0%, előnyösen 0,05 és 0,6% közötti koncentrációban van jelen. Tartósítószerként előnyösen alkalmazható pl. nátrium-azid vagy nátrium-etil-higany(II)-tioszaIicilát. Kelátozó szerként előnyösen alkalmazható etilén-diamin-tetraecetsav, nítrilo-tríecetsav, ciklohexán-diamin-tetraecetsav, stb. A felületaktív anyag előnyösen legyen nemionos. A reakcióközeg pH-ját az antigén-antitest reakcióknál szokásos tartományon belüli értékre állítjuk, szokásosan a tartomány 5 és 10 közötti. A reakcióközegben a polianion koncentrációja 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
