187804. lajstromszámú szabadalom • Eljárás színergetikus hatású vérnyomáscsökkentő gyógyszerkészítmények előállítására

1 187.804 2 A találmány tárgya eljárás szinergetikus hatású gyógyszerkészítmény előállítására, amelyben egy bizonyos benzazepinszármazékot - amelynek orá­lis vagy parenterális alkalmazás esetén specifikus vese-értágító hatása van, de önmagában nem fo­kozza a glomeruláris filtrációt, azaz Dj hatásme­chanizmusú dopaminszerű hatással rendelkezik - egy ß-adrenerg-blokkolo hatással rendelkező, is­mert vegyülettel kombinálunk. A fenti, ismert gyógyhatású anyagok új kombinációján alapuló gyógyszerkészítmény előnyösen befolyásolja a ve­seműködést és fokozott vérnyomáscsökkentő ha­tással rendelkezik. A találmány szerinti gyógyszer­­készítmény hatására a glomeruláris filtráció előre nem várt módon fokozódik, a renin-felszabadulás egyidejű gátlásával. A veseműködés javulása külö­nösen kedvező a magas vérnyomású betegek eseté­ben, de a fenti hatás a nem magas vérnyomású - különösen az idősebb vagy csökkent veseműködé­sű - betegek esetén is előnyös. A renin az érösszehúzó hatású angiotenzin II felszabadulásában igen fontos szerepet játszó en­zim. A találmány szerinti készítmény dopaminsze­rű hatással rendelkező benzazepin hatóanyaga nö­veli a - feltehetően a vese által termelt - renin felszabadulását. Jellegzetes ß-blokkolo hatású propranololt ( 1 -[( 1 -metíl-etil)-amíno]-3-( 1 -naftilo­­xi)-2-propanol) adva az adott benzazepinhez, úgy találtuk, hogy csökken az egyedül benzazepin adá­sa után megfigyelhető renin-szint a keringési rend­szerben. A találmány szerinti eljárással előállított gyógy­szerkészítmény renális dopaminszerű hatással ren­delkező hatóanyag a 4 192 297. és 4 265 889. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból ismert. A ß-blokkolo hatású vegyület - melyeket leírásunkban általánosan ismert, elfogadott nevén említünk - régóta ismert a szakember számára. Sanders, H. J. [Chemical and Engineering News, 1982. júl. 12. 26. oldal] foglalta össze a ß-blokkolo hatású anyagok kifejlesztését, hatásmechanizmusát és felhasználását. A fenti hatóanyagok együttes alkalmazása azonban új. A találmány szerinti készítmény mindkét alkotó­részéről ismeretes, hogy diuretikumokkal előnyö­sen kombinálhatok. Erre vonatkozó irodalmi uta­lásként az 1981. január 14-én közzétett 22 330. szá­mú európai szabadalmi bejelentést, vagy Owen, R. T. [Pharmacy International 1981. 17-21] munkáját említjük. A 22 330. számú európai szabadalmi beje­lentésben leírták ugyan a specifikus renális dopa­­minszerű hatású (I) képletű vegyület szinergetikus nátriumüritő hatását tiazid-típusú diuretikumok­kal kombinálva, olyan diuretikumokkal kapcsolat­ban azonban'nem, amelyek a disztális tekervényes kapillárisoktól eltérő helyen hatnak. A renális filt­ráció fokozódását nem említették. Owen cikkében az olvasható, hogy a ß-blokko­­lók diuretikumokkal. kombinálva előnyösek a kü­lönböző kardiovaszkuláris betegségek kezelésére, de szinergizmust nem lehetett reprodukálhatóan kimutatni. A találmány szerinti eljárással előállított gyógy­szerkészítmények renális értágitó hatóanyagként (I) képletű vegyületet vagy annak valamely savad­­diciós sóját tartalmazzák. A savaddíciós sók többek között hidrogén-klori­­dok, hidrogén-bromidok, szulfátok, foszfátok, szulfamátok, metil-szulfonátok, maleátok vagy fu­­marátok lehetnek. A tiszta R- és S-izomerek egy­aránt hatásosak. Az (I) képletű hatóanyagok mennyiségét a vér­nyomáscsökkentő készítményekben a bázis formá­ra vonatkozóan adtuk meg, de a savaddíciós sók, különösen a hidrogén-klorid-, hidrogén-bromid­­vagy metil-szulfonát-só - használata sokkal célsze­rűbb. Az izomereket és a savaddíciós sókat a sza­kemberek számára jól ismert eljárásokkal állíthat­juk elő. Az (I) képletű 3-benzazepin-származékról is­mert, hogy magas vémyomású, vagy arra hajlamos alanyok vérnyomását csökkenti. A vegyület való­színűleg a perifériás dopaminerg receptorokon fejti ki specifikus hatását, különösen a vesében azáltal, hogy fokozza a vese vérkeringését és csökkenti a vese ereinek ellenállását. A találmány szerinti eljá­rással előállított gyógyszerkészítményekben a rená­lis dopaminerg hatóanyag mennyisége annak bio­lógiai aktivitásától és farmakodinamikai tulajdon­ságaitól függ. A fenti mennyiséget az önmagában vagy diuretikummal kombinálva adott renális do­paminerg hatóanyagok különböző irodalmi helye­ken leírt, hatásos gyógyszeradagolásának ismereté­ben választjuk meg. A találmány szerinti eljárással előállított gyógyszerkészítmények általában 25-300 mg renális dopaminerg hatóanyagot tartal­maznak dózisegységenként. Például 6-klór-7,8- dihidroxi-1 -(4-hidroxi-fenil)-2,3,4,5-tetrahidro­­lH-3-benzazepin-metil-szulfonát használata ese­tén a gyógyszerkészítmény 25-300 mg bázissal egyenértékű fenti hatóanyagot tartalmaz. A renális dopaminerg hatóanyag mennyisége előnyösen 50-150 mg. A kapott gyógyszerkészítményt napon­ta 1-6 alkalommal adjuk. A renális dopaminszerű hatás meghatározására szokásosan használt tesztben - amelyben a vizsgá­landó vegyületet altatott normális vémyomású ku­tyának adják infúzió formájában a 6-klór-7,8- dihidroxi-l-(4-hidroxi-fenil)-2,3,4,5-tetrahidro­­lH-3-benzazepin-metil-szulfonsav ED15 értéke a renális érellenállás csökkentésére (RVR-ED,S) 0,3 pg/kg. A fenti teszt részletes leírása a fentebb említett irodalmi utalásokban található. A renális érellenállás tesztben kapott EDI5 érté­kek alkalmasak az (I) képletű 6-klór-7,8-dihidroxi­l-(4-hidroxi-fenil)-2,3,4,5-tetrahidro-lH-3-benza­­zepin kvalitatív és kvantitatív biológiai sajátságai­nak felbecsülésére. A fenti vegyületet leghatáso­sabbnak orális alkalmazás esetén találtuk. A gyo­­mor-bél-rendszerből gyorsan felszívódik. Ezért a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom