187755. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vírusellenes hatású flaván-származékok és a vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
1 187 755 2 A találmány tárgya eljárás vírusellenes hatású új fiavár-származékok és a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására. A készítmények különösen a rinovírusok ellen hatékonyak. A rinovírusos fertőzések az esetek 70 %-ában okozzák azt a betegséget, amelyet általában közönséges náthaként tapasztalunk, bár más vírusok, például entero- és koronavírusok és allergiás reakciók is okozhatnak náthát. Az emberiség az egész világon ki van téve a rínovírus-infekciónak, amely betegséget okoz, ezáltal az emberek távol vannak a munkájuktól, ami nagyfokú gazdasági következményekkel jár. A közönséges nátha általában cseppfertőzés útján terjed, melyet a ferőzölt személy köhögésekor vagy tüsszentésekor kilélegez, majd egy másik személy belélegez és így a légzötraktus fertőzése következik be. 48 órától 2 hétig terjedő inkubációs periódus után a fertőzött személy torka fáj, köhög, tüsszög, megnő a nyálelválasztása és láza van a másodlagos bakteriális fertőzés következtében. A fertőzés után bizonyos rezisztencia megmarad a rinovírus-savótípussal szemben, de más savótípusokkal szemben ez nem biztosít immunitást. Egy közösségben túlnyomórészt jelenlévő savótípusok által történő folyamatos újrafertőzés a legtöbb egyénben fenntart ezekkel a vírusokkal szemben egy bizonyos rezisztenciaszintet. Tehát nátha csak akkor következik be, ha egy új savótípus lép fel, általában átlagosan 2-3-szor egy évben. Mivel nincsen kereszt-immunitás és legalább 120 ismert immunológiailag megkülönböztethető rinovírus-savótípust ismerünk, az oltás nem járható kezelési módszer. Megpróbálták a náthák előfordulását csökkenteni levegőhigiéniával, de a próbálkozás nem járt sikerrel. Úgy tűnik, hogy az egyedüli, gyakorlatban megvalósítható kezelési mód olyan vegyülei volna, amely beadható embereknek és előnyösen valamennyi általában előforduló savótípus ellen hatna vagy legalábbis a rinovírusok egy széles skálája ellen. Jelentős kutatási munka folyt ezen a területen, de mindezidáig ilyen vegyületeket nem sikerült találni, a betegség ellen nem találtak kemoterápiás szert. Azt találtuk, hogy a flaván és különböző származékai bizonyos vírusok ellen, többek között olyan virusok ellen hatékonyak, amelyek a légzőtraktust fertőzik. Ilyenek például a picorna, a menge, az arbo, a mixo, a korona, a herpes és az adenovirus. Ezé k a vegyületek különösen a rinovírusok ellen, nevezetesen at IB, a 2 és 9 savótípusok eilen hatnak. Az ebbe az osztályba tartozó olyan ismert vegyületeken kívül, melyek hatásáról nem történi említés, új származékokat is előállítottunk és megvizsgáltunk. Azt találtuk, hogy ezek a vegyületek a rinovirusokat in vilro teszt során tenyészetben gátolják és néhány más vírus ellen is, például a herpes, az influenza és a kanyaróvírusok ellen is mutattak bizonyos hatást. Ugyanezek a vegyületek in vivo hatást is mutattak a rinovírusok ellen, különösen, ha megfelelő dózisban embernek vagy emlősöknek adagoltuk be a vegyületeket. A fiavánnak magának erős hatása van a rinovírusok ellen, a szubsztituált származékai hasonló vagy még fokozottabb hatással váltak ki, amely hatás a szubsztituens természetétől és helyzetétől függ. A vegyületeknek igen alacsony toxieitása van, LDS0 értékük 500 mg/kg felett van. A hatást foltgátló teszttel mutathatjuk ki és mérése a foltcsökkentő teszttel történik. Mindkét kísérlet abból áll, hogy egy Petri csészében egy egyrétegű sejttenyészetet alakítunk ki, majd megfertőzzük egy viruszszuszpenzióval, majd a tenyészetet gél formájában befedjük tápagarózzal. Ez a gél biztosítja, hogy a vírus nem terjed a tenyészetben és így lokalizált elpusztult scjttcrülctek és foltok keletkeznek. A foltgátló tesztben 0,01 ml tcszt-vcgyiilct-oldattal impregnált szűrőpapír-lemezt az agaróz-gél tetejére helyezünk. A vegyület ezután a gélen át diffundál és a legnagyobb koncentráció a lemez körül lesz és a legalacsonyabb koncentrációt a Pctri csésze kerülete felé tapasztaljuk. A vegyület hatásosságát a foltképződés gátlási zónájának megfigyeléséből állapíthatjuk meg. A kimutatható hatást a foltcsökkentő teszttel határozhatjuk meg. A vegyületet különböző koncentrációkban beépítjük a felső tápagaróz rétegbe. A foltcsökkenés arányos a vegyület koncentrációjával. A foltszámokat a kontroll százalékában fejezzük ki és egy dózis-reakciógörbét rajzolhatunk. Ebből a görbéből a hatásos adag 50 %-át (ED50) megbecsülhetjük. Néhány flavánt leírtak már az irodalomban, de nem történt említés ember vagy állat kezdésére történő felhasználásáról, kivéve a 3,3',4,4',5,7-hexahidroxi-flavánl, amelyet már használtak vénás rendellenességek kezelésére, továbbá a 3-hidroxi-flavánt, melyet sikertelenül próbáltak alkalmazni vírusos hepatitis ellen [Lancet, 2, 1153 (1977)], továbbá a 3,6-dialkil- vagy -dialkoxi-flavánokat (3 555 047 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás), melyek a vér koleszterinszintjét csökkentik, továbbá az l-epi-3',5',5,7-pentahidroxi-flaván-3-olt [J. M. Gazave. Fruits, 32, 275-284, (1977)], amely potenciális skorbutellenes szer, továbbá a 3,3',4',5,7-pentahidroxi-flavánt (988 332 és 988 333 számú francia szabadalmi leírások), melynek vitaminszerű hatása lehet a vér kapillárisaira. A találmány szerint új vírusellenes készítményeket állítunk elő, amelyek hatóanyagként (11) általános képletű vegyületeket tartalmaznak. A (II) általános képletű vegyületek újak. A készítményekkel a vírusos fertőzések megelőzhetők és kezelhetők. A készítmények a hatóanyag mellett gyógyászatilag aktív hordozókat vagy segédanyagokat is tartalmaznak. A (II) általános képletben előnyös, ha a két aromás gyűrű összesen legfeljebb kétszer helyettesített, még előnyösebb, ha egy szubsztituenst tartalmaznak. Előnyös, ha R8 és R9 nem hidrogén és/vagy Ru - R15 nem hidrogén, különösen előnyös, ha R8 és R13 nem hidrogénatom. Azt találtuk, hogy a szubsztituens mérete fontos lehet. Például a 4'- és 6-helyzctbcn a fokozott aktivitás azzal a szubsztitucnssel van összefüggésben, amelynek ]R]D értéke 15 alatt van, előnyösen 10 alatt. Az [R]d érték korrigált moláris térfogat (lásd S. Glasstone, Text-book of Physical Chemistry, 2. kiadás, 1948, MacMillan, London, 528. oldal). A moláris tömegből (M), a sűrűségből (p) és a törésmutatóból (n) a következő egyenlet alapján számíthatjuk ki az [R]d értéket: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
