187737. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antibakteriális hatású 1,1-alkándiol-dikarboxilátok előállítására

1 IS"7 737 2 hatjuk és a napi dózis lényegesen nem fog eltérni a klinikailag alkalmazott penicillin antibiotikumoké­tól. A receptet felíró orvos meghatározza a beteg­nek adagolandó dózist és ez a beteg korától, súlyá­tól, a gyógyszerrel szemben tanúsított reakciójától és a beteg tüneteinek jellegétől és a betegség súlyos­ságától függ. Az antibakteriális hatóanyagokat rendszerint 20-100 mg/testsúlykg dózisban alkal­mazzák orálisan naponta, parenterális adagolásnál az adag naponta 10-100 mg/testsúlykg, rendszerint osztott dózisokban. Néha szükséges lehet ezen dó­zishatárokon kívüli adagok alkalmazása. A talál­mány további részleteit az alábbi példákkal szem­léltetjük. Az NMR értékeket deutériumos kloro­formban (CDCL3) vagy deutériumos dimetilszul­­foxidban (DMSO-d6) mértük és a csúcshelyzeteket tetrametilszilánhoz képest határoztuk meg ppm­­ben és a csúcsértékeknél a következő rövidítéseket használjuk, bs széles szingujett, s szingulett, d dub­­lett, t triplett, q kvartett, m multiplett. 1. példa Dikarbonsavak monobenzilészterei A. transz-1,4-Ciklohexándikarbonsav-mono­­benzilészter lg (2,8 mmól) transz-1,4-ciklohexándikarbon­­sav-dibenzilészter 20 ml meleg terc-butanollal ké­szített oldatához hozzáadunk 1,9 g káliumhidroxi­­dot 10 ml terc-butanolban feloldva. Szobahőmér­sékleten egész éjjel keverjük az elegyet, majd a ho­mályos elegyet bepárolva eltávolítjuk az oldószert, az elegyet felvesszük vízben és pH = 5,3-ra sava­nyítjuk, majd 30 perc múlva híg sósav hozzáadásá­val pH = 5,25-re savanyítjuk. A kicsapódott szilárd anyagot szűrőanyagon felvesszük, híg nátriumhid­­rogénkarbonát oldatban ismét feloldjuk és a pH-t 5,25-re beállítjuk. így a tisztított monoészter csapó­dik ki. ’H-NMR (DMSO-D6) ppm (delta): 1,1-2,3 (m, 10H), 5,1 (s, 1H), 7,35 (s, 5H), B. Monobenzil-tereftalát 10 g dibenzil-tereftalát 200 ml terc-butanollal ké­szített meleg oldatához hozzáadjuk 1,9 g kálium­­hidroxid 100 ml terc-butanollal és 10 ml vízzel ké­szített oldatát. A kapott elegyet szobahőmérsékle­ten 60 óra hosszat keverjük. Az oldószert vákuum­ban lepároljuk és a maradékot vízben felvesszük, pH = 5,3-ra savanyítjuk és az A rész szerint feldol­gozzuk. A kívánt monoésztert 56%-os termeléssel kapjuk, olvadáspont 178 °C. •H-NMR (DMSO) ppm (delta): 5,3 (s, 2H), 7,4 (s, 5H), à,l (s, 4H); az infravörös abszorpciós csú­csok 1690 cm-1 és 1710 cm''-nél jelentkeznek. 15 g dibenzil-tereftalátot úgy szappanosítunk el, hogy ekvimoláris mennyiségű káliumhidroxidot tartalmazó 225 ml benzilalkohollal készített olda­tát egy éjszakára szobahőmérsékleten keverjük, és etiléterrel eldörzsölve 75%-os termeléssel kapjuk a monobenzil-tereftalát káliumsóját. 2. példa ' Cisz-1,2-Ciklohexándikarbonsav-monobenzilészter 15,4 g (0,10 mól) cisz-l,2-ciklohexándikarbon­­sav-anhidrid 200 ml toluollal készített oldatához hozzácsepegtetjük 10,8 g (0,10 mól) benzilalkohol 50 ml toluollal készített oldatát. Az elegyet szoba­­hőmérsékleten egy óra hosszat keverjük, majd 60 °C-ra melegítjük és ezen a hőmérsékleten tartjuk egy óra hosszat. Az oldószert kis térfogatra párol­juk be és hűtés és a kivált termék szűrése után a monoészter terméket kapjuk. O.p.: 69-71 "C 'H­­NMR(CDCLj) ppm (delta): l,3-2,0(m, 8H), 2,4 (m, -2H), 5,1 (s, 2H), 7,3 (s, 5H). IR spektrum: (CHCI3)cm: 1700, 1720, 2400-3700. Más esetben a reakcióelegyet toluolban, ekvimo­láris mennyiségű etanolos káliumhidroxiddal kezel­jük és így a monobenzilészter káliumsóját kapjuk. Hasonló módon metanolos nátriumhidroxiddal a nátriumsót állítjuk elő. A fenti módon a következő dikarbonsavanhidri­­dekből kapjuk a megfelelő monobenzilésztereket vagy nátrium- vagy kálium-sóikat: borostyánkő­­savanhidrid glutársavanhidrid (toluolban történő forralás egy éjszakán át). 3. példa 1,1-Dioxopenicillanoiloximetil-benzil-szukcinát 9,2 g (0,044 mól borostyánkősav-monobenzil­­észter 200 ml kloroformmal és 25 ml vízzel készített elegyéhez intenzív keverés közben 40%-os vizes tet­­rabutilammóniumhidroxidot adagolunk, amíg a pH a 8,5 értéket el nem éri. A kloroformos réteget elkülönítjük és egyszer 100 ml kloroformmal extra­háljuk a vizes réteget. Az egyesített kloroformos extraktumokat nátriumszulfát felett szárítjuk és vá­kuumban koncentrálva olajat kapunk. Az olajat összeöntjük 200 ml toluollal és 16,5 g (0,044 mól) jódmetilpenicillanát-l,l-dioxidot adunk hozzá. Az elegyet 30 percig keverjük és 400ml-re hígítjuk etilacetát hozzáadásával, majd a kivált tetrabutil­­ammóniumjodidot szűréssel eltávolítjuk. A szüre­­déket 100 ml etilacetáttal mossuk és az összeöntött szűrleteket egyszer 100 ml telített nátriumhidrogén­­karbonáttal, egyszer 100 ml vízzel, egyszer 100 ml telített sóoldattal mossuk, nátriumszulfát felett szá­rítjuk és vákuumban koncentrálva olajat kapunk. 1 kg szilikagélből készült oszlopon kromatografál­­juk és eluálószerként etilacetát és hexán 1 : 1 V/V arányú elegyét használjuk. 8,5 g (43%) fehér termé­ket kapunk. 1 H-NMR (CDC13) ppm (delta): 1,45 (s, 3H), 1,63 (s, 3H), 2,77 (s, 4H), 3,47 (d, 2H), 4,43 (s, 1H), 4,62 (s, 1H), 5,17 ás, 2H), 5,84 (AB kvartett, 2H), 7,4 (s,5H). Hasonló módon állítjuk elő a megfelelő moho­­benzilészterből az alábbi vegyületeket: 1,1 -dioxopenicillanoiloximetil-benzil-glutarát (termelés: 61%) - » H-NMR (CDC13) ppm (delta): 1,42 (s, 3H), 1,6 (s, 3H), 1,8-2,2 (m, 2H), 2,28-2,68 (m, 4H), 3,45 (d, 2H), 4,4 (s, 1H), 4,6 (t, 1H), 5,14 (s, 1H), 5,8 (AB kvartett, 2H), 7,37 (s, 5H). 5 10 15 20 25 30 3ii 40 4£j 5C 55 60 65 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom