187680. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elsősorban baromfipestis elleni aeroszol előállítására
1 187 680 2 A találmány tárgya eljárás maximálisan 2 pm szemcseméretű aerosol képzésére alkalmas oltóanyag formulázására. A találmány szerinti aerosol készítmény kipermetezésével az állatokban immunitás alakítható ki. A találmány szerinti eljárás során 1 liter vízbe keverünk 5-25 súly% cukrot, összesen 0,05-0,3 súly% A, D és E vitamint, valamint 10a—ÍO10 EIDS0 mennyiségű immunizálásra alkalmas vírusanyagot. A találmány szerinti készítményt úgy állítjuk elő, hogy cukrot, A, D és E vitamint, valamint immunizálásra alkalmas vírusanyagot vízben összekeverünk. Jelenleg a baromfipestis ellen általában itatás útján immunizálnak. Ez a módszer számos hibát is tartalmaz, amelyek összegeződéseként az immunválasz elmarad az itatott állatok egy jelentős részében, a kialakult ellenanyagok mennyisége nem mindig nyújt védelmet a vad vírussal való fertőződéskor. (MÁL 1976. 31, 75-84. Balia L. - Papócsi L. - Szurop I. - Tóth B.) Ilyen okok miatt kísérleteznek már évtizedek óta a baromfipestis elleni aeroszol immunizálással (MÁL, 1959.14. 8-9.272-275 Tóth B.; MÁL 1960. 15. 1. 8-10 Beke L. - Tóth B.; MÁL, 1973. 28. 417-420 Papócsi L. - Tóth B.; MÁL, 1976. 31. 75-84 Balia L. - Papócsi L. - Szurop I. - Tóth E.; Vet. Rec. 1973. 93. 458-461 Gongh R. E. - W. H. Allan; Avian Disease 1976. 20. 179-190 260-267 Villegas P. - S. H. Kleven; Avian Pathology, 1978. 7. 357-371 Yadin H. - Orthel F. W.). Ezek a próbálkozások azonban főleg két ok miatt nem válhattak gyakorlati megoldássá: egyrészt az immunizálás után az állomány egy bizonyos hányadában nem alakult ki védettség, utóbbiak aránya olykor az 50%-ot is elérte (Avian Pathology, 10, 1981. 329-341), másrészt az oltóanyag aeroszoljának alkalmazása után az állomány 10-20%-ában, néha nagyobb arányban is, „oltási” reakció alakult ki, ami elhullásokban, termelési eredmények csökkentésében bontakozott ki (MÁL, 1960. 15. 8-10; MÁL, 1959. 14. 272-275). A szokásos módon stabilizált vakcinák aeroszolos immunizáláshoz nem bizonyultak kielégítőnek. (1 482 785 és 1 142 344 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírás). Az eddigi megoldások hibája az volt, hogy az aeroszol formájában kipermetezett oltóanyagban a vírusok károsodást szenvedtek. Olyan oltóanyag-formuláció és eljárás kidolgozását tűztük ki célul, amelyben az önmagában egyébként ismert élő vírust tartalmazó oltóanyagot fizikai és kémiai szempontból védelemben részesítjük. Az aeroszol fizikai értelemben vett stabilizálására olyan egyébként ismert anyagokat próbáltunk ki, mint a különböző fehérjék, fehérje-hidrolizátumok, glicerin, cukrok, sók, illetve ezek keveréke. Ezeknek az anyagoknak segítségével egy viszonylag stabil aeroszolt tudtunk képezni, ami azt jelentette, hogy kb. félóráig a levegőben nem csökkent számottevően az 1-2 pm nagyságú cseppecskék száma. Különösen jó eredményt kaptunk a cukrokkal, ahol a párolgási veszteség csökkentésén túlmenően azok redukáló sajátsága is feltételezhetően hozzájárult a vírus kiürülésének lassításához. Az így képzett aeroszol a korábbi immunizálási eredményeket felülmúlta, de maradtak negatív állatok is, melyet a szerológiai vizsgálat (hemagglutináció gátlási próba, immunrozetta képzés), illetve a vad vírussal való felülfertőzés derített ki. A negativ eredmény hányadát növelte, ha az aeroszolt világos és magasabb hőmérsékletű (32 °C) helyen képeztük. Ennek a felismerésnek alapján az előbbi stabilizáló anyagokon túlmenően a vírustartalmú aeroszolt további védelemmel is elláttuk. Ez a további védelem elsősorban a fotooxidáció megelőzésére vonatkozott, ezért az oltóanyagot kiegészítettük fényvédő pigmenttel is. Fényvédő pigmentként számos anyagot ismerünk, azonban vírustartalmú aeroszol számára csak néhány alkalmas. A, D és E vitaminnal egészítettük ki az oltóanyagot. Megállapíthattuk, hogy a glukózt és az A, D és E vitaminokat tartalmazó aeroszol valamennyi egyéb készítménynél hosszabb túlélést biztosított a vírusnak; a vírus nem károsodott a levegőben még akkor sem, mikor erős volt a megvilágítás (nagyobb mint 1000 Lux) és magas volt a levegő hőmérséklete (32 °C), ennek köszönhetően az aeroszol a magas és minden egyedre vonatkozó ellenanyagtitert produkált. Tehát a nevezett vitaminok alkalmazása meglepő hatáshoz vezetett, hiszen a vitaminok eddig ismert hatásából nem lehetett következtetni arra, hogy javítják az adott vírus levegőben való túlélésének esélyeit. A találmány szerinti megoldással olyan aerosolt állítottunk elő, amelyben a cseppek párolgási vesztesége lecsökkent, és a cseppekben lévő vírusok károsodása kiküszöbölhető volt. Az aeroszol immunizálásának egy másik fontos feltételét is figyelembe vettük. Az eddigi tapasztalatok szerint ui. a vírus-aeroszolnak kitett állományban „oltási” reakció alakult ki (nehezített légzés, hurutos és egyéb tünetek, elhullások), Ilyen tüneteket észleltek az aeroszollal immunizált állomány 10-20%-ában. Úgy találtuk, hogy ezek oka az eroszol heterogenitásában keresendő. Nevezetesen az ismert, immunizálásra használt aeroszol generátorok perinetében a cseppecskék eloszlása igen nagy intervallumban volt (0,1—100 pm). Másfelől ismert volt az, hogy a nagyobb cseppecskék (4-10 pm) maximális retenciója az orr-, illetőleg garatüregben, a kisebb cseppecskéké (í-3 pm) pedig az alsó légutakban van. Ügy találtuk, hogy az „oltási” reakciót az okozta, hogy a 4-10 pm nagyságú cseppecskék az orr-, illetőleg garatüregben maradnak vissza, mely ezután fertőzési kapuként szerepel. Ha olyan permetet készítünk, mely nem tartalmaz 2 pm-nél nagyobb cseppecskéket, akkor a vírustartalmú aeroszol nem érinti a feltételezhető fertőzési kapuként szolgáló orr-, illetőleg garatüreget. Meglepő eredményt kaptunk ennek vizsgálatakor, ui. a vírustartalmú aeroszolnak kitett állatokban elmaradt az „oltási” reakció, tehát az „oltási” reakcióért a nagyobb (2 pm) cseppecskék tehetők felelőssé. A találmány szerinti készítményt az alábbiak szerint állítjuk elő. Az immunizálandó istálló légterének 500-1000 m3- ére 11 találmány szerinti oltóanyagot alkalmazunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
