187667. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új halogén-penicillánsav-észterek előállítására

1 187 667 2 járás egy további előnyös kivitelezési változata sze­rint úgy is előállíthatjuk, hogy a (IV) általános képletű, ahol n jelentése 0 és X jelentése klóratom, klórmetil-észtereket a fentiekben leirt oxidálósze- Iékkel és körülmények között oxidáljuk a megfele­lő szifonokká; majd az így kapott klórmetil-szul­­fonokat valamely jodiddal reagáltatva a fenti kö­rülmények között alakítjuk tovább a megfelelő (V) általános képletű jódmetil-szulfonokká. Ez utóbbi lépésben azonban, ha valamely olyan klórmetil­­-szulfont reagáltatunk valamely jodiddal, például acetonban, nátrium-jodiddal, ahol mind Y, mind Z jelentése halogénatom, akkor e reakcióban a szulfon a 6-os helyzetben részlegesen dehalogéne­­ződhet, és így a kívánt (V) általános képletű, ahol X jelentése jódatom, 6,6-dihalogén-származék és 6-a-halogén-penicillánsav-1,1 -dioxid-jódmetil­­-észter keverékéhez jutunk. A találmány szerinti eljárás egy további előnyös kivitelezési változata szerint az (I) általános képle­tű, értékes köztitermékeket úgy is előállíthatjuk, hogy valamely (XI) általános képletű vegyületet valamely (XII) általános képletű vegyülettel, ahol a (XI) általános képletben és (XII) általános képlet­ben R\ M, Q, X1, Y és Z jelentése a fenti, reagálta­tunk, a fentiekben az (V) általános képletű és (VI) általános képletű vegyületek kapcsolási reakcióira megadott körülmények között. Ezt az eljárásválto­zatot a D-reakcióvázlat szemlélteti. Az (I) általános képletű vegyületeket köztitermé­kekként használhatjuk a 4 244 951. számú amerikai szabadalmi leírásban ismertetett, értékes, bakté­riumellenes hatású (II) képletű vegyület előállításá­hoz. Bár az (I) általános képletű közti termékeket kü­lönféle módszerekkel alakíthatjuk át a (II) képletű antibiotikummá, egy különösen kényelmes és elő­nyös módszer abban áll, hogy a fentiekben meg­adott, Y és Z helyén szereplő halogénatomokat hidrogenolizáljuk, és ezzel egyidejűleg az azidocso­­portot aminocsoporttá redukáljuk. E kétféle reak­cióhoz redukálószerként valamely nemesfém-kata­lizátor jelenlétében hidrogént használunk. A talál­mány szerinti ezen eljárás egy különösen előnyös kivitelezési változata szerint az (I) általános képletű vegyület oldatát valamely nemesfém hidrogénező katalizátor jelenlétében, valamely semleges oldó­szerben, hidrogén-atmoszférában vagy hidrogén és valamely semleges gáz, például nitrogén vagy argon keverékéből álló atmoszférában keverjük vagy rá­­zatjuk. E célra alkalmas oldószerek azok, amelyek jól oldják az (I) általános képletű kiindulási vegyü­leteket, de maguk nem hidrogéneződnek, és nem szenvednek hidrogenolízist. Ilyenek például a rö­­vidszénláncú alkanolok, mint például a metanol, etanol és izopropanol; az éterek, mint például a dietil-éter, tetrahidrofurán, dioxán és 1,2-dimetoxi­­-etán ; a kis molekulasúlyú észterek, mint például az etil-acetát és butil-acetát; a tercier-amidok, mint például az N,N-dimetil-formamid, N,N-dimetil­­-acetamid és N-metil-pirrolídon ; továbbá a diklór­­-metán és ezek elegyei. Ezenkívül gyakran kívánatos, hogy a reakciót valamely, a reakció során keletkező egy vagy két mólnyi mennyiségű halogén-hidrogénsav megköté­séhez elegendő savmegkötőszer jelenlétében végez­zük. Alkalmas ilyen savmegkötőszerek például a nátrium-hidrogén-karbonát, kalcium-karbonát, trinátrium-foszfát, kálcium-citrát és a tercier­­-aminok, mint például trietil-amin,' N,N-dimetil­­-anilin, N-metil-morfolin, N-metil-piperidin, N,N'­­-dimetil-piperazin és más hasonlók. A reakció kö­zegét általában úgy hozzuk érintkezésbe a gázalakú hidrogénnel, hogy zárt edényben dolgozunk, amelyben jelen van az (I) általános képletű vegyü­let, az oldószer, a katalizátor és a gázalakú hidro­gén. A reakcióedényben uralkodó nyomás körülbe­lül 1 atmoszféra és körülbelül 100 atmoszféra kö­zött lehet. Ha a reakcióedényben a gázteret lénye­gében tiszta hidrogén tölti ki, akkor előnyösen kö­rülbelül 2 és körülbelül 5 atmoszféra közötti nyo­máson dolgozunk. A hidrogénezési reakciót általá­ban körülbelül 0 °C és körülbelül 60 ‘C közötti, és előnyösen körülbelül 25 “C és körülbelül 50 °C kö­zötti hőmérsékleten végezzük. Ha a reakciót az előnyös hőmérséklet- és nyomástartományban vé­gezzük, akkor a halogénatomok hidrogenolízise és az azidocsoport redukciója általában néhány óra alatt, például körülbelül 2-20 óra alatt lejátszódik. E hidrogénezési reakcióhoz nemesfém-katalizátor­ként előnyösen olyan szereket használunk, amelye­ket az ilyen típusú átalakításokhoz általában hasz­nálnak, például nikkel-, palládium-, platina- és ró­­dium-katalizátorokat. Különösen előnyös katalizá­tor a palládium. A katalizátort az (I) általános képletű vegyület súlyára számítva általában körül­belül 0,1 % és körülbelül 25% közötti, és előnyösen körülbelül 1% és körülbelül 10% közötti mennyi­ségben alkalmazzuk. Gyakran előnyös, ha a katali­zátort valamely semleges hordozóra kötött állapo­tában használjuk; ilyen, különösen előnyös katali­zátor a csontszénhez, mint semleges hordozóhoz kötött palládium-katalizátor. Egy másik, hasonló előnyös katalizátor a kalcium-karbonátra lecsapott palládium, amelyben a kalcium-karbonát egyrészt mint a katalizátor hordozója, másrészt, mint sav­megkötőszer szerepel. Amikor a hidrogenolízis és az ezzel egyidejű re­dukció lényegében lejátszódott, a kívánt (II) képle­tű, baktériumellenes hatású vegyületeket önmagá­ban ismert módszerekkel különítjük el, így például úgy, hogy a katalizátort kiszűrjük, a szürletről az oldószert ledesztilláljuk és a terméket kívánt eset­ben önmagában ismert módszerekkel, mint például kristályosítás vagy kromatografálás útján tisztít­juk. Egy másik módszer szerint a (II) képletű termé­ket elkülöníthetjük valamely gyógyászatiig elfo­gadható savaddíciós sója formájában, például úgy, hogy a katalizátor kiszűrése után kapott szűrletet vagy az elkülönített szabad bázis oldatát valamely gyógyászatiig elfogadható sav egyenértéknyi mennyiségével kezeljük, majd az oldószert - példá­ul - szűréssel vagy desztilláció útján eltávolítjuk. E célra alkalmazható, gyógyászatiig elfogadható savak például a sósav, bró/n-hidrogénsav, kénsav, foszforsav, ecetsav, maleinsav, fumársav, boros­tyánkősav, tejsav, borkősav, citromsav, glükonsav, szacharinsav és a p-toluol-szulfonsav. Meg kell jegyeznünk, hogy a (II) képletű vegyü-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom