187655. lajstromszámú szabadalom • Eljárás treo-2-hidroxi-3-(4-metoxi-fenil)-3-(2-nitro-feniltio)-propionsav észter-származékok előállítására

1 187 655 2 a reakció végrehajtásának kényelme vagy a nyert treo-izomér kinyerésének fokozása érdekében álta­lában a reakciót úgy hajtják végre, hogy a 2-nitro­­-tiofenolt és a transz-3-(4-metoxifenil)-glicidsav­­-észtert oldják fel az oldószerben, majd adják hozzá a savat, vagy a 2-nitrofiofenolt és a savat elegyítik az oldószerben majd a keverékhez adják a II általá­nos képletü transz-3-(4-metoxifenil)-glicidsav-ész­­tert. A reakciót előnyösen 0 és 80 °C között végez­hetjük még előnyösebben 10 és 50 °C között. Jólle­het a reakció sebessége függhet különböző feltété-. lektől, például a Lewis savtól, a reakció hőmérsék­letétől és így tovább az említett kondenzációs reak­ció 5 perctől 20 óráig terjedő időtartam alatt telje­sen lejátszódik és legtöbb esetben 5 perc és 10 óra közötti időtartam alatt. Másik módszer szerint ha SnXq (ahol X jelentése halogénatom vagy alkanoil csoport és q egész számértéke 2 vagy 4) ón(II)- vagy ón(IV)-vegyüle­­tet alkalmazzuk Lewis savként, a találmány szerinti fent említett kondenzációs reakciót úgy végezhet­jük el, hogy először reagáltatjuk az említett ón(II)-, vagy ón(IV)-vegyületet a 2-nitrotiofenollal és így az (V) képletü vegyületet kapjuk, ahol p jelentése 0, 1 vagy 2, valamint X és q jelentése ugyanaz, mint a fentiekben meghatároztunk, majd ezután használ­hatjuk az (V) általános képletü vegyületet katalizá­torként vagy az egyik kiinduló anyagként 2-nitro­­tiofenol helyett. Nevezetesen ebben az esetben az (I) általános képletü treo-2-hidroxi-3-(4-metoxife­­nil)-3-(2-nitrofeniltio)-propionsav-észtert előállít­hatjuk két módon : az (V) képletü vegyületet egye­nesen reagáltatva a transz-3-(2-metoxifenil)-glicid­­sav-észterrel, vagy a (II) általános képletü transz-3- -(4-metoxifenil)-glicidsav-észtert kondenzáltatjuk 2-nitrotiofenollal az (V) általános képletü vegyület katalitikus mennyiségének jelenlétében. Az erre a célra használható ón(II)- vagy ón(IV)­­vegyület lehet például ón(II)-halogenid (például: ón(II)-fluorid, ón(II)-klorid, ón(II)-bromid, ón(II)­­jodid], ón(IV)-halogenid [például: ón(IV)-fluorid, ón(IV)-klorid, ón(IVj-bromid, ón(II)-jodid], ón(II)-alkanoát [például: ón(II)-oktanoát, ón(II)­­-sztearát] és ón(IV)-alkanoát [például: ón(IV)-okta­­noát, on(IV)-sztearát). Az ón(II)- vagy ón(IV)-vegyület és a 2-nitrotiofe­­noi reakcióját megfelelő oldószerben végezhetjük. Erre az oldószerre példaként megemlítjük a ben­zolt, toluolt, xilolt, n-pentánt, n-hexánt, ciklohe­­xánt, cikloheptánt, és ezeknek elegyét. A reakció végrehajtása során előnyösen használhatunk a 2-nitrotiofenolból 2-3 mólt 1 mól ón(II)- vagy ón(IV)-vegyületre számolva. A reakciót előnyösen - 30 és + 60 °C között hajthatjuk végre, még elő­nyösebben 0 és +25 °C között. Ha ón(IV)-haloge­­nid vagy ón(IV)-alkanoát vegyületet alkalmazunk, akkor a V-a, V-b, V-c vegyületeket vagy ezeknek a keverékét kapjuk. Különösen akkor, ha ón(IV)­­-halogenidét alkalmazunk a V-b jelű vegyület, melynek X jelentése halogén keletkezik fő termék­ként. (A fent említett képletekben X jelentése ugyanaz, mint amit a fentiekben definiáltunk.) Másrészről (V-d), (V-e).vagy (V-f) vegyületeket vagy ezeknek a keverékét kapjuk, ha ón(II)-haloge­­nidet, vagy ón(II)-alkanoátot használunk. (A fenti­ekben említett képletekben X jelentése ugyanaz, mint amit a fentiekben meghatároztunk.) Az (V) általános képletü vegyületnek a (II) álta­lános képletü transz-3-(4-metoxifenil)-glicidsav­­-észterrel végrehajtott, ezt követő kondenzációs re­akcióját oldószerben végezzük. Oldószerként jól használható a benzol, toluol, xilol, ciklohexán, cik­­loheptán és ezeknek elegye. A reakciót előnyösen 0 és + 60 °C közötti hőmérsékleten még előnyöseb­ben 10 és 25 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Általában a reakció 10 perctől 1 óráig terjedő idő­tartam alatt teljesen lejátszódik. Másrészről a (II) általános képletü transz-3-(4-metoxifeniI)-glicid­­sav észternek és a 2-nitrotiofenolnak a kondenzá­cióját az (V) általános képletü vegyület katalitikus mennyiségének jelenlétében szintén könnyen végre­hajthatjuk oldószerben. Az oldószerre példa ben­zol, toluol, xilol, ciklohexán, cikloheptán, dioxán, tetrahidrofurán és ezek elegye. Ez utóbbi esetben az (V) általános képletü vegyületből előnyösen 0,005 vagy 0,01 mólt használunk 1 mól 2-nitrotiofenolra. A reakciót előnyösen 0 és +60 °C között még elő­nyösebben + 10 és +25°C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A reakció általában 4-20 óra alatt teljesen lejátszódik. Az így nyert (I) általános képletü vegyület átala­kítható diltiazem-hidrokloriddá például a 27 576/ 1974 és 18 038/1978 számú japán szabadalmi közle­ményben leírt módszerek alapján. Mint az előzőekben említettük, a Chem. Pharm, Bull., 18 2284., 1970. cikkben eljárást közölnek a transz-3-fenilglicidsav-észter és 2-nitrotiofenol kondenzációjára bórtrifluorid jelenlétében. Ez is­mert eljárás során az említett transz-3-fenilglicid­­sav-észternél az oxirán gyűrű transz-felnyílása kö­vetkezik be, és igy eritro-izomerhez jutunk, azaz az eritro-2-hidroxi-3-(2-nitrofeniltio)-3-fenilpropion­­sav-észterhez. A (II) általános képletü transz-3-(4- -met oxifenil)-glicidsav-észtert 2-nitrotiofenollal kondenzálva azonban a glicidát cisz-felnyílása ját­szódik le még bórtrifluorid vagy más Lewis savak jelenlétében is a fenilcsoporton levő szubsztituans elektronszívó hatása következtében, és így majd­nem kizárólag treo-2-hidroxi-3-(4-metoxifenil)-3- -(2-nitrofeniltio)-propionsav keletkezik. Ráadásul míg az említett irodalomban az eritro-izomert csak körülbelül 15%-os kitermeléssel lehet előállítani, a találmány szerinti eljárásban a treo izomer körül­belül 40-75%-os kitermeléssel állítható elő és ez a kitermelés körülbelül hasonló, vagy valamivel jobb is mint az (I) általános képletü vegyület előállításá­ra leírt 36 221/1974. számú japán szabadalmi leírás­ban közölt (azaz az a módszer, ahol a kondenzációs reakciót katalizátor jelenléte nélkül viszik végbe). Sőt míg az említett 36 221/1974. számú japán sza­badalmi közlésben leírt eljárás egyik technikai hát­ránya az, hogy igen hosszú reakcióidőt igényel, azaz 68-120 órát a reakció teljes lejátszódásához, a találmány szerinti eljárás alapján a reakciót rövi­­debb idő alatt le lehet játszatni, azaz körülbelül 20 órán belül és a legtöbb esetben 5 perctől 10 óráig terjedő időtartam alatt. A fentiekben már említett Chem. Pharm. Bull. cikkben leírtakkal ellentétben a (II) általános képletü glicidát és a 2-nitrotiofenol kondenzációs reakció rendszerhez hozzáadott Le-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 « 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom