187639. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetrahidro-naftalin- és indán-vegyületek előállítására

1 187 639 2 Az Y helyén levő szervetlen savanionok közül a klorid-, bromid- és hidroszulfát-ion, míg a szerves savanionok közül a toziloxi-anion előnyös. O II A —CH2—P(T)2 általános képletű dialkoxi­­foszfonil-metil-csoportokban T helyén levő alkoxi­­csoportok előnyösen 1-6 szénatomos kis szénatom­számú alkoxicsoportok (pl. metoxi- vagy etoxicso­­port) lehetnek. Az A helyén acetilcsoportot tartalmazó (Il)álta- - lános képletű vegyület és a B helyén dialkoxi-fosz­­fonil-metil-csoportot tartalmazó (III) általános képletű vegyület reakciója (Horner-reakció) során a komponenseket valamely bázis jelenlétében és előnyösen inert szerves oldószerben (pl. nátrium­­hidrid jelenlétében benzolban, toluolban, dimetil­­formamidban, tetrahidrofuránban, dioxánban vagy 1,2-dimetoxialkánban; vagy valamely nátri­­um-alkoholát jelenlétében valamely alkanolban, pl. nátrium-metilát jelenlétében metanolban) 0 °C és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten reagáltatjuk. Az a) eljárással Z helyén valamely Z’ csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket állí­tunk elő. Ab) eljárás során X helyén halogénatomot - előnyösen brómatomot - tartalmazó (IV) általános képletű vegyületet erős bázissal (pl. butil-lítium) kezelünk és kén-dioxiddal reagáltatunk. A reakciót inert szerves oldószerben (pl. valamely éterben, mint pl. dietiléterben; valamely szénhidrogénben, pl. hexánban, vagy ezek elegyében) célszerűen szo­bahőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékleten (pl. 0 °C körüli hőmérsékleten) végezhetjük el. A b) eljárással az (I) általános képletű szulfinsavak sóit - azaz Z helyén valamely —S02“M+ általános képletű csoportot tartalmazó vegyületeket - ka­punk. A c) eljárás során valamely (V) általános képletű vegyületet bázissal kezelünk vagy komplex fém­­hidriddel redukálunk. Bázisként előnyösen alkáli­­fém-hidroxidokat (pl. kálium-hidroxidot) alkal­mazhatunk. A reakciót célszerűen inert oldószer­ben, alkoholos alkálifém-oldat felhasználásával, a reakcióelegy forráspontjáig terjedő hőmérsékleten végezhetjük el. A reakció során Z helyén merkapto­­csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyüle­teket kapunk. Komplex fémhidridként észtereknek alkoholokká történő redukciójára felhasználható ismert fém-hidrideket - előnyösen lítium-alumíni­­um-hidridet - alkalmazhatunk. A reakciót az észte­rek redukciójánál szokásos körülmények között végezhetjük el, pl. oldószeres közegben (pl. dietil­éterben vagy tetrahidrofuránban) kg. 0 °C és a reak­cióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten dol­gozhatunk. A Z csoport funkcionális átalakításai az aláb­biak lehetnek: egy szulfonsavas vagy szulfinsavas sónak a meg­felelő szabad savvá vagy egy észterré történő átala­kítása; egy szulfonsavnak vagy szulfinsavnak egy mono­vagy di-(kis szénatomszámú)-alkilamiddá történő átalakítása; egy szulfinsavas sónak egy szulfonná történő át­alakítása; egy szulfidnak szulfoxiddá történő oxidációja és egy szulfoxidnak egy szulfonná történő oxidációja; egy hidroxi-(kis szénatomszámú)-alkil-csoport­­nak halogén-(kis szénatomszámú)-alkil-csoporttá történő átalakítása és utóbbi csoportnak kis szén­atomszámú alkenilcsoporttá történő átalakítása; egy merkaptánnak alkil-szulfiddá történő alkile­­zése vagy megfelelő Michael-akceptorral (pl. akril­­sav-metilészterrel vagy metil-vinil-ketonnal) való Michael-addíciója. Egy szulfonátot vagy szulfinátot - azaz Z helyén valamely —S03 M+ vagy —S02 M + általános képletű csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet - valamely savval (pl. ásványi savval, mint pl. sósavval) történő kezeléssel a megfelelő szulfonsavvá - azaz Z helyén —S03H vagy —S02H képletű csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületté - alakíthatunk. A szulfonsavak­­nak vagy szulfinsavaknak egy amiddá - azaz Z he­lyén mono- vagy di-(kis szénatomszámú)-alkilami­­no-szulfonil- vagy -szulfinil-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületté - történő átalakítá­sát önmagában ismert módon a savnak savhaloge­­niddé történő átalakítása (pl. tionil-kloriddal), majd a savhalogenid és a megfelelő mono- vagy di-(kis szénatomszámú)-alkilamin reakciója után végezhetjük el. Az észtereket - azaz Z helyén kis szénatomszámú alkoxi-szulfonil- vagy -szulfinil­­csoportot tartalmazó (1) általános képletű vegyüle­teket - a szulfonátokból vagy szulfinátokból - azaz Z helyén —S03'M+ vagy —S02~M+ általános képletű csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületekből - valamely alkilezöszerrel (pl. trietil­­oxonium-tetrafiuoroboráüal vagy egy dialkil-szul­­fáttal, pl. dimetil- vagy dietil-szulfáttal) történő reagáltatással állíthatjuk elő. A szulfidoknak - azaz Z helyén kis széna tóm számú alkil-tio-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeknek - a megfelelő szulfoxidokká - azaz Z helyén kis szén­atomszámú alkil-szulfinil-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületekké -, valamint a szulfo­­xidoknak a megfelelő szulfonokká - azaz Z helyén kis szénatomszámú alkil-szulfonil-csoportot tartal­mazó (1) általános képletű vegyületekké - történd oxidációját oxidálószerekkel (pl. persavakkal, mint pl. m-klór-perbenzoesavval) végezhetjük el. A szul­­fidokat per-jodátokkal (pl. nálrium-perjodátlal) is szulfoxidokká oxidálhatjuk. A kis szénatomszámú alkil-tio-étereket vagy kis szénatomszámú alkil-szulfoxidokat vagy -szulfo­­nokat - a megfelelő kis szénatomszámú alkoxi­­karbonil-(kis szénatomszámú)-alkil-származékok­­ká - alakíthatjuk oly módon, hogy a kis szénatom­számú alkil-vegyületet (pl. kis szénatomszámú al­­kil-szulfont) erős bázissal (pl. butil-litiummal) ke­zeljük és a szerves fém-vegyületet egy kis szénatom­­számú alkoxi-karbonil-(kis szénalomszámú)-alkil­­halogeniddel (pl. klór-ecetsav-etilészterrel) reagál­tatjuk. Egy alkanoilezőszerrel (pl. alkánkarbonsav­­észterrel vagy alkanoil-halogeniddel) történő rea­­gáltatás során a megfelelő alkanoil-származékhoz. jutunk. A hidroxi-(kis szénatomszámú)-alkil-tio-étere-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom