187631. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbonsavamid-csoportot tartalmazó vegyületek, különösen peptidek előállítására
1 187 631 2 hetök, mint a legtöbb erre a célra alkalmazott kis mértékű racemizálást eredményező reagensek. Az ismert 3- vagy 5-értékü foszfor alapú aktiválószerekkel végrehajtott peptidszintézisekkel szemben - mint például a foszforazo-módszerrel [Liebigs Ann. Chem. 580, 68], a dietil-klór-foszfitot vagv tetraetil-pirofoszfitot alkalmazó eljárásokkal [J. Am. Chem. Soc. 74, 5304 (1952) és J. Am. Chem. Soc. 74, 5307 és 5309 (1952)] és polifoszforsavésztereket alkalmazó szintézissel szemben [Ber. 91, 1073-1082 (1958)] a találmány szerinti eljárás előnye, hogy kisebb mértékű a racemizálódás. A találmány szerinti eljárás könnyen végrehajtható és a végtermékek nagy optikai tisztaságban és kis, általában 2% alatti racemizáltsági fokkal állíthatók elő. Ez lényegesen kisebb, mint az ismert eljárásoknál fellépő racemizálódás (Peptides 1980, szerkesztette K. Brunfeldt, Koppenhága, Scriptor kiadó). Ezen kívül a találmány szerinti eljárás gazdaságos és nem környezetszennyező. További előnye a találmány szerinti eljárásnak, hogy kiküszöböli a robbanásveszélyes HOBt, illetve HOOBt alkalmazását. A di(l-4 szénatomos alkil)-foszfinsavanhidridek kis molekulájúak, könnyen előállíthatok és tisztíthatok, súlyegységre vonatkoztatva nagy részarányban tartalmaznak reakcióképes csoportokat, valamint jó lipofil tulajdonságokkal rendelkeznek. A di( 1—4 szénatomos alkil)-foszfinsavanhidrídek és a megfelelő di(l-4 szénatomos alkil)-foszfinsavak lipoidolhatók. Ez lehetővé teszi, hogy a vízoldható peptidszármazékokat megfelelő lipoid-oldószerekkel csapjuk ki. A di( 1 —4 szénatomos alkil)-foszfinsavanhidridből a peptidszintézis során kapott di(l~4 szénatomos alkil)-foszfinsav a reakció során visszamaradó oldatból visszanyerhető. A di( 1 —4 szénatomos alkil)-foszfinsavat nagyobb mennyiségű vizes anyalúgból oldószerrel, például kloroformmal vagy izobutanollal végzett extrakcióval, majd desztilíációval nyerjük vissza. Műszaki szempontból különös előnyt jelent, hogy a di( 1—4 szénatomos alkil)-foszfinsavak vákuumban bomlás nélkül desztillálhatok. Az így kapott di(l-4 szénatomos alkil)-foszfinsavak azután a 2 225 545. számú Német Szövetségi Köztársaság-beli közrebocsátási iratban leírt eljárással könnyen a di(l-4 szénatomos alkil)-foszfinsavanhidriddé alakíthatók. Az említett kevert vizes eljárási módszernél a szerves bázist vizes oldatban alkálikusan reagáló szénsav- vagy foszforsavsó alakjában vihetjük be, ami megegyszerüsíti a szintézis után a di(l-4 szénatomos alkil)-foszfinsavak visszanyerését. Ebben az esetben az extrakciós lépés elhagyható. A di( 1-4 szénatomos alkil)-foszhnsavak felszabadításuk után közvetlenül ledeszlillálhalók a szintézisnél kapott anyalúgból. I. példa Z-Glr GliOEt előállítása 10,5 g (0,05 mól) benziloxikarbonil-glicin 20 ml dimeti' Tormamidban készített oldatához keverés és hűtés közben 0 °C hőmérsékleten egymásután hozzáadunk 7,0 g (0,05 mól) H-Gly—OC2H5 • HCl-ot, 15 ml N-etil-morfoliní és 20 g metil-etil-foszfinsavanhidridet. A reakcióelegyet további keverés közben hagyjuk szobahőmérsékletre felmelegedni. A reakcióelegyet ezután 16 órán keresztül szobahőmérsékleten hagyjuk állni, majd az oldószert szobahőmérsékleten vákuumban lepároljuk. A visszamaradó anyagot felvesszük 200 ml etil-acetát és 100 ml 5%-os kálium-hidrogén-szulfát-oldat elegyében. Az etil-acetátos oldatot még kétszer mossuk 100 ml telített nálriunihidrogén-karbonát-oldattal, nátrium-szulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. Kitermelés: 12 g (81%) Z-dipeptidészter, olvadáspont 80 °C. 2. példa Z Val-Tyr(Bu'j-His —OCH3 előállítása 11,5 g H-His—OCH3 • HCI 100 ml dimetilformamidban készített szuszpenziójához 0°C hőmérsékleten keverés közben egymásután hozzáadunk 30 ml N-etil-morfolint, 21,5 g Z-Val-Tyr(Bu1)—OH-ot és 20 g metil-etil-foszfinsavanhidridet. Az exoterm reakció befejeződése után gyakorlatilag tiszta oldatot kapunk, ezt egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten hagyjuk állni. Ezután az oldatot szobahőmérsékleten vákuumban bepároljuk és a visszamaradó anyagot 100 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát oldat és 200 ml etilacetát elegyével elegyítjük. A kapott nyers terméket rázással az etil-acetátos fázisba visszük, ezt kevés vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A visszamaradó Z- tripeptidészter dietil-éterrel való digerálás során megdermed. Kitermelés: 21 g termék, olvadáspont 188-190 °C, [a]D = 8,2° (c= 1, dirnetil-formamid). Az anyalúgból az oldószer lepárlásával és etilacetát/dietil-éter eleggyel történő kicsapással további 2,5 g peptidet kapunk. Összes kitermelés: 76%. 3. példa Z-Pro-A/a-Lvs( Boc)~Phe —NH, előállítása 19,1 g (0,044 mól) H-Lys(Boc)-Phe- NH, HCl-ot feloldunk 100 ml dimetil formamidban és 0 °C hőmérsékleten keverés közben hozzáadunk 26 ml N-etil-morfolint, 16,0 g (0.005 mól) Z Pro Alá — OH-ot és 17,5 g metii-elil-fos/finsavanhidridet. A reakcióelegyet 48 órán keresztül hagyjuk szobahőmérsékleten állni, majd vákuumban szárazra pároljuk, a visszamaradó anyagot 100 ml 2 n nátrium-karbonát-oldattal, 100 ml 10%-os vizes citromsav-oldattal és 100 ml desztillált vízzel dege áljuk és vákuumban foszforpenloxid felett szárítjuk. Kitermelés: 30.4g (89%). olvadáspont lo.V’C. [ot]n-27° (c= 1, dirnetil-formamid). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
