187574. lajstromszámú szabadalom • Eljárás baktériumellenes 6'-/2-amino-2-/acil-oxi-fenil/-acetamido/-penám-3-karbomil-oximetil-penám-3-karboxilát-1,1-dioxid vegyületek előállítására
1 , 187 574 2 után mint béta-laktamáz inhibitor működik, és az amoxicillin antibakteriális hatékonyságát növeli. Ezek szerint a (II) általános képletű vegyületek olyan baktériumok elpusztításánál kerülnek felhasználásra, melyek érzékenyek az amoxicillin és a W1—CO—OH általános képletű vegyület 1 : 1 arányú keverékére, mint amilyen például az Escherichia coli és a Staphylococcus aureus érzékeny törzsei. Annak a meghatározására, hogy az Escherichia coli vagy a Staphylococcus aureus különleges törzse érzékeny-e a speciális (II) általános képletű vegyületekre, az előzőekben leírt in vivo teszt alkalmazható. Másképpen, az amoxicillin és a W1—CO—OH általános képletű vegyület 1 : 1 arányú keverékének minimális gátlási koncentrációja mérhető. A minimális gátlási koncentráció az International Collaborative Study on Antibiotic Sensitivity Testing (Ericsson and Sherris, Acta Pathologica et Microbiologia Scandinav., Supp. 217, Section B: 64-68 (1971)) által javasolt eljárással mérhető, mely agy-szív infúziós agart és oltást ismétlő szerkezetet alkalmaz. Az egy éjszakán át növekedő tenyészetet 100-szorosra hígítjuk, és ezt mint standard oltóanyagot alkalmazzuk (20 000-10 000 sejtet közel 0,002 ml-ben teszünk az agar felületére; tálanként 20 ml agy-szív infúziós agart használunk). A tesztvegyület tizenkétszeres hígítású mintáját használjuk, 200 pg/ml kezdeti tesztvegyület koncentrációval. Amikor a tálcákat 18 óra hosszat 37 °C hőmérsékleten történő tartása után megnézzük, az egyes kolóniákat nem vesszük figyelembe. A tesztorganizmusok érzékenységének (minimális gátlási koncentráció) a vegyület azon legalacsonyabb koncentrációját tekintjük, mely a baktériumfejlődés teljes gátlását eredményezi és melyet szemrevételezéssel ítélünk meg. A találmány szerinti antibakteriális vegyületeket vagy ezek savaddíciós sóit emlősöknél, különösen embernél alkalmazva, a vegyületeket önmagukban vagy más antibakteriális anyaggal keverve, és/vagy gyógyászatilag elfogadható hordozó- vagy hígítóanyaggal kombinálva adagolhatjuk. Ezek a hordozó- vagy hígítóanyagok az adagolás módjától függően választhatók meg. Például, orális adagolásra számítva, a találmány szerinti antibakteriális vegyületek tabletták, kapszulák, pasztillák, pirulák, porok, szirupok, elixírek, vizes oldatok és szuszpenziók, és hasonlók formájában alkalmazhatók a standard gyógyászati gyakorlatnak megfelelően. Az aktív alkotórész hordozóanyaghoz viszonyított aránya természetesen az aktív alkotórész kémiai tulajdonságától, oldhatóságától és stabilitásától, valamint a kívánt dózistól függ. Orális felhasználású tabletták esetén szokásosan alkalmazható hordozóanyag például a laktóz, nátrium-citrát és a foszforsav sói. A tablettákhoz rendszerint különböző szétesést elősegítő anyag, mint keményítő, és síkosítóanyagok, mint magnézium-sztearát, nátrium-laurilszulfát és talkum használhatók. Orálisan adagolható kapszulákhoz hígítószerként laktóz, és nagy molekulasúlyú glikolok, például 2000-4000 közötti mólsúlyú polietilénglikolok használhatók. Orális adagolásra, amennyiben vizes szuszpenzió használata szükséges, akkor az aktív alkotórész emulgeálószerekkel és szuszpendálószerekkel kombinálhatok, és kívánság szerint bizonyos édesítő és/vagy ízesítőszerek is hozzáadhatok. Perenterális adagoláshoz, mely magába foglalja az intramuszkuláris, intraperitoneális, szubkután és intravénás alkalmazást, rendszerint az aktív alkotórész steril oldatát készítjük el, és az oldat pH-ját megfelelően beállítjuk és pufferezzük. Intravénás felhasználáshoz az összes oldott anyag koncentrációját ellenőrizni kell, hogy izotóniás oldatokat készítsünk. Mint ahogy az előzőekben jeleztük, a találmány szerinti antibakteriális vegyületek embergyógyászati alkalmazása és napi dózisa jellemzően nem különbözik más, klinikailag használt penicillinantibiotikumok alkalmazásától. Embergyógyászatban végeredményben, a kezelőorvos határozza meg a megfelelő dózist, melyet a páciens kora, testsúlya és egyedi érzékenysége, valamint a betegség természete és súlyossága szerint változtat. A találmány szerinti vegyületeket rendszerint orálisan 20-100 mg/kg testsúly/nap dózisban, és párénterálűan 10-100 mg/kg testsúly/nap dózisban, szokásosan osztott dózisban alkalmazzák. Bizonyos esetekben szükséges lehet a dózisok ezen határainak a túllépése. A találmány szerinti vegyületekkel 20 mg/kg dózisban patkányokat kezeltünk orálisan, majd négy órán keresztül vizsgáltuk a hatóanyagnak a vérben való felhalmozódását. A kapott értékeket diagramon ábrázoltuk és a görbe alatti terület (AUC) jelzi az adott hatóanyag biológiai hasznosulását mg/ml óra egységben. Minden hatóanyag esetén a hatóanyag felezési idejét is meghatároztuk. A találmány szerint előállított konjugált vegyületek in vivo 6-(2-amino-l-[4-hidroxi-fenil]-acetamido)-penám-3-karbonsawá (amoxicillinné) és egy P-latamáz-inhibitorrá jelen esetben penám-3- karbonsav-l,l,-dioxiddá (P.A.D.) alakulnak. Az alábbi vizsgálatokban a biológiailag aktív frakciók, amelyeket a szérumban vizsgáltunk, az amoxicillin és penám-3-karbonsav-1,1-dioxid és a biológiai vizsgálatok eredményeit ezzel a két anyaggal fejezzük ki. Az 1. táblázat a következő, találmány szerint előállított új vegyületek farmakokinetikai értékeit tartalmazza patkányoknak való orális adagolás után: I. sz. vegyület: 6'-(2-amino-2-[4-izobutiroiloxifenil]-acetamido)-(penám-3-karbonil-oxi-metil)penám-3-karboxilát-1,1-dioxid. II. sz. vegyület: 6'-(2-amino-2-[4-(benzoiloxifenil)]-acetamido-(penám-3-karbonil-oxi-metil)penám-3-karboxilát-1,1 -dioxid. III. vegyület: 6'-(2-amino-2-[4-(4-metoxi-benzoiloxi)-fenil]-acetamido-(penám-3-karbonil-oxi-metil)-penám-3-karboxilát-1,1-dioxid. A 2. táblázat analóg farmakokinetikai adatokat tartalmaz az amoxicillinre és penám-3-karbonsav-1,1-dioxidra. ! 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
