187574. lajstromszámú szabadalom • Eljárás baktériumellenes 6'-/2-amino-2-/acil-oxi-fenil/-acetamido/-penám-3-karbomil-oximetil-penám-3-karboxilát-1,1-dioxid vegyületek előállítására

1 187 574 2 X védőcsoportként különböző védőcsoportok használhatók, de az X csoportnak összeférhetőnek kell lennie a penám-l,l-dioxid-3-karbonil-csoport­­tal. Az X csoportnak eltávolíthatónak kell lenni olyan körülmények között, mely a penám-1,1- dioxid-3-karboxil-csoportra számottevően nem hat. így alkalmas X csoport az l-metil-2-(alkoxi­­karbonil)-vinil-csoport, melyben az alkoxi rész 1-3 szénatomszámú, a benzil-oxi-karbonil-csoport és a 4-nitro-benzil-oxi-karbonil-csoport. Az l-metil-2- (metoxi-karbonil)-vinil-csoport [—C(CH3)=CH—. —COOCH3] különösen előnyös. A (X) általános képletű vegyületek acilezése az említett (X) általános képletű vegyület és valamely R2—CO—Cl általános képletű savklorid vagy va­lamely (R2—C0)20 általános képletű savanhidrid reakciójával végezhető el. Az acilezési reakciót szo­kásosan a reakcióra inert oldószerben folytatjuk le. Egy jellemző eljárásban, 0,5-2,0 mólekvivalens, előnyösebben mintegy 1 mólekvivalens R2—CO—Cl vagy (R2—C0)20 általános képletű acilezőszert reagáltatunk az említett (X) általános képletű vegyülettel a reakcióra inert oldószerben, valamely tercier amin jelenlétében, és -10 °C és 30 °C közötti hőmérsékleten. Ehhez az acilezéshez használható inert oldószerek például a klórozott szénhidrogének, mint a kloroform és a diklór­­metán; az éterek, mint a dietil-éter és a tetrahidro­­furán; a kis molekulasúlyú észterek, mint az etil­­acetát és a butil-acetát; a kis molekulasúlyú alifás ketonok, mint az aceton és a metil-etil-keton ; a tercier amidok, mint az N,N-dimetil-formamid és az N-metil-pirrolidon; az acetonitril ; és ezek keve­rékei. A tercier aminokat szokásosan az R2—CO—Cl vagy (R2—C0)20 általános képletű vegyületekre ekvivalens mennyiségben használjuk. Ilyen tercier amin például a trietil-amin, a tributil­­amin, a diizopropil-etil-amin, a piridin és a 4-dime­­til-amino-piridin. A (VII) általános képletű vegyületek szokásos módon, például az oldószer bepárlásával preparál­hatok ki. Ezek a vegyületek, kívánt esetben, szoká­sos módszerekkel, mint átkristályosítással vagy kromatográfiás úton tisztithatók. A (VII) általános képletű vegyületek bői az X vé­dőcsoport, az ilyen különleges védőcsoportokra szokásosan alkalmazott módszerekkel távolítható el, de tekintettel kell lenni a béta-laktám-gyűrű, és a metilén-dioxi-oldallánc labilitására. Az 1 -metil-2-(alkoxi-karbonil)-vinil-csoportok egyszerűen eltávolíthatók a (VII) általános képletű vegyület vizes vagy részben vizes oldószerben savas pH-n, vagyis 0,5-3 pH-n történő kezelésével. Ez a reakció szokásosan az acilezett termék vízzel és 1 mólekvivalens erős savval szobahőmérsékleten, kí­vánt esetben társöldószer jelenlétében végzett keve­résével folytatható le. A felhasználható erős savak­ra jellemző példa a hidrogén-klorid, a hidrogén­­bromid, és a perklórsav, továbbá a kénsav, a salét­romsav és a szulfonsavak, mint a metánszulfonsav, benzolszulfonsav, toluolszuífonsav és a naftalin­­szulfonsavak. A reakcióhoz különböző társoldó­szer használható, melynél azonban a fő követel­mény az, hogy az oldószer vízzel legalább részben elegyedjen, és a kiindulási anyagra, vagy a termékre számottevő hatással ne legyen. Jellemző társoldó­szerek például a kis molekulasúlyú ketonok, mint az aceton és a kis molekulasúlyú éterek, mint a tetrahidrofurán és az 1,2-dimetoxi-etán. A reakció szokásosan 1 órán belül végbemegy és a termék szokásos módszerekkel különíthető el. Számos esetben egyszerűen elegendő a társoldószer váku­umban történő eltávolítása, az alkil-aceto-acetát vízzel nem elegyedő oldószerrel, mint dietil-éterrel végzett extrahálása, és ezután a visszamaradt vizes oldat liofilizálása. Ezzel a művelettel a kívánt (II) általános képletű vegyületet a reakcióhoz használt savnak megfelelő sójának formájában kapjuk. A benzil-oxi-karbonil- és a 4-nitro-benzil-oxi­­karbonil-csoportok a (VII) általános képletű ve­­gyütet katalitikus hidrogenolízisével távolíthatók el. Ebben az esetben, a (VII) általános képletű ve­gyületet, melyben X benzil-oxi-karbonil- vagy 4-nitro-benzil-oxi-karbonil-csoport, hidrogénat­moszférában, vagy inert hígítógázzal, mint nitro­génnel vagy argonnal kevert hidrogénatmoszférá­ban katalitikus mennyiségű hidrogenizáló Icatalizá­­tor jelenlétében keverjük vagy rázzuk. Ehhez a hid­­rogenolizishez szokásos oldószerek a rövidszénlán­­cú alkoholok, mint a metanol és az izopropanol; éterek, mint a tetrahidrofurán és a dioxán; kis molekulasúlyú észterek, mint az etil-acetát és a butil-acetát; klórozott szénhidrogének, mint a di­­klór-metán és a kloroform; a víz; és ezen oldószerek keverékei. Következésképpen, szokásosan olyan körülményeket választunk, melyben a kiindulási anyag oldódik. A hidrogenolízist rendszerint 0 °C és 60 °C közötti hőmérsékleten, és 1,5-7 bar közöt­ti, előnyösen 3,5 bar nyomáson folytatjuk le. A hidrogenolízishez használt katalizátorok jól is­mertek az ilyen típusú átalakításoknál, melyekre jellemző példa a nemesfémek, mint a nikkel, pallá­dium, platina és a ródium. Gyakran szokásos az, hogy a katalizátort inert hordozóanyagra lecsap­ják ; különösen megfelelő katalizátor az inert hor­dozóanyagra, mint a szénre lecsapott palládium, például a 10%-os palládium-csontszén. Ha 10%-os palládium-csontszén katalizátort használunk, ak­kor a (VII) általános képletű vegyület súlyára szá­mítva 0,5-6-szoros, előnyösen 1,0-szeres mennyisé­get használunk. A (II) általános képletű vegyületek, melyekben R2 jelentése a fentiekben megadott úgy is elő­állíthatok, hogy egy (XI) általános képletű vegyületet, melyben M jelentése karboxilát sót képező kation, és X jelentése az előzőekben megadott típusú amino-védőcsoport, valamely R2—CO—OH általános képletű kar­bonsav aktivált származékával acilezzük, így (XII) általános képletű vegyületet kapunk, mely képlet­ben R2, X és M jelentése a fentiekben megadott. Ezt az acilezést az előzőekben, a (X) általános képletű vegyület valamely R2—CO—OH általá­nos képletű karbonsav aktivált származékával vég­zett acilezésre leírt eljárással azonos módon folytat­juk le Például M nátrium-, kálium atom vagy tet­­ra-n-butil-ammónium-csoport. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom