187461. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tumorgátló hatású N-nitrozo-N-(béta-klóretil)-karbamoil-peptidek előállítására
1 187.461 2 A találmány az 1 általános képletü, új, tumorgátló hatású N-nitrozo-N-(ß-klöretil)-karbamoilpeptidek és adott esetben savaddíciós sóik előállítására szolgáló eljárásokra vonatkozik. Az I általános képletben R melanotropin, gastrin vagy adrenocortikotróp (ACTH) hormon biológiailag aktív ismert fragmenséből, vagy fragmensének ismert analógjából a terminális aminocsoport vagy ha a peptid diaminokarbonsavat tartalmaz, akkor a terminális és adott esetben az (o-helyzetü aminocsoport eltávolításával leszármaztatható, és adott esetben tere butiloxikarbonil-(BOC), l-adamantil-oxi-karbonil-(AOC) vagy 2-(p-difenil)-izopropiloxi-karbonil (DPOC) védőcsoportot tartalmazó oligopeptid maradékot jelent, n értéke 1 vagy 2. Az N-nitrozo-karbamídok ß-kloretil-szärmazekai - például 1,3-bisz (ß-klöretil)-l-nitrozo-karbamid, BCNU [J. Med. Chem., 6, 669. (1963)] és l-(ß-kl6retil)-l-nitorozo-3-ciklohexil-karbamid, CCNU [J. Med. Chem., 9, 892. (1966)] - számottevő tumorgátló hatással rendelkeznek, mely a vegyületek alkalmazását a humán terápiában is indokolja. A nitrozo-klóretil-karbamidok közös hátrányos tulajdonsága, hogy hatásos dózisuk rendkívül közel esik a toxikus dózishoz, s igen jelentős lenne, ha valamilyen módon a toxieitást csökkenteni, vagy a hatásosságot fokozni lehetne. A toxieitás csökkentésének érdekében számos rendkívül eltérő kémiai struktúrán alakitották ki az N-nitrozo-N-(ß-klöretiI)-karbamoil-csoportot, például a-aminosavakon [76/13.722 sz. japán nyilvánosságrahozatali irat], piperidin- és morfolingyűrün [J. Cancer Res. Clin. Oncols. 95 (1), p 43-49 (1979)] vagy 2-glükopiranózon [Cancer Res. 35, p 761-765 (1975)]. Más kutatók csak a 2-klóretíl-csoportot kapcsolták aminosavakon keresztül tetraciklinekre (2.101.226 sz. francia szabadalmi bejelentés), illetve aminosavak N-karbamoil-N’-alkil-N-nitrozo származékait szintetizálták [Bull. Chem. Soc. Jap. 48 (4), p 1333-34 (1975)] remélve, hogy a kapott vegyületek toxieitása, illetve hatékonysága kedvezőbb lesz az ismert vegyületeknél. Azt is megállapították, hogy a BCNU és CCNU fiziológiai hatása nagy valószínűséggel fehérjéket karbamoilező képességükkel függ össze [Cancer Res. 35, p 2974-84; (1975)]. A hatásosság elvben fokozható, ha a vegyület a citosztatikus csoport mellett olyan molekularészletet is tartalmaz, mely biztosítja, hogy a molekula nagy affinitással kötődjék a tumoros szövet sejtjeihez. így bizonyos értelemben specifikus hatás jön létre, lehetővé téve a kisebb dózis alkalmazását, s csökkentve ezzel a vegyület általános toxikus hatását. A természetes peptidek - különösen a polipeptidhormonok, például az adrenocortikotróp hormon (ACTH) az a-melanotropin és a gasztrin - igen nagy affinitással kötődnek a szervekben található receptorokhoz. Ezek N-nitrozo-N-(ß-klöretil)karbamoil-származékától is várható ezért, hogy a szubsztituált peptid affinitása is számottevő lesz azon és csak azon a helyen, mely a peptidrész szerkezetének felismeréséhez képes. Ebből a szempontból sok esetben nincs is szükség a teljes peptidmolekulára, elegendő annak a jellemző biológiai hatást megtartó fragmensét (aktív centrum) derivatizálni. Az egyetlen alapvető feltétel csak az, hogy a szubsztitúció a jellegzetes biológiai hatást ne befolyásolja károsan, vagyis a biológiai hatás kifejtéséhez ne legyen szükség arra a primer aminocsoportra, melyet szubsztituálni akarunk. Ilyen tulajdonsággal rendelkeznek például az a-melanotropin fragmensei, valamint a gasztrin C-terminális tetrapeptidje, mely utóbbi egyúttal ACTH-fragmens is. Az I általános képletű N-nitrozo-N-(ß-kloretil)karbamoil-peptid-származékokat a találmányunk szerint úgy állítjuk elő, hogy a) egy II. általános képletü, szabad aminocsoporttal rendelkező pepiidet - ahol R és n jelentése a fenti - vagy ennek egy N-acil-származékát, előnyösen acetátját vagy tozilátját - egy III képletű ß-kloretil-izocianättal reagáltatjuk, majd a kapott IV általános képletű peptid-származékot - ahol R és n jelentése a fenti - nitrozáljuk, vagy b) egy II általános képletü, szabad aminocsoporttal rendelkező pepiidet - ahol R és n jelentése a fenti - vagy ennek egy N-acil-származékát előnyösen acetátját vagy tozilátját egy V általános képletű N-nitrozo-N-(ß-klöretil)-karbaminsavaktivészterrel - ahol Q a peptidszintézisben szokásosan alkalmazott aktív észterképző csoport, előnyösen p-nitrofenil-, szukcinimidoxi-, pepntaklórfenil-, pentafluorfenil- vagy ftálimidoxi-csoport - acilezünk, majd kívánt esetben a termékben adott esetben jelenlevő védőcsoportokat eltávolítjuk és/vagy savaddíciós sót képezünk. A találmány szerinti eljárás célszerű kivitelezési módját az alábbiakban szemléltetjük. Az a-melanotropin 13 aminosavból felépülő polipeptidhormon, melynek azonban kisebb fragmensei, így többek közt a C-terminális tripeptid is, megtartják a hormon jellegzetes biológiai hatását [Helv., 58, 1528. (1975); FEBS Letters, 67, 45. (1976)]. A C-terminális tripeptid szerkezetét a VI. képlet szemlélteti. E tripeptid két primer aminocsoportot tartalmaz, mely a találmányunk szerint átalakítható N-nitrozo-N-(ß-kl0retil)-karbamoil-szärmaz0kkä, E célból az önmagában ismert, VI. képletű tripeptidet ß-kloretil-izocianättal reagáltatjuk, s az így keletkező a,£-bisz(ß-kl0retil-karbamoil)-tripeptidet valamilyen nitrozáló ágenssel, célszerűen sav jelenlétében nátriumnitrittel vagy nitrozilkloriddal nitrozáljuk. A nitrozálás után a VII. képletű bisznilrozo-szármatékot kapjuk. A VII. képletű bisznitrozo-származékot a b) eljárással elkészítjük egy lépésben is. Ekkor a VI. kép-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
