187455. lajstromszámú szabadalom • Kombinált vasbetonszerkezet,ahhoz szolgáló rétegelt panel,valamint eljárás a rétegelt panel előállítására
1 187.455 2 A találmány kombinált vasbetonszerkezet magas- és mélyépítési műtárgyak, pl. vonalas műtárgyak, így támfalak, sáv- és egyéb alapozások, dobozszerkezetek, medencék, falak és födémszerkezetek számára. A szerkezet előregyártóit elemeket és monolit részeket, továbbá adott esetben járulékos részeket, pl. hőszigetelést tartalmaz. A monolit részek az előregyártón elemek együttműködését szolgálják, és azokkal maguk is együttdolgoznak. Az előregyártott elemek határoló lapokkal rendelkeznek, amelyek közül legalább az egyik vasbetonból van. Mind az előregyártott elemek, mind pedig a monolit részek erősítő betétei a közös kombinált vasbeton szerkezet vasalásának részét képezik. Tárgya a találmánynak a kombinált vasbeton szerkezet létrehozására alkalmas rétegelt panel is, amely előregyártón rétegeket tartalmaz. Az előregyártott rétegek száma legalább kettő, és ezek a panel szilárd határoló lapjait alkotják. Közülük legalább az egyik határoló lap vasbetonból van, és erősítő betétekkel rendelkezik. Ugyancsak része a találmánynak a rétegelt panel előállítására irányuló eljárás. Az eljárásnál a panelt tárcsaszerű merev előregyártóit határoló lapokból, adott esetben további egy vagy több előregyártón rétegből és közöttük elhelyezkedő, üregeket tartalmazó egy vagy több közbenső rétegből a panel alakjához és méretéhez igazodó alakú és méretű gyártó felületen készítjük. A panel előregyártott rétegeinek betonját adott esetben mesterséges beavatkozással, pl. vibrálással dolgozzuk be. A vasbeton szerkezetek közel egy évszázados történetében a szerkezetépítésnek két fő ága alakult ki. Az egyik a monolit technológia, a másik az előregyártás alapján áll. Időrendben az előregyártott szerkezetek az újabbak, a vasbeton építés „őskorában” szinte kizárólag monolit szerkezetek készültek. A monolit építéstechnológia annak köszönhette gyors elterjedését, hogy általa szinte korlátlan teherbíró képességű építményeket lehet létrehozni. Hátrány azonban, hogy a hagyományos monolit vasbeton szerkezetek igen súlyosak, amit jól mutat az a körülmény, hogy a törőszilárdság és a térfogatsúly arányából képezhető „teherbírási mutatószám” a vasbeton kb. 2,4 t/m3 térfogatsúlya ellenére sokkal kedvezőtlenebb, mint a 7,85 t/m3 térfogatsúlyú vasszerkezet esetében. Más szóval a háromszor akkora térfogatsúlyú acélból sokkal „könnyebb” szerkezetek készíthetők, mint vasbetonból. Kedvezőtlen az is, hogy a monolit építmények előállítási ideje hosszú, mivel az egyes részek kötési idejének kivárása miatt jelentős technológiai szüneteket kell tartani. Emellett sok élőmunkára van szükség, amelyen belül különösen a vasalási, állványozási és zsaluzási munkákra kell tetemes időt fordítani. A monolit szerkezetek említett hátrányai miatt fejlődött ki az utóbbi évtizedekben mint új technológia az előregyártás, és ez utóbbi teremtette meg a korábbiaknál korszerűbb építmények szinte beláthatatlanul széles körét és választékát. Az előregyártott szerkezeteket a mostoha munkahelyi körülmények helyett telepített üzemben lehet elkészíteni, a helyszíni épitéskivitelezés pedig egyre inkább csak helyszíni szerelő tevékenységre korlátozódik. A kétségtelen előnyök ellenére sem használhatók azonban az előregyártott szerkezetek mindenhol. Főleg azért nem, mert az egyes elemek méretbeni nagyságát szállítási adottságok - pl. közúti és/vagy vasúti űrszelvény méretek - súlyát pedig a használható emelőgépek teherbíró képessége korlátozza. Az előregyártott vasbeton szerkezetek emellett általában rosszul viselik el a dinamikus hatásokat, a csomóponti elmozdulásokat és az esetleges többletterheket. Ezen okok miatt számos létesítmény esetében előregyártott szerkezeteket mindeddig nem alkalmaztak. Különösen áll ez a mélyépítési jellegű műtárgyakra és ipari létesítményekre, ahol a monolit építéstechnológia számos területen egyeduralkodó maradt. A monolit és az előregyártott szerkezetek előnyeinek kölcsönös kiaknázására, hátrányaiknak pedig ezzel egyidejű kiküszöbölésére az elmúlt évtizedben egy sor olyan megoldás született, amely „vegyes” szerkezetűnek mondható. Egyik részük előregyártott elemek monolit csomópontokkal való összekapcsolásán alapul, míg másik részüknél monolit betonnal együttdolgozó előregyártott tartókat alkalmaznak. Szellemes az a harmadik elgondolás, amely szerint a monolit építményt vagy építményrészt előregyártott zsaluzattal készítik, és az bentmaradó módon a végleges építmény részévé válik. Lakóházak, kommunális létesítmények és középületek különböző fajtái készültek kombinált szerkezetként. Ilyenekre mutatnak példát a 473.951 lasjtromszámú svájci és 1,276.178 lajstromszámú angol szabadalmi leírás, valamint a 2,028.341 lajstromszámú NSZK közzétételi irat. Mindegyiknél magasépítési műtárgyat állítanak össze előregyártott tartókból, majd a csomópontokon monolit technológiával létesítik a végleges kapcsolatokat. Mindhárom leírás tartalmaz jó gondolatokat a csomóponti erőátadás megbízhatóvá tételére. Más irányzatot képvisel a 3,722.168 lajstromszámú USA szabadalmi leírásban ismertetett szerkezet, amelynél többemeletes lakóépületet szoba nagyságú elöregyártott cellák sorozatából állítanak össze. A cellák között hézagokat hagynak, amelyeket monolit gerendákkal, falakkal és oszlopokkal „töltenek ki”. Ezek nem csupán a dobozokat erősítik össze, hanem az építmény egészének mintegy vázát is képezik. Hasonlóképpen magasépítési szerkezet előállítására ajánl módszert a 166.504 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás. Ennek értelmében többszintes vasbeton építményt lehet előállítani egy voltaképpen a zsaluzat szerepét betöltő szerkezettel. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
