187455. lajstromszámú szabadalom • Kombinált vasbetonszerkezet,ahhoz szolgáló rétegelt panel,valamint eljárás a rétegelt panel előállítására

1 187.455 2 amely kúszódaruval való fokozatos emelésre alkal­mas. Az épület egészét előregyártott födémelemek­ből és szakaszosan készített öntött beton monolit falakból álló együttes alkotja. Hátránya, hogy nagy terhek viselésére és főleg mélyépítési műtárgyak kialakítására alkalmatlan. Eltérően az előbbiektől kifejezetten mélyépítési létesítmény, elsősorban hídszerkezet előállítására használható az a vasbeton lemezszerkezet, amely az 1,196.880 lajstromszámú angol szabadalmi leírás­ban található. Hossztartókon nyugvó és kereszt­­irányban konzolos monolit vasbeton lemezek áll­ványzat nélküli előállítását teszi lehetővé. A mono­lit lemez előregyártóit vasbeton zsaluzó elemeit a hossztartókra támaszkodó rácsos acélgerendák tartják, amelyeket a végleges szerkezetbe bebeto­noznak. Az elgondolás szellemes de csupán építési segédszerkezetet eredményez, amely a végleges építménnyel nem válik egységes egésszé. Az előregyártás és a monolit építéstechnológia kombinációja az utóbbi időben a mélyépítési szer­kezeteknél is előtérbe került. Főleg azért, hogy mi­nél inkább takarékoskodni lehessen az élőmunká­val. Az alapozások területén elterjedtek az előre­gyártott cölöpök, csőcölöpök, a mikrocölöpözés stb. Ezzel szemben a kút- és szekrényalapozások esetében az előregyártás adta lehetőségekkel ritkán élnek, mivel a süllyesztéskor föllépő különleges erő­hatások ellen megbízhatóan csak monolit szerke­zettel lehet védekezni. Különleges az az elgondolás, amelyet a 168 056 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás vet föl, és amely szerint az előregyártott elemek egymáshoz történő ragasztásával lehet mélyépítési műtárgya­kat létrehozni. A módszer általános elterjedésére nem lehet számítani, mivel igen pontos gyártást és különleges szakipari ismereteket kíván. Az előregyártás és a monolit technológia előnyei­nek egyesítésére és hátrányainak kiküszöbölésére irányuló törekvések jegyében született az a megol­dás, amely a már említett 166 504 lajstromszámú magyar és a 2,028.341 lajstromszámú NSZK leírá­sok gondolatainak továbbfejlesztésével a 175 385 lajtsromszámú magyar szabadalmi leírásból ismer­hető meg. Ennek értelmében részbeni előregyártás­­sal és az élőmunka igen nagy mérvű megtakarításá­val végső állapotukban monolit vasbetonszerkezet­ként viselkedő műtárgyakat, elsősorban falszerke­zeteket lehet kialakítani. Jól alkalmazható a mód­szer a különlegesen nagy terheknek kitett építmé­nyeknél, ahol különösebb technológiai igényeket kielégíteni nem kell. Az utóbb említett építmények általános elterje­désének gátat szab az, hogy nem lehet őket alkal­mazni olyan helyeken, ahol sajátságos körülmé­nyekkel kell számolni, pl. gáz-, víz- vagy sugárvé­delmi követelményeket kell kielégíteni vagy nagy mennyiségű és modulrendszerbe nem szervezhető áttöréseket technológiai átvezetéseket stb. kell megvalósítani. Az ilyen szerkezeteknél a hagyomá­nyos előregyártás ugyanis aligha jöhet szóba, mivel igen nagyszámú különböző elemet kell gyártani és mindegyikből aránylag csekély mennyiségre van szükség. A találmány célja olyan kombinált vasbeton szerkezet kifejlesztése, amely mind az előregyártás, mind a helyszíni építkezés fázisában jól gépesíthető, egyszerűen végrehajtható műveletekkel valósítható meg, a helyszíni építés szerelő jellegű munkára kor­látozódik, és főleg lemezszerű vasbeton építmények kialakítására alakalmas. Cél továbbá, hogy a szer­kezetet már az előregyártás fázisában úgy lehessen készíteni, hogy az eleve magában foglalja a végső funkció ellátásához szükséges rétegeket, üregeket és adott esetben egyéb berendezési részeket is. A találmányi gondolat kiinduló lépése az az is­mert körülmény volt, hogy a vékony lemezek a saját síkjukban igen nagy merevséggel rendelkez­nek, és így különösen alkalmasak arra, hogy belő­lük rétegelt panelokat lehessen előállítani. A réte­gelt panelok pedig mint előregyárlott szerkezeti részek jól egyesíthetek monolit részekkel, és így mód van nagy teherbírású kombinált vasbeton szerkezetek egyszerű technológiával és minimális helyszíni élőmunkával való megvalósítására. \ felismeréshez tartozik, hogy a rétegelt panelo­kat gyárszerű körülmények között nagyfokú gépe­sítéssel lehet készíteni, és az erősítő betétegyüttese­ket képező betonacél váz szükség esetén annak forgatásával igen te-melékenyen egészíthető ki a szükséges betonrétegekkel. Mód van arra, hogy a rétegelt panelok a határoló lapjaikon kívül egy vagy több közbenső betonréteggel is rendelkezze­­neK. Részét képezi a találmányi gondolatnak, hogy a betonacél vázzal egyesített határoló lapok a kombi­nált vasbeton szerkezetben kétféle funkciót is betöl­tenek. Egyrészt a monolit szerkezeti részek zsaluza­tát képezik, másrészt a végleges műtárgyban teher­hordó tartószerkezet feladatát is ellátják. Ez a gon­dolat eredményezi, hogy a végleges műtárgy erősítő betétrendszerét olyan részegységekből tudjuk föl­építeni, amelyek optimális gyártási, anyagmozgatá­si és szállítási lehetőségeket nyújtanak. Ugyancsak a találmányi gondolathoz tartozik, hogy az előregyártott vasbeton elemek és a közöt­tük szabadon maradt üregek monolit betonnal való kitöltése az előregyártott rétegek saját erősítő beté­tei, valamint az üregekben elhelyezett - a monolit részek vasalását képező - erősítő betétek között húzó-, nyomó- és nyíróerők, valamint hajlító- és adott esetben csavaró nyomatékok fölvételére al­kalmas teljes értékű összeköttetést tudunk kialakí­tani. Más szóval ez annyit jelent, hogy az előregyár­tóit és a monolit részek között tökéletes együttdol­gozás valósítható meg, aminek következtében a végleges műtárgy hagyományos monolit vasbeton szerkezetként képes működni. A kitűzött célnak megfelelően a találmány sze­­rinti kombinált vasbeton szerkezet magas- és mély­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom