187450. lajstromszámú szabadalom • Eljárás guanidin-származékok előállítására
1 187.450 2 alakító mérőberendezésen vizsgáltuk, és a pillanatszerű összehúzódások intenzitását kardiolachométeren jelenítettük meg. 1 pmól hisztamin beadagolásakor meghatároztuk a kontroll értéket, majd a szövetpreparátumot háromszor mostuk, és a kiindulási összetételű fürdőben ismét stabilizálódni hagytuk. 15 perccel az egyensúly beállta után a fürdőbe beadagoltuk a vizsgálandó vegyületet, majd 10 perc elteltével 1 pmól hisztamint adtunk a fürdőhöz, és újból megvizsgáltuk a szervpreparátum összehúzódásait. A hatóanyag jelenlétében mért értékeket a kontroli-értékekhez viszonyítottuk, és az eredményeket a kontrollok százalékában fejeztük ki. Ezután ismert módon meghatároztuk a H-2 antagonista hatóanyag látszólagos disszociáció-állandóját. 2. Parietális sejtek amino-pirin-felvételének vizsgálata: Új-zélandi fehér nyulak gyomor-nyálkahártyáját lefejtettük az alatta fekvő izmokról, és a szövetet „A” pufferoldattal mostuk. (Az „A” pufferoldat literenként 8,007 g nátrium-kloridot, 0,201 g kálium-kloridot, 0,113 g dinátrium-hidrogén-foszfátot, 0,204 g kálium-dihidrogén-foszfátot, 0,132 g kalcium-klorid-dihidrátot, 0,101 g magnézium-kloridot és 1 g glükózt tartalmaz; a pufferoldat pH-ját nátrium-hidroxiddal 7,4-re állítjuk be.) A szövetet finoman felaprítottuk, „A” pufferoldatban szuszpendáltuk, és „A” pufferoldattal háromszor mostuk. Ezután a szövetet 10 g tiszta súlyra számítva 50 ml diszperziós közegben (100 mg kollagenáz [Sigma Chemical Co., V. tipus] és 100 mg szarvasmarha szérum albumin [Miles Laboratories Ltd., V. frakció] 100 ml „A” pufferoldattal készített oldata) szuszpendáltuk, és a szuszpenziót oxigén-atmoszférában, keverés közben 30 °C-on inkubáltuk. Eközben a szuszpenzió pH-ját állandóan ellenőriztük, és 7,4-es értéken tartottuk. 30 perc elteltével a szöveteket ülepedni hagytuk, és a felső folyadékfázist elöntöttük. A szövetekhez 10 g nedves szövetsúlyra számítva 50 ml friss diszperziós közeget adtunk, és folytattuk az inkubálást 40-60 perc elteltével a szövet legnagyobb része mirigyekre és teljes sejtekre esett szét. Az esetleg még jelenlévő nagyobb szövetdarabokat nylon szitaszöveten kiszűrtük, a mirigysejt keveréket céntrifugálással (200 g gyorsulás) elkülönítettük, majd 1% szarvasmarha szérum albumint (Miles Laboratories Ltd., V. frakció) tartalmazó „A” pufferoldatban szuszpendáltuk. A sejteket és mirigyeket „A” pufferoldattal háromszor mostuk, majd 10 g tiszta szövetsúiyra vonatkoztatva 150 ml „B” pufferoldatban szuszpendáltuk. (A „B" pufferoldat 500 ml Eagles-féle minimális tápközeget, 10 mg aprotinint /Sigma Chem. Co./ és 150 mmól, azaz 20 ml 2-[4-(2-hidroxi-etil)-piperazin-l-il]-etánszulfonsavat tartalmaz; a pufferoldat pH-ját nátrium-hidroxiddal 7,4-re állítjuk be.) A szövetszuszpenziót felhasználás előtt legalább 1 órán át 32 *C-on, oxigén atmoszférában kevertük. Ezután a szövetszuszpenzióhoz 10 pmól, a dimetilamino-csoporton Cl4-gyel jelzett aminopirint (radioaktivitás: 0,1 pCi/ml) és vizsgálandó vegyületet adtunk, és a szuszpenziót 20 percig inkubáltuk. Ezután a szövet aminopirin-felvételének serkentése céljából a szuszpenzióhoz 10 5 mól végső koncentrációnak megfelelő mennyiségű hisztamint és 5-10~7 mól végső koncentrációnak megfelelő mennyiségű ICI 63197 foszfodiészteráz-inhibitort [Biochem. Soc. Special Publication l, 127-132 (1973)] adtunk. 18 perc elteltével a sejteket és a mirigyeket mikro-üvegrost-szűrőn kiszűrtük a szuszpenzióból, és jéghideg „A" pufferoldattal háromszor gyorsan (10 másodpercnél rövidebb ideig) mostuk. A szövetek által megkötött, jelzett aminopirin mennyiségét szcintillációs számlálóval határoztuk meg, és a vizsgálandó vegyület által okozott gátlást a kontrolihoz viszonyítottuk. A különböző hatóanyag-koncentrációkkal végzett kísérletek eredményeit grafikusan ábrázoltuk, és a kapott görbéből meghatároztuk az 50%-os gátlást okozó hatóanyag-koncentrációt. A példákban felsorolt valamennyi (I) általános képletü vegyületet alávetettük a fenti vizsgálatok egyikének. A tengerimalac-szívpitvaron vizsgált vegyületek mindegyike 10 pmólos vagy annál kisebb koncentrációban hatásosnak bizonyult. A nagyobb aktivitású (1) általános képletü vegyületek ebben a koncentrációban teljes mértékben gátolták a hisztamin hatását. Az aminopirin-felvétel gátlására vizsgált vegyületek mindegyike 3 pmólos vagy annál kisebb koncentrációban fejtett ki 50%-os gátló hatást. A gyomorsav-szekréciót gátló hatást ismert módszerekkel határozhatjuk meg, például úgy, hogy az (1) általános képletü vegyületeket intravénásán, orálisan vagy gyomorszondán át a gyomornedv kiválasztását elősegítő anyaggal, igy pentagasztrinnal, hisztaminnal, bethanechollal stb. előkezelt vagy előzetesen etetett, gyomorfekélyes állatoknak (például patkányoknak vagy kutyáknak) adjuk be, majd vizsgáljuk a gyomorsav-szekréció változását. 3. Patkányokon végzett kísérletek: 200-230 g testsúlyú nőstény patkányokat intramuszkulárisan adagolt 1,5 g/kg uretánnal altattunk, majd az állatok légcsövébe kanült helyeztünk. Az állatok nyelőcsövén keresztül lágy csövet vezettünk a gyomorba, és a csövet a nyaktájon kötéssel rögzítettük. Az állatok nyombelét felmetszettük, a nyombélen keresztül 3 mm átmérőjű perforált müanyagcsövet toltunk a gyomor antrális részébe, és a csövet a gyomorszájnál lekötöttük. Az állatok gyomrába a nyelőcsőbe vezetett csövön keresztül 7 ml/perc sebességgel fiziológiás sóoldatot (9 g/l koncentrációjú vizes nátrium-klorid-oldat) juttattunk, és a távozó sóoldatot a gyomorszájnál lévő elvezetésen keresztül edényekbe gyűjtöttük. Az edényeket 10 percenként cseréltük. A gyomorsav-szekréció serkentése céljából az állatoknak dimapriiot (specifikus H-2 agonista anyag) adtunk be 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
