187415. lajstromszámú szabadalom • Fémszerkezetű váz
1 187415 2 elnyújtott lyukakkal bíró perforációt tartalmaz. A gyártása ennek is bonyolult. Rokon az előbbiekkel azok a megoldások, amelyek a 476 867 lajstromszámú, valamint a 362 575 lajstromszámú angol szabadalmi leírásokból ismerhetők meg. Egyik sem nélkülözheti a nagy számú csavarkapcsolat létesítését. A fentebb ismertetett gondolatokon igyekszik túllépni az a szerkezettípus, amely az 1 434 019 lajstromszámú NSZK közrebocsátási iratban olvasható. Itt is perforációval bíró tartókat alkalmaznak, a perforáció azonban inkább szolgálja a szerelvények könnyítését, valamint vezetékeknek rajtuk való átfűzhetőségét, mintsem a kapcsolatkialakítást. A kapcsolatokat csavarozással állítják elő, ehhez azonban bonyolult csomóponti idomokat használnak. Kifejezetten hidegen alakított szelvényekből öszszeállított vázakra vonatkozó megoldást ajánl az 1 609 536 lajstromszámú NSZK közrebocsátási irat. Bemutatja hogyan lehet vékonyfalú szerelvényekből sokszintű vázat építeni. A csomópontok aránylag egyszerűek, de mégis nagyszámú csavar elhelyezését kívánják. Többé-kevésbé ugyanez mondható el a 2 314 373 lajstromszámú NSZK közzétéleli iratban, valamint a 2 058 795 lajstromszámú francia szabadalmi leírásban ismertetett térbeli vázakról. Az utóbbi elsősorban tároló állványnak használható, könnyen oldható kampószerű kapcsolatai révén, amelyek lehetőséget nyújtanak a polcok különböző magasságokba való gyors áthelyezésére. A sűrű perforációval ellátott szelvények és ugyancsak perforált segédelemek, igy csomólemezek és hevederelemek segítségével képezhető vázakra mutatnak példát az 1 165 196 lajstromszámú francia, a 212 546, a 180 703 és a 205 727 lajstromszámú osztrák szabadalmi leírások, továbbá az 1 931 427 lajstromszámú NSZK közrebocsájtási irat. Ezek csakúgy, mint a 3 084 479 lajstromszámú USA, a 164 605 lajstromszámú ausztrál és a 173 177 lajstromszámú svéd szabadalmi leírásokban ismertetett vázszerkezetek önmagukban egy sor szellemes részmegoldást tartalmaznak, de mindegyikükre rányomja bélyegét a nagyszámú mechanikus kötőelem alkalmazásának szükségessége, ami a szerkezeteket jelentősen megdrágítja. A fémszerkezetű vázaknak és a számukra szolgáló szelvényeknek a már említett kapcsolatcentrikus fejlesztését évtizedeken át az a törekvés jellemezte, hogy a helyszíni szereléskor ne kelljen kedvezőtlen körülmények között szögecselési vagy hegesztési munkát végezni. Ezért terjedtek el a csavarkapcsolatok, amelyek egyúttal magukban hordják az oldhatóság lehetőségét, és azt, hogy a csomópontoknál a csavarok meglazításával a szerkezetek szétszedhetővé válnak, egyes tartóelemei pedig más szerkezetben - esetleg új funkcióval - újból fölhasználhatók. A több évtizedes tapasztalat azonban azt mutatta, hogy bár valóban fönnáll a csavarkapcsolatok megbontásával a szétszedhetőség és újból való fölhasználhatóság lehetősége, a meglévő szerkezeteknek egészen elenyésző hányada az, ahol egyáltalán szóba kerül a szétszedés, és a vázszerkezetek elemeinek újból való fölhasználása. Fokozottan elmondható ez a csavarozott kapcsolatú építmények azon családjára vonatkozóan, amelyeknél a kapcsolat létrehozása nem a szokványos „nyers” vagy adott esetben „illesztett” csavarok segítségével, hanem nagyszilárdságú feszitett csavarokkal történik. Az ún NF-csavaros szerkezeteknél a tartóelemek között az erőátadás a megfeszített csavarok szorító hatása következtében létrehozott súrlódás útján jön létre. A nagy erővel történő megfeszítés azonban nemegyszer olyan elváltozást eredményez, hogy az elemek újbóli felhasználása már gondot okoz. A találmány célja olyan fémszerkezetű váz kifejlesztése, amely elkerüli nem csupán a térbeli csomóponti idomok, sőt még a síkbeli csomólemezek alkalmazását is, hanem fölöslegessé teszi akár a szokványos mechanikus kötőelemek - így szögecsek és csavarok - alkalmazását, de még a hegesztett varratokét is. Feladat a célkitűzésen belül az is, hogy a szelvények alakjának kedvező megválasztásával mód nyíljék azok egymás mellé sorolására és hálózattá való összeépítésére, továbbá, hogy a szelvények alakja a gyártást és a helyszíni szerelést egyaránt egyszerűvé és olcsóvá tegye. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy az oldhatónak szánt csavarkapcsolatú fémvázak döntő többségénél a kötések oldhatóságára a valóságban szinte soha nem kerül sor, ezért a legtöbb esetben minden további nélkül lehet olyan - tulajdonképpen oldhatatlan - helyszíni kapcsolatokat létrehozni, amely az eredeti szelvényeken végrehajtott maradó alakváltozás útján valósítható meg. Része a találmánygondolatnak az is, hogy a vékonyfalú szelvények geometriai méretei könnyen teszik lehetővé az ilyen kötési helyek gyári úton való, igen egyszerű kialakítását, a szelvény csekély vastagsága pedig módot ad arra, hogy a helyszíni szereléskor a szükséges maradó alakváltozást emberi beavatkozással - esetleg egyszerű kézi szerszám alkalmazásával - könnyen létre lehessen hozni. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti fémszerkezetű váz, főleg épületváz vagy annak részét képező tartószerkezet, pl. térlefedés - amelynek egymással szöget, általában derékszöget bezáróan gerendahálózatot alkotó, két irányban egymás mellé sorolt tartógerendái és a tartógerendák közé helyezett összekötő tagjai, pl. térhatároló lapjai vannak, az egymást keresztező tartógerendák csomóponti kapcsolatainál az egyik tartógerenda megszakad, míg a másik megszakítatlanul áthalad - oly módon van kialakítva, hogy a tartógerendák vékonyfalú, célszerűen hidegen alakított fémlemezből készült nyitott poligon keresztmetszettel rendelkeznek, a tartógerendák fejlemezt, a fejlemezhez két oldalról csatlakozó gerinclemezt, valamint a gerinclemezhez csatlakozó merevítő szegélyt tartalmaznak, a merevítő szegélynek célszerűen a gerinclemezhez közelebb eső könyöke és a gerinclemeztől távolabb eső pereme van, az átmenő tartógerenda kapcsoló nyílásokkal, a megszakadó tartógerenda pedig a kapcsoló nyílásokba illeszkedő és elcsavarással létrehozott maradó alakváltozás útján rögzíthető fűzőfülekkel van ellátva. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
