187376. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új prosztaglandinok előállítására

1 187 376 2 pH-emelkedés 1,6 egység. Ez a hatás gyakorlatilag a B-vegyület 10 //g/kg intra-gasztrikus dózisban történő beadagolásakor mért eredménnyel egye­nértékű. A hatás időtartama az A-vegyület 5 és 10 //g/kg testsúly intra-gasztrikus dózisa esetében 110 perc, illetve 180 perc. A pH-értéknek 5 //g/kg dózis­sal történő befolyásolása (az A-vegyület 10 //g/kg testsúly dózisának beadásakor megfigyelt érték kb. 50%-a) határozottan dózisfüggőségre utal. Az A- vegyület intraduodenálisan (10 //g/kg testsúly) a savkiömlésre az azonos dózisban intra-gasztri­­kusan beadott ugyanazon teszt-vegyület hatásától nem eltérő aktivitást fejt ki. Az intraduodenálisan beadott teszt-vegyületnek a gyomorsavkiömlésre gyakorolt határozott hatásától eltekintve az A- vegyület intraduodenálisan lényegesen kevésbé hat a pH-ra, mint intra-gasztrikus adagolás esetében. Az A-vegyület intravénás adagolásakor (10 //g/kg testsúly) megfigyelt kiválasztásgátló hatás csekély, az intra-gasztrikus adagoláskor mért értéknek kb. Vi-Vs-e. Az A-vegyület 10 //g/kg testsúly intravé­nás dózisban a pH-t minimális mértékben változ­tatja meg, a hatás az ugyanezen vegyület intra-gasz­trikus adagolásakor mért aktivitásának mindössze egytizede-egyhuszada. Az A-vegyület aktivitását ezenkívül Heidenhain­­vagy Pawlow-féle kisgyomorral vagy gasztrikus fisztulával rendelkező éber kutyán határozzuk meg. Az A-vegyületet a gyomortasakba 10-50 //g/kg orális és 50-100 //g/kg intravénás dózisban beadva a modelleken legjobb esetben időnkénti, rövid időn át tartó, gyenge-közepes savkiválasztás-gátlást fi­gyeltünk meg. Az A-vegyületet 6 Heidenhain kutyának 100 /zg/ kg perorális dózisban beadva potenciálisan szignifi­káns hatást találtunk. A 6 megvizsgált kutya közül három esetében a savmennyiségcsökkenés a beada­golás után több mint 2 órán át 50% vagy ennél nagyobb érték és nem tér vissza a kontroli-értékek­hez. Az A-vegyületet ezután egyértelmű és reprodu­kálható farmakológiai hatást ígérő dózisban vizs­gáltuk. A kiválasztott dózisban - 500 //g/kg - hosz­­szantartó, határozott kiválasztás-gátló hatást ta­pasztaltunk. A Heidenhain-teszt lényege, hogy korcskutyák idegmentesített (Heidenhain) kisgyomortasakjából gyomornedvet gyűjtünk. Ezt külön e célra elkészí­tett titánkanül segítségével történő gyomornedv­­elvezetéssel végezzük el. A gyomornedvkiválasztást hisztamin-hidroklorid (20 //g/kg/óra) nátrium­­klorid-oldattal képezett oldatának intravénás infú­ziójával idézzük elő; az oldat adagolási sebessége percenként 1 ml. Ez a szubmaximális izgatás a maximális érték kb. 30%-ának megfelelő savkivá­lasztást idéz elő a nagyobb hisztamin-dózisok be­adása esetén gyakran megfigyelt tachikardia fellé­pése nélkül. A gyomornedvmintákat 15 perces idő­közökben gyűjtjük össze. Az A-vegyületet orálisan keményzselatin kapszulában (7 g) adjuk be. Az állatok a készítményt 90 perccel a hisztamin-infú­­zió beadása után kapják és a kísérletet á gyógyszer beadagolása után 9 órán át folytatjuk. A kutyák éberek voltak és a kísérlet alatt Pawlow-hurokban nyugodtan álltak. A kísérlet során a minta térfoga­tot, a pH-t, a savkoncentrációt (m-ekv/1), a savki­ömlést (m-ekv/15 perc), valamint a pepszin­­koncentrációt és -kiömlést mérjük. A teszt-vegyület hatékonyságának megítélésére szolgáló paraméterként a savkoncentrációt és a savkiömlést választjuk. Ezeket a paramétereket a teszt-vegyület beadása előtt mért három 15 perces érték átlagának %-ában fejezzük ki. Az A-vegyület 500 //g/kg orális dózisának hatására a savkoncent­ráció a kontroli-értékhez (átlag 136 mg/1) viszonyít­va konstans módon 50%-kal vagy nagyobb mérték­ben csökken a teszt-vegyület beadása utáni 4 és 5 V* óra között. Az A-vegyület a fenti dózisban to­vábbá a savkiömlést (átlag 0,38 m-ekv/15 perc) 60%-ban gátolja az adagolást követő 45 perc után több mint 9 órán keresztül. A fenti teszt-periódu­sok nagyrészében a savkiömlés 90-98%-os gátlása figyelhető meg. A pH-értékek a kontroli-értékről (1,0) a teszt-vegyület beadása után 6 órával 2,0 maximális értékre emelkednek. A kísérleti állatok, kontroli-értékeinek elemzése szerint a gyomor­­nedvtérfogat a kontroli-értékhez képest szignifi­káns csökkenést nem mutat. A kontroli-állatoknál a pH-érték a teljes kísérlet alatt átlagosan 0,9. En­nek következtében a kontroli-értékekben a savkon­centráció vagy savkiömlés szignifikáns csökkenése nem volt várható. Az A-vegyület 250 //g/kg orális dózisának beadásakor kapott eredmények kiérté­kelése alapján a hatás csaknem megegyezik az 500 //g/kg dózis mellett mért eredményekkel. Az A-vegyületnek az aszpirin által előidézett gyomormikrovérzésekre kifejtett hatásának vizsgá­latához a Menasse-Gdynia és Krupp (Toxicol. Appl. Pharmacol. 29, 389-396) által alkalmazott módszeren alapuló kísérleti módszert dolgoztunk ki. Módszerünk lényege, hogy a gyomor hozzáfér­hető perfúziós rendszerként történő kialakítása cél­jából patkányokat mikrosebészeti úton prepará­lunk és a gyógyszer által előidézett gasztrikus mik­­rosérülésekből eredő vérzés meghatározásához 51 krómmal jelzett vörösvérsejteket (3íCr-RBC) al­kalmazunk. Patkányok Véna cava-jába kanült ültetünk be (az 51Cr-RBC befecskendezéséhez), ugyancsak ka­nült vezetünk a gyomorbejáratba (csapvíz állandó infúziója céljából) és a duodenumba a pilórusznál (az összes gyomomedv összegyűjtéséhez). Az álla­tok gyomrát csapvízzel 30 percen át mossuk, majd minden állat 100 mg/kg aszpirint vagy aszpirint A-vegyülettel együtt kap. Minden dózist intra­­gasztrikus úton 1 ml 40%-os polieti!én-glikol-400- ban, mint hordozóanyagban adagolunk és 15 per­cen át tartunk a gyomorban. Egyidejűleg a Véna cava-n keresztül 0,9 ml 51Cr-RBC-t [3xl0ö cpm=impulzusszám/perc] adunk be. A gyomorból távozó folyadékot 2 órán keresztül 5 percenként összegyűjtjük. A radioaktivitást gamma-számláló­val határozzuk meg. A kapott eredményeket (a teljes 60 perces kísérleti időszak alatt elvesztett vér összmennyisége, mikroliter) az alábbi képlet segít­ségével számítjuk ki: bemért aktivitás óránként mért aktivitás ossz vértérfogat (ml) ossz vérveszteség (ml) A kapott eredmények azt mutatják, hogy az A- vegyület az aszpirin által előidézett mikrovérzések 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom