187372. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a C-15003 P-O antibiotikum előállítására

1 2 187 m Megjegyzés: + + + : kiváló növekedés + +: jó növekedés + : növekedés ± : rossz növekedés - : nincs növekedés 6. Egyéb jellemzők A sejteket a korábban, a 2. pont alatt leírt mód­szerrel gyűjtöttük össze, és a DNA preparációját J-Marmur és mtsai (Journal of Molecular Biology 3, 208 [1961]) módszeréhez hasonló módon végez­tük. A DNA (dezoxinukleinsav) G-C (guanin-cito­­zin) tartalmát körülbelül 71 mól%-nak találtuk. A törzs vegetatív micéliumának Gram-vizsgálata pozitív eredményt adott. A C-15003 törzs fenti jellemzőit összevetettük az S. A. Waksman „The Actinomycètes Vol. 2” (The Williams and Wilkins Co. [1961]) könyvében, vala­mint R. E. Buchanan és N. E. Gibbons „Bergey’s Manual of Determinative Bacteriology, 8. kiadás 1974” című kiadványával és más irodalmi adatok­kal. Miután a törzset a Nocardia genus III. csoport­jába tartozónak véltük, az a tény, hogy az ismert törzsek között nem találtunk olyat, amelynek a tulajdonságai azonosak lettek volna, arra a követ­keztetésre kellett jutnunk, hogy az általunk vizsgált törzs egy új speciest képvisel. A C-l 5003 számú törzset 3992 szám alatt letétbe helyeztük a Fermentation Research Institute, Agency of Industrial Science and Technology mik­roorganizmus gyűjteményében (FERM); míg a törzs a The Institute for Fermentation, Osaka (EFO) gyűjteményében az IFO 13 726 számot és a The American Type Culture Collection (ATCC), Maryland, USA gyűjteményében a 31 281 számot kapta. Míg a C-l 5003 törzs a Nocardia genus egy új species-e, mint említettük, a többi mikroorganiz­mushoz hasonlóan hajlamos különböző változatok és mutánsok kialakítására akár spontán módon, akár mutagének hatására. így például a törzs sok variánsát kaphatjuk röntgensugarakkal végzett be­sugárzás hatására vagy gamma-sugarak, ultraibo­lya sugarak hatására, egysejtes izolálással, külön­böző vegyszereket tartalmazó táptalajokban vég­zett tenyésztéssel vagy bármely egyéb mutagén ke­zeléssel. A törzsből spontán módon keletkezett mu­tánsokat ugyancsak nem tekintjük külön species­nek, ellenkezőleg, bármely ilyen változat vagy mu­táns, amely alkalmas a C-l5003 P-3, P-3’ és/vagy P-4 antibiotikumok termelésére, felhasználható a találmány céljaira. így például a C-l5003 törzset különféle mutagogén kezeléseknek alávetve olyan mutánsokat kapunk, amelyeknél lényegében hiány­zik az oldható pigment termelő képesség, amelyek­ben a micéliumok színtelenek, sárgászöldek, vörö­ses cserszínűek vagy narancsvörösek, más mután­sok gombasejtjei bacillusszerű elemekre vagy elága­zó, rövid sejtekre képesek felhasadni, ismét másik kevés fehér aerob micéliumot tartalmaznak, vagy lényegében légmicélium nélküliek. Az ilyen, C-l 5003 antibiotikumot termelő tör­zsek tenyésztésére felhasznált táptalaj bármely cseppfolyós vagy szilárd táptalaj lehet, azzal a felté­­tellel, hogy olyan tápanyagokat tartalmaz, amelye­­ö két a törzs hasznosítani képes, bár nagyüzemi ter­melés esetében a folyékony táptalajok használata kedvezőbb. A táptalajok tartalmazhatnak nitro­gén- és szénforrásokat, amelyeket a C-l 5003 szá­mú mikroorganizmus képes asszimilálni és emész- Q teni, szervetlen anyagokat, nyomnyi mennyiségű tápsókat és egyéb anyagokat. Szénforrásként pél­dául a következő anyagokat használhatjuk: glükóz, laktóz, szaccharóz, maltóz, dextrin, keményítő, gli­­cerin, mannitol, szorbitol, zsírok és olajok (például . szójabab olaj, disznózsír, csirkezsír). Nitrogénfor­rásként például a következő vegyületeket használ­hatjuk: hús extraktum, élesztő extraktum, szárított élesztő, szójabab liszt, kukoricacsávázó folyadék, 20 pepton, lenmag liszt, maláta hulladék, karbamid, u ammóniumsók (például ammóniumszulfát, ammó­­niumklorid, ammóniumnitrát, ammóniumacetát). A táptalaj ezen felül tartalmazhat nátrium-, káli­um-, kalcium-, magnézium- és egyéb sókat, így vas-, mangán-, cink-, kobalt-, nikkelsókat, foszfor- 5 sav-, bórsav-sókat és szerves savak sóit, így acetá­­tokat és propionátokat. A táptalaj ezen kívül tar­talmazhat még különféle aminosavakat (például glutaminsav, alanin, glicin, lizin, metionin, prolin), peptideket (például dipeptidek, tripeptidek), vita- 3 minokat (például Bl5 B2 vitaminok, nikotinsav, B12, C és E vitaminok), nukleinsavakat (például purin, pirimidin és származékaik). A táptalaj pH- értékének beállítása céljából egy szervetlen vagy szerves savat, lúgot, puffereket és hasonló anyago- 35 kát adhatunk a rendszérhez. Habzásgátlóként ola­jok, zsírok, felületaktív szerek és más megfelelő anyagok alkalmas mennyiségeit használhatjuk. A tenyésztést bármely stacioner, rázó, merülő aerob és más módszerrel végezhetjük. Nagyüzemi 0 termelésre természetesen a merülő aerob tenyésze­tek a legalkalmasabbak. Míg a tenyésztés körülmé­nyei természetesen függnek a táptalaj összetételé­től, a törzstől, az alkalmazott módszertől és más tényezőktől, általában az inkubálást előnyösen 20 45 és 35 °C között, megközelítőleg 7,0 kezdeti pH- érték mellett végezzük. Különösen kívánatos, hogy a hőmérséklet 23 és 30 °C között legyen a tenyésztés közbenső szakaszában és a kezdeti pH-érték 6,5 és 7,5 között változzon. Bár az inkubálás ideje szintén 50 a fenti tényezők függvénye, tanácsos az inkubálást addig végezni, míg a kívánt antibiotikum titer-érté­­ke maximális nem lesz. Rázó kultúrák vagy aerob merülő tenyészetek esetében ez az idő általában 48-144 óra között van. 55 Az antibiotikum hatásosságát Tetrahymena py­­iformis W-al vizsgáltuk. így, a fenti mikroorganiz­must egy vizsgálati táptalajon (20 g proteóz-pepton [Difco], 1 g élesztő extraktum [Difco], 2 g glükóz, 1000 ml desztillált víz és 10 ml 1 mól 1 1-es foszfát 60 puffer [pH 7]) 28 °C-on, 44-48 órán át tenyésztettük és az antibiotikum potenciálját sorozat hígitásos módszerrel határoztuk meg, nyomon követve a za­­varosodás változását, megvizsgáltuk a hasvízkór daganatsejtjeire kifejtett hatását és a későbbiekben 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom