187342. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szivacsos szerkezetű vagy szilárd habként tekinthető formatest vagy bevonat előállítására

1 . 187 342 2 felhasznált anyag komponensein túl még alumíni­­u»Í-hidroxidot és lúgos folyósítószert, például víz­­tlVeget is adagolnak az öntőiszaphoz. Ennek ellené­re az így előállított massza esetében is még 5-7% a zsugofpdás mértéke. Szakmai körökben közismertnek mondható a normál portland cementek, vagy timföldcementek kötőkéjiessége és kötési ideje, amely habosított rendszerekben nagymértékben megnő, és ezen idő * alatt a gázbuborékok eltávoznak. Töltőanyagok alkalmazása esetén pedig a fajsúlykülönbségek mi­att a hosszú szilárdulási idők következtében a gáz­­- buborékok és a töltőanyag a folyadékban kiválnak, ülepednek. A találmány szerinti eljárás elé kitűzött cél az : volt, hogy olyan eljárást biztosítson formatestek, ft vagy bevonatok előállításához, amelynek segítségé­vel létrehozott termék anyaga habosított rendsze­rűnek tekinthető, mikroporózus szerkezetű és amely eljárással készített termék tulajdonságai ked­vezőbbek, mint az ismert hasonló célú eljárások eredményeként született termékeké, azonkívül ma­ga az eljárás, mint technológia nem költségesebb, mint az ismertek, és mindezeken túl nem igényel az eljárás drága, nehezen beszerezhető és nagy üzem­költségű berendezéseket. További cél volt a talál­mány szerinti eljárás létrehozásakor, hogy az eljá­rás révén magas hőállóságú - 1600 °C, vagy még ennél magasabb üzemi hőmérsékletet is kibíró - agyagmentes, az oxidkerámiában alkalmazott alapanyagokból felépíthető, mikroporózus hab­szerkezet kialakítása váljék lehetővé, amelyet ma­gas hőmérsékletű hőkezelő, vagy égető berendezé­sek, vagy reaktorok belső bélésanyagaként is fel lehet használni. A találmány szerinti eljárás elé kitűzött célok elérésének érdekében alapos elemzést kellett végez­ni a vizes közegü szilárdrészecske-diszperziók (szuszpenziók), valamint a vizes közegű gázdiszper­ziók (habok) fizikai és kémiai törvényszerűségei területén. A habok voltaképpen folyékony közegben disz­­pergált gázok. A nagy töménységű gázdiszperziók a folyékony közeget vékony hártyákká (lemezekké) torzítják. Ezek a lamellák választják el egymástól a gázbuborékokat. Állandó habok csak habképző anyagok oldataiból keletkezhetnek. Ilyenek a vizes­­közegű amfipatikus molekulákból, vagy makromo­lekulákból felépült anyagok. Szerkezeti felépítés szerint kétféle hab keletkez­het. Az egyik habféleség a poliéderes hab, amit valódi habnak szoktak tekinteni, a másik habféle­ség pedig az úgynevezett gömbhab. A gömbhabok szükségszerűen átalakulnak valódi habokká. A ha­bok potenciális energiája nagyobb mint a tömbfázi­sé, s így a habok stabilitása metastabílis egyensúlyi állapot, vagyis csak hosszabb-rövidebb ideig válto­zatlan. A habok megszűnésének részfolyamatai a következők: a folyadék kiszivárgása a hablamel­lákból, a gázbuborékok átdiffunálása a nagyobb gázbuborékokba, a folyadék párolgása, külső hatá­sok, mint például hőmérsékletkülönbségek, ame­lyek hatására a lamellák elszakadnak, a habszerke­zet széttörik. A háromfázisú durva diszperz-rendszerekben mind a három fázis - gáz-folyadék-szilárdrészecske - részt vesz a rendszer felépítésében. A vizes közegű háromfázisú szilárdrészecske-gázdiszperziók nin­csenek termodinamikai egyensúlyban. A legkisebb szabadenergiára való törekvésük következménye a diszperzitásfok-változás, koagulálás, ülepedés, az elektrokinetikai potenciál kritikus érték alá csökke­nése, deszorpció, dehidratálás. A részfolyamatok egymást átfedhetik, vagy egymást megelőzhetik. Az elméleti és a gyakorlati ö sszefüggések alapján a háromfázisú habok stabilitásának alapvető felté­telei a következők lehetnek: a határfelületek aktivi­zálása, elektromos potenciálgát, és ebből követke­zően az elektromos kettősréteg kialakítása és állan­dósága, elektromágneses erőtér, adszorpciós egyensúlyi állapot, kémiai kötés (kemoszorpcíó), gázdiszperzió, és végül a gélesedési folyamat kiala­kítása és állandósítása. A felállított optimális követelmények jellegüknél fogva ellentmondóak. Megvalósításuk lépésről lé­pésre lehetséges és csak abban az esetben, ha a lépések egymásutánjai az előző állapot megszűné­sét nem váltják ki. A vázolt elméleti összefüggések alapján magya­rázható az ismert eljárások minden hibája, hiá­nyossága. Az ismert eljárások létrehozásakor min­den valószínűség szerint nem vizsgálták áz alapvető elméleti összefüggéseket, vagy nem kellő mélyreha­tóan elemezték azokat és ezért az ismert eljárások eredményeként előálló termékek csak kis mérték­bem eltéréseket jelentenek egymáshoz képest. Elméleti kutatásaink és kísérleteink során arra a nem várt eredményre jutottunk, hogy ha habot villamosán feltöltjük, akkor ily módon a habon belüli határfelületeket aktivizálni lehet és ennek következtében a háromfázisú rendszer rendkívüli stabilitása következik be. Kialakul az elektromos kettősréteg de a kémiai kötésig állandósul egy olyan egyensúlyi állapot, amely biztosítja a zsugo­rodásmentes kötést és száradást, mivel az elektro­mos töltésű hab vizes közege nem dehidratálódik. Kísérletileg beigazolódott, hogy azonos összeté­telű, azonos technológiával előállított kerámiai ha­bok közül - függetlenül a töltőanyagok változtatá­sától - csak az elektromosan feltöltött habok bizto­sítottak kiemelkedően kedvező tulajdonságokat. A villamos töltés során ugyanis a hab gázcellái közötti, folyadékfázis alkotta lemezek felületei mentén helyezkednek el a töltéshordozók és ezáltal következik be a háromfázisú rendszer stabilitása. Kísérleteink során úgy találtuk, hogy a hab gázcel­lái közötti lemezek felületein 50-2000 mV potenciál biztosítása szükséges és előnyös ha ez a potenciál 150-1000 mV értékű. \ hab villamos feltöltése célszerűen dörzshatás­­sal biztosítható. A dörzselektromos berendezés ki­alakítható akként, hogy egy tartályban lényegében egy centrifugál szivattyút helyezünk el. A centrifu­gái szivattyú háza és forgórésze villamos szempont­ból szigetelő anyagból van, például ebonitból. E későbbiekben vázolt összetételű habképző olda­tot a centrifugál szivattyúval cirkuláltatjuk és en­nek során a nem villamos anyagú szivattyúalkatré­szek között többszörös irányváltoztatásra és ütkö­zésre kényszerítjük. Az ilyen áramoltatás során fel-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom