187324. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidroxi-alkil-purinok észter-származékainak előállítására
1 187 324 2 A találmány tárgya eljárás új (I) általános képlett! vegyületek előállítására. Az (I) általános képletben R1 jelentése 5-8 szénatomos alkilcsoport, míg R2 jelentése valamely 1-5 szénatomos alkánkarbonsav, 2-3 szénatomos a-amino-alkánkarbonsav vagy 2-5 szénatomos alkán-dikarbonsav acilcsoportja. A találmány szerinti eljárást úgy végzik, hogy valamely (II) általános képletű hidroxi-alkil-purinszármazékot - amelynek képletében R1 jelentése a fenti - valamely 1-5 szénatomos alkánkarbonsavval, - kívánt esetben védőcsoporttal helyettesített - 2-3 szénatomos a-amino-alkánkarbonsawal vagy, 2-5 szénatomos alkán-dikarbonsawal vagy ezen karbonsavak valamilyen reakcióképes szár- ; mazékával, adott esetben kondenzAlószer - Így például dieiklohexil-karbodiimid - jelenlétében reagáltatjuk majd az adott esetben jelenlévő védőcsoportot hidrolízissel lehasítjuk. ' A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek immunomodulátorok - vírusölő és daganatellenes, különösen antileukémiás hatásuk van valamint enziminhibitorok is. A vegyületek felhasználhatók még a megfelelő alkoholok biológiai rendszerekbe, történő - esetenként jobb hatásfokú - bevitelére is. > Äz R2 acilcsoportnak megfelelő sav helyettesítetlen alifás monokarbonsav - például 1-5 szénatomszámú savak, így hangyasav, ecetsav, propionsav, vajsav, valeriánsav, izovaleriánsav - vagy egy helyettesítetlen alifás dikarbonsav - például malonsav, borostyánkősav - lehet. Amino-karbonsavakként a-amino-alkánkarbonsavakat, például glicint, alanint, leucint, valint vagy metionint használhatunk. A szerves savak észterei a hagyományos úton állíthatók elő, például savanhidridek vagy savhalogenidek - például acil-kloridok, így acetil-klorid - alkalmazásával. A karbonsavészterek például hangyasavészterekből - így hangyasav-etilészterből vagy hangyasav-metil-észterből - állíthatók elő. Megállapított tény, hogy számos fertőzést kiváltó anyag, például vírusok (influenza-vírus, HSV, Friend leukémia-vírus), baktériumok és gombák, elnyomja a gazdaszervezet immunrendszerét, ezáltal legyengíti annak védekezőképességét a fertőző anyagokkal szemben. A legtöbb egyéb vírusölő antimetabolit - például az AraC - visszaszorítja a gazdaszervezet immunvédekezési mechanizmusát, ezáltal rontja a szervezet saját védekezőképességét, valamint megnöveli a másodlagos fertőzés veszélyét. i Immunopotenciátoroknak vagy immunomodulátoroknak olyan anyagokat nevezünk, amelyek visszaállítják az elnyomott immunműködést, megnövelik a normál immunműködést vagy mindkét hatással rendelkezhek. Az immunműködést mint a humorális (ellenanyag által közvetített) immunitás, sejtimmunitás (thymocyta által közvetített) vagy a makrofágok és granulocyták által közvetített ellenállás kifejezőjét definiáljuk. A szóban forgó immunopotenciátorok és immunomodulátorok logikusan olyan anyagokat foglalnak magukba, amelyek közvetlen hatást fejtenek ki az immunválaszban érintett sejtekre vagy sejtbeli vagy molekuláris működésekre (mely utóbbiak viszont az immunválaszban szerepet játszó sejtek működését modifikálják). Az immunműködés fokozódását okozhatja egy olyan szer, amely hatással van arra a szupreszszív mechanizmusra, amely az immunrendszerre nézve endogén vagy exogén negatív-visszacsatolási hatásokból fakad. így tehát az immunopotenciátorok szerteágazó hatásmechanizmussal rendelkeznek. A sejtekben kifejtett hatásuk támadási pontjainak eltérősége ellenére az immunopotenciátorok biokémiai hatásmechanizmusa lényegében azonos; azaz növelik a gazdaszervezet ellenállóképességét. Az immunopotenciátorok felhasználása 1. Az immunrendszer alapvető védőfunkciója a kórokozók = így vírusok, rickettsia, mycoplasma, baktériumok, gombák és mindenféle paraziták - elterjedésével szembeni ellenállással kapcsolatos, így az immunválasz javítása — különösen, ha az gátolt - minden bizonnyal javítja a fenti kórokozók fertőzésével szembeni ellenállóképességet is. Egy immunopotenciátor önmagában is, de egy fertőzés elleni gyógyító eljárással kombinálva is alkalmazható a fertőzéses megbetegedések bármelyikének kezelésére. 2. Az immunrendszer második védőfunkciója az idegen szövetek átültetésével szembeni ellenállás (akár természetes ellenállás, mint például a magzat-anya viszonylatban; akár nem természetes ellenállás, mint például az orvosi átültetésekkor). Az immunopotenciátorok használatával megkönnyíthető a magzati vagy placenta szövetek kilökődése vagy befolyásolható vagy kiváltható az átültetett szövetekkel szembeni tűrőképesség. 3. Az immunrendszer harmadik védőfunkciója a rosszindulatú - így rákos - sejtfejlődésekkel szembeni ellenállás. Az immunopotenciátorok a rák kezelésében felhasználhatók a daganatok kivetési folyamatának erősítésére, valamint más gyógykezelési eljárások utáni daganatkiújulás meggátlására. 4. Az immunrendszer negyedik védőfunkciója abban áll, hogy felismeri az idegen testet és a pozitív szupresszív mechanizmus révén önmaga nem lép reakcióba. Autoimmun és ezzel kapcsolatos rendellenességek esetén az immunreaktivitás magukra az antigénekre irányul, vagy erőteljes, felfokozott válaszok lépnek fel, amelyek önrombolók. Az immunopotenciátorok felhasználhatók a normális szupresszív mechanizmusok visszaállítására, a tűrőképesség kiváltására vagy a normális immunválasz más módon való elősegítésére. Az immunrendszer védőfunkcióinak mindegyike módosítható immunopotenciátorokkal vagy más szerekkel kombinált immunopotenciátorokkal végzett nem-specifikus gyógykezeléssel, ily módon javítani lehet a támadó kórokozókkal szembeni ellenállóképességet, illetve a kórokozók elpusztíthatok. Ezen túlmenően specifikus ellenállóképességet idézhetünk elő, ha immunopotenciátorokat valamilyen formában antigénekkel kapcsolunk össze. Ez lehetséges például egy oltóanyagban, melyben például vírust, ráksejteket stb. alkalmazunk. Ezzel 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
