187311. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-monohalogénezett etil-izocianát és vinil-izocianát elegyeinek előállítására

1 187 311 2 végterméké a bl) eljárásban, az (la) általános kép­lett! végterméké a b2) eljárásban. így megfelelő kísérlettel minden eljárásváltozathoz könnyen meg lehet állapítani az (la), illetve az (Ib) általános kép­lett! végtermékek kívánt mennyiségi arányát, illetve azt, hogy a végtermékben lényegileg csak az egyik alkotórész legyen jelen. A b2) eljárásban lényegileg csak az (la) általános képlett! végtermék, és az a 1) és a2) eljárásokban lényegileg csak az (Ib) képletű végtermék keletkezik. A (II) általános képletű kiindulási vegyületeket egyszerű módon, például a 27 41 980 számú német szövetségi köztársasági nyilvánosságrahozatali iratban leírt eljárás szerint állítjuk elő. A reakció után a reakcióelegyből például desztillálással elkü­lönített az (Ib) általános képletű végterméket a találmány szerinti bl) és b2) eljárásokban ismét felhasználhatjuk, hogy az egyik vagy másik végter­méket nagyobb arányban kapjuk. Adott esetben a (II) általános képletű kiindulási vegyületet a (III) és (IV) általános képletű kiindulási vegyületek elegyé­vel, az (Ib) általános képletű izocianátot (II) és (V) általános képletű vegyületek elegyével reagálfathat­­juk. Alkalmas (II) általános képletű vegyületek pél­dául a következők: 1-klór-etil-karbamidsav-klorid, 1 -bróm-etil-karbamidsav-bromid. Alkalmas (III) és (V) általános képletű kiindulási anyagok például a következők: etil-izocianát, pro­­pil-izocianát, izopropil-izocianát, butil-izocianát, izobutil-izocianát, szek-butil-izocianát, terc-butil­­izocianát, és az előbb említett (III) általános képle­tű monoizocianátok megfelelő karbamidsav­­kloridjai és karbamidsav-bromidjai. (IV) általános képletű kiindulási anyagként a következő vegyület alkalmazható: hexametilén­­diizocianát. A bl) - b2) eljárásban a fent emlitett, alkalmas­nak talált (II) általános képletű karbamidsav-halo­­genideknek megfelelő (la) vagy (Ib) általános kép­letű izocianátok használhatók. A (II) - (V) általános képletű kiindulási vegyüle­tek kiválasztásakor előnyös a találmány szerinti reakcióban az (Ib) képletű 1,2—telítetlen izocianát várható forráspontját figyelembe venni. Ennek az izocianátnak forráspontja kismértékben, de mégis határozottan alacsonyabb, előnyösen 10-100 °C- kal alacsonyabb legyen, mint a (II)—(V) általános képletű kiindulási vegyületeké. Ugyanúgy az 1-ha­­logén-etil-izocianát forráspontjának lehetőleg ala­csonyabbnak, előnyösen a (II) - (V) általános kép­letű kiindulási vegyületek forráspontjánál 10-50 °C-kal alacsonyabbnak kell lenni. Másrészt azonban a két vagy három alkotórészből álló elegy, például az (la), (Ib) és (III) általános képletű izocia­­nátokból álló elegy ledesztillálásakor az (la) általá­nos képletű végtermék részaránya a (III) általános képletű kiindulási vegyület újabb desztillálásával csaknem tökéletesen a kívánt (Ib) általános képletű izocianáttá alakítható. A találmány szerinti eljárás végrehajtásában előnyös a kívánt elegy vagy az egyik végtermék - előnyösen az (Ib) képletű végter­mék - azonnali folyamatos eltávolítása az egyen­súlyban levő elegyből, és ezt közömbös gázáram segítségével, légköri nyomáson, különösen ala­csony forráspontú reakciótermékek esetében érhet­jük el, vagy az eljárást vákuumban hajtjuk végre, vagy közömbös gázáram alkalmazását vákuumban való dolgozással kombináljuk; előnyösen közöm­bös gázáramot, például vízmentes nitrogénáramot vagy vízmentes levegőáramot alkalmazunk. Ha az al) vagy a2) eljárás változatban az (Ib) képletű izocianát egyértelmű elválasztása a (II) ál­talános képletű 1-halogén-karbamidsav-halogenid egyszeri reagáltatásával nem valósítható meg, ak­kor az elválasztást célszerűen úgy végezzük, hogy a vivőgázárammal magával vitt nyers végtermék­­elegyet a (III) vagy (IV) általános képletű kiindulási vegyülettel reagáltatva, a kívánt 1,2—telítetlen izo­cianáttá alakítjuk. A főleg a (III) vagy (IV) általá­nos képletű kiindulási vegyület karbamidsav­­kloridjából álló reakciómaradékot ismert módon izocianáttá reagálhatjuk, például úgy, hogy hidro­­gén-halogenidet termikusán lehasítunk, és ezután a nyers izocianátot desztilláljuk; ekkor a szabaddá váló hidrogén-halogenidet például vizes hidrogén­­halogenid előállítására hasznosíthatjuk, vagyis az összes felszabaduló hidrogén-halogenid gazdasá­gosan ismét felhasználható, és visszacirkuláltatha­­tó. A tiszta (Ib) képletű 1,2—te lítetlen izocianát el­különítése többnyire lehetséges, ezzel szemben az (la) általános képletű 1-halogén-izocianátok szoba­­hőmérsékleten többnyire csak 70-90 súlyszázalé­kos tisztaságban nyerhetők ki, mert meglepő mó­don az 1-halogén-izocianátok már szobahőmérsék­leten is a megfelelő 1-alkenil-izocianátokkal egyen­súlyi helyzetben vannak. Minél magasabb a reakcióhőmérséklet és minél hosszabb a reakcióidő, annál nagyobb a végső elegyben az (Ib) képletű végtermék részaránya. Az eljárást rendszerint 0-150 °C-on hajtjuk végre: de olyan elegyek előállítására, amelyek több mint 1,5 mól, különösen 1,5 mólnál több, 20 mólig terjedhe­tő mennyiségű (la) általános képletű végterméket tartalmaznak egy mól (Ib) képletű végtermékre vo­natkoztatva, célszerűen 0-50 °C hőmérsékleten, az olyan elegyek előállítására, amelyek 0,5-1,5, külö­nösen 0,9-1,1 mól (la) általános képletű végtermé­ket tartalmaznak egy mól (Ib) képletű végtermékre vonatkoztatva, célszerűen 40-70 °C hőmérsékleten; az olyan elegyek előállítására, amelyek 0,5 mólnál kevesebb, különösen 0,05 mól-tói 0,5 mól-ig terjed­hető (la) általános képletű végterméket tartalmaz­nak egy mól (Ib) képletű végtermékre vonatkoztat­va, célszerűen 70-120 °C hőmérsékleten légköri nyomáson vagy nyomás alkalmazásával, folyama­tosan vagy szakaszosan hajtjuk végre a műveletet. Előnyösen 0-30 °C-on kezdjük meg a műveletet, a hőmérsékletet fokozatosan emeljük, és a reakciót az említett előnyös reakcióhőrnérsékleten fejezzük be. A reakció időtartama általában 0,5-5 óra; az olyan elegyek előállítására, amelyek 1,5 mól-nál több, különösen 1,5-20 mól (la) általános képletű végterméket tartalmaznak egy mól (Ib) képletű végtermékre vonatkoztatva, ez az idő 2-4 óra; az olyan elegyek előállítására, amelyek 0,5-1,5, külö­nösen 0,9-1 mól (la) általános képletű végterméket tartalmaznak az (Ib) képletű végtermék egy móljá­ra vonatkoztatva, 0,5-3 óra; és az olyan elegyek előállítására, amelyek 0,5 mól-nál kevesebb, külö-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom