187302. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szén kémiai hasznosítására folyadékfázisú oxidációval

1 187 302 2 A találmány tárgya javított eljárás szén kémiai hasznosítására a szén folyadékfázisban végzett oxi­dációjával. Ismert, hogy a természetes eredetű vagy előkezelt (például kokszosított) szenek folyadékfázisban végzett oxidációval vegyiparilag hasznosítható oxi­dációstermékekké, így alkoholokká, aldehidekké, karbonsavakká, polikarbonsavakká, fenolokká stb. alakíthatók. Az ismert eljárások a felhasznált oxidálószer jellegének megfelelően két csoportba, azaz az oxigént alkalmazó és az egyéb oxidálószere­ket használó módszerek csoportjába sorolhatók. Az első csoportba tartozó eljárások szerint a szenet vizes lúgos közegben oxidálják. Az ismert eljárások elsősorban a műveleti paraméterek (hő­mérséklet, nyomás stb.) tekintetében térnek el egy­mástól. Az 1 347 213 sz. francia szabadalmi leírás szerint például az oxidációt 85 bar nyomáson, 260 °C-on végzik, és ilyen körülmények között termék­ként a kiindulási szén karbontartalmára vonatkoz­tatva 34,3 súly% polikarbonsavat, 6,75 súly% oxál­­savat és 53,7 súly% szén-dioxidot kapnak. A második csoportba tartozó eljárások esetén az oxigén egy részét vagy teljes egészét más oxidáló hatású anyaggal, például hipokloritokkal vagy klórral helyettesítik. Ilyen eljárást ismertet többek között a 841 140, 864 992 és 879 103 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás. Az eljárásokban folyadékfázisként vizet vagy vizes lúgoldatot használnak fel. Ezekben az eljárásokban a vegyiparilag hasznosítható oxidációtermékek - elsősorban polikarbonsavak - mellett minden eset­ben jelentős (a kiindulási szén karbontartalmára vonatkoztatva 20-60 súly%) mennyiségű szén­dioxid képződik. Valamennyi ismert eljárás közös hátránya tehát az, hogy a kiindulási szén karbontartalmának je­lentős része ipari és termikus szempontból nem hasznosítható szén-dioxiddá alakul, ami nagymér­tékben rontja az eljárás gazdaságosságát. A nagy­mértékű széndioxid-képződés azzal a hátránnyal is jár, hogy a szén oxidációja során tetemes mennyisé­gű értékes energiahordozó megy veszendőbe. A találmány értelmében az ismert eljárások fel­sorolt hátrányait kívánjuk kiküszöbölni. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy ha a szén oxigénnel végzett folyadékfázisú oxidációja­kor a reakcióelegyhez kooxidációs partnert, éspe­dig egy vagy több folyékony alkoholt, karbonil­­vegyületet (aldehidet vagy ketont), karbonsavat és/ vagy karbonsav-észtert adunk, nem hasznosítható oxídációtermékek, azaz szén-dioxid és szén-mono­­xid csak jelentéktelen (az átalakult szén karbontar­talmára vonatkoztatva 0,5-8%-nyi) mennyiségben képződnek, az át nem alakult szén pedig változat­lan vagy fokozott fűtőértékű, termikusán jól hasz­nosítható formában marad vissza. Ez a felismeré­sünk lehetőséget nyújt arra, hogy a szén folyadék­fázisú oxidációját az eddigieknél lényegesen gazda­ságosabban, rendkívül kedvező energiamérleggel hajtsuk végre. A találmány tárgya tehát eljárás szén oxigénnel, adott esetben víz jelenlétében végzett folyadékfázi­sú oxidációjára. A találmány értelmében az oxidá­ciót 140-270 °C hőmérsékleten, a közeg folyékony halmazállapotának biztosításához szükséges, cél­szerűen legalább 2 MPa nyomáson, 1 kg szénre vonatkoztatva legalább 50 g kooxidációs partner, éspedig egy vagy több folyékony halmazállapotú alkohol, karbonil-vegyület, karbonsav és/vagy kar­bonsav-észter jelenlétében, 1 kg szénre vonatkoz­tatva célszerűen 3-6 kg folyékony halmazállapotú közegben hajtjuk végre, és amennyiben az oxidáci­ót víz jelenlétében végezzük, a víz és a kooxidációs partner elegyének pH-ját 3 és 6 közötti értéken tartjuk. A találmány szerinti eljárásban oxidálószerként tiszta oxigéngázt is felhasználhatunk, gazdaságos­­sági szempontokból azonban előnyösebb, ha oxi­géntartalmú gázelegyeket (például levegőt vagy oxigénben dúsított levegőt) alkalmazunk. A „folyadékfázisú oxidáció” megjelölésen - a vonatkozó szakirodalomban közöltekkel egyezően - azt értjük, hogy az oxidációt folyékony halmazál­lapotú közeg jelenlétében hajtjuk végre. Folyékony halmazállapotú közegként magát a beadagolt koo­xidációs partnert is felhasználhatjuk, kívánt eset­ben azonban a rendszerhez folyékony közegként vizet is adhatunk. Abban az esetben, ha az oxidáci­ót víz jelenlétében végezzük, ügyelnünk kell arra, hogy a vizes közeg pH-ja 3 és 6 közötti, célszerűen 5 és 6 közötti érték legyen. Az oxidációt olyan nyomáson kell végrehajtanunk, hogy a beadagolt folyékony halmazállapotú anyagoknak legalább egy része mindvégig meg tartsa folyékony halmazál­lapotát. Az oxidációt 140-270 °C-on - előnyösen 160-240 °C-on - végezzük. Amennyiben oxidáló­szerként levegőt vagy oxigénben dúsított levegőt használunk fel, az oxigén parciális nyomását példá­ul 0,6-2 MPa-ra állíthatjuk be; ez az érték levegő alkalmazása esetén 3-6 MPa össznyomásnak felel meg. A találmány szerinti eljárásban felhasználható kooxidációs partnerek közül példaként a követke­zőket soroljuk fel: folyékony alifás vagy aromás karbonil-vegyületek, így metil-etil-keton, aceton, acetaldehid, ciklohexanon, acetofenon, benzofe­­non stb., folyékony alifás vagy aromás alkoholok, igy metanol, etanol, butanol, izopropanol, ciklohe­­xanol, benzil-alkohol, femil-etanol stb., folyékony alifás vagy aromás karbonsavak, így ecetsav, pro­­píonsav, olajsav stb., és folyékony alifás vagy aro­más karbonsav-észterek, így acet-ecet-észter stb. A kooxidációs partnerekkel kapcsolatban használt „folyékony” megjelölésen azt értjük, hogy az anyag szobahőmérsékleten folyadék. Kooxidációs partnerekként különösen előnyö­sen alkalmazhatunk alkoholokat, aldehideket, ke­tonokat, karbonsavakat és/vagy karbonsavésztere­ket tartalmazó folyékony szénhidrogénipari mel­léktermékeket vagy hulladékanyagokat. Ilyen pél­dául az etilbenzol hidrogén-peroxidos epoxidálása során melléktermékként képződő, szennyezett 1-fe­­nil-etanol, valamint az erjesztéses iparokban mel­léktermékként keletkező, ecetsavat vagy alifás al­koholokat tartalmazó híg vizes oldatok. A találmány szerinti eljárásban 1 súlyrész szénre vonatkoztatva célszerűen 3-6 súlyrész folyékony halmazállapotú közeget használunk fel. A folyé­kony halmazállapotú közeg teljes egészében a fo-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom