187273. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 2-(2-piridil)-tetrahidrotiofén-származékok előállítására

1 187.273 2 Intern., Ed. 2, 144 (1963) szerint állítjuk elő. 2. Egy (Vili) általános képletü vegyületet egy (IX) általános képletű piridinszármazékkal reagál­­tatunk. A reakciót általában vízmentes szerves oldószer­ben, például tetrahidrofuránban, elegendő mennyi­ségű szerves lítiumszármazék, például alkillítium és/vagy lítiumdialkilamid jelenlétében -80 °C és -40 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A találmány b) eljárása értelmében azokat az (I) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében R2 hidrogénatomot és R, szubsztituálatlan vagy hidroxilcsoporttal, az alkilrészben 1-4 szénatomot tartalmazó alkilamino- vagy dialkilamino- vagy re­ndcsoporttal szubsztituált 1-15 szénatomos alkil­­csoportot jelent, úgy is előállíthatjuk, hogy egy (IV) általános képletű 2-(2-piridil)-tetrahidrotiofént - ebben a képletben R a fenti jelentésű - szerves lítiumszármazékkal reagáltatunk, majd ezután egy (XI) általános képletű izotiocianáttal - ebben a képletben R, a már megadott jelentésű - reagáltat­>k-A reakciót általában vízmentes szerves oldószer­ben, például hexametilfoszfortriámidban és általá­ban valamely éter, például tetrahidrofurán jelenlé­tében — 80 °C és -40 °C közötti hőmérsékleten hatjuk végre. Ha R, olyan 1-15 szénatomos alkilcsoportot jelent, amely alkilamino- vagy hidroxilcsoporttal van szubsztituálva, akkor az alkilaminocsoport aminrészét és az alkoholos hidroxilcsoportot előze­tesen védeni kell, majd a IV általános képletű tetra­­hídrotiofénnel való reagáltatás után ezt a védőcso­portot el kell távolítani. A védőcsoport bevitelét és eltávolítását bármely, a molekula többi részét nem befolyásoló ismert módszerrel végrehajthatjuk. Az aminocsoportot például benzil- vagy benzilo­­xikarbonilcsoporttal védhetjük, majd a védőcso­port eltávolítását palládiumszén jelenlétében hidro­­génezéssel hajthatjuk végre; vagy másképpen terc­­butoxikarbonil- vagy tritilcsoporttal védhetünk, és a védőcsoportot vízmentes közegben acidolízissel távolítjuk el. Az alkoholos hidroxilcsoportot például tetrahid­­ropiranil vagy terc-butilcsoporttal védhetjük, majd a védőcsoportot vizes közegben acetolízissel távo­lítjuk el. A különösen alkalmas szerves lítiumszármazé­kok közül megemlítjük a lítium alkilvegyületeit, ilyen például a butillítium és az izopropillítium; továbbá a fenillítiumot vagy a lítium dialkilamidja­­it, ilyen például a lítiumdietilamid és a lítiumdiizop­­ropilamid. A (IV) általános képletű 2-(2-piridil)-tetrahidro­­tiofént az előzőekben ismertetett módszerekkel ál­líthatjuk elő. Az (I) általános képletű új vegyületeket adott esetben ismert módszerekkel, például kristályosí­tással, kromatografálással vagy előbb savas, majd bázisos közegben való egymásutáni extrahálással tisztíthatjuk. Azokat az (I) általános képletű új vegyületeket, amelyek képletében R, és R2 közül legalább az egyik aminocsoporttal szubsztituált alkilcsoportot jelent, adott esetben ismert módszerek alkalmazá­sával savval addíciós sóvá alakíthatjuk. Savakkal alkotott savaddíciós sókká úgy alakíthatók, hogy szerves oldószerben, például alkoholban, keton­ban, éterben vagy klórozott szénhidrogénben sav­van reagáltatjuk; a keletkezett só kiválik vagy adott esetben az oldat bepárlása után válik ki, és szűréssel vagy dekantálással különítjük el. A találmány szerinti új vegyületeknek, valamint sóiknak, gyenge toxicitásuk mellett különösen érté­kes farmakológiai tulajdonságaik vannak. Jelentős fekélyellenes és szekrécióellenes hatást mutatnak, amint ezt a patkányokkal végzett állatkísérletekben perorálisan beadott 1 és 100 mg/kg közötti adagok­kal, különösen Rossi és munkatársai módszere [C. R. Soc. Bioi. 150, 2124 (1956)] szerint és Shay és munkatársai módszere [Gastroenterology, 5, 43 (1945)] szerint kimutattuk. Egereknél az 50% halálozást okozó perorális adag (LDS0) általában 300 mg/kg-nál nagyobb volt. Terápiás alkalmazásra az (I) általános képletű vegyületeket bázis vagy adott esetben farmakoló­­giailag elfogadható, azaz a használt adagmennyi­ségben nem toxikus só alakjában adhatjuk be. A farmakológiailag elfogadható sók közül meg­említjük az ásványi savakkal alkotott savaddíciós sókat, például hidrogénkloridokat, szulfátokat, nitrátokat, foszfátokat vagy a szerves savakkal al­kotott sókat, például az acetátokat, propionátokat, szukcinátokat, benzoátokat, fumarátokat, maleá­­tokat, metánszulfonátokat, izatinátokat, teofillina­­cetátokat, szalicilátokat, fenolftaleinátokat, meti­­lén-bisz-P-oxinaftoátokat vagy az ilyen vegyületek szubsztitúciós származékaival alkotott sókat. Különösen azok az (I) általános képletű vegyüle­tek értékesek, amelyek képletében R hidrogénato­mot vagy 1-4 szénatomos alkilcsoportot, R2 hidro­génatomot és R, hidrogénatomot vagy 1-4 szén­atomos szubsztituálatlan alkilcsoportot jelent. Megkülönböztetetten értékesek azok az (1) álta­lános képletű vegyületek, amelyek képletében R hidrogénatomot vagy 1-4 szénatomos alkilcso­portot, R2 hidrogénatomot és R, metilcsoportot vagy hidrogénatomot jelent, nevezetesen ilyen ve­­gyület az N-metil-2-(2-piridil)-2-tetrahidrotiofén­­karbotioamid. A következő példák a találmány gyakorlati kivi­telezését szemléltetik, de semmiképpen nem korlá­tozzák. A hőmérsékleti adatokat Celsius-fokban adjuk meg. A következő példákban a kromatografálásokat 0,063-0,20 mm részecskeméretű kovasavgélen vagy 0,125-0,15 mm részecskeméretű alumíniumoxidon hajtjuk végre. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom