187273. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 2-(2-piridil)-tetrahidrotiofén-származékok előállítására

1 187.273 2 A találmány tárgya eljárás az (I) általános képle­­tű új 2-(2-piridil)-tetrahidrotiofén-származékoíc és ezek savaddíciós sói, valamint az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására. Az (I) általános képletben R hidrogénatomot vagy 1-4 szénatomos alkil­­csoportot jelent, R, és R2 egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy olyan 1-15 szénatomos alkil­­csoportot jelent, amely adott esetben hidroxilcso­­porttal, az alkilrészben 1-4 szénatomot tartalmazó alkilamino- vagy dialkilaminocsoporttal, vagy fe­­nilcsoporttal van szubsztituálva, vagy R, és R2 együtt olyan 5- vagy 6-tagú heterociklusos gyűrűt alkot, amely adott esetben egy másik heteroatom­­ként oxigénatomot és/vagy adott esetben 1-4 szén­atomos alkilcsoporttal szubsztituált nitrogénato­mot is tartalmaz. Az itt említett alkilcsoportok értelemszerűen egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoportok le­hetnek. A találmány a) eljárása értelmében azokat az (I) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében R, R, és R2 a fenti jelentésűek, úgy állíthatjuk elő, hogy egy (II) általános képletű amint - ebben a képletben R, és R2 a fenti jelentésűek - egy (III) általános képletű ditioészterrel - ebben a képletben R a fenti jelentésű, és R3 1-4 szénatomos alkilcso­­portot vagy benzil- vagy karboximetilcsoportot je­lent - reagáltatunk. Általában a (II) általános képletű amin fölöslegé­ben, oldószer nélkül vagy szerves oldószerben, pél­dául aromás szénhidrogénben, éterben, kis moleku­lasúlyú alkoholban vagy az ilyen oldószerek elegyé­­ben, 20 és 130 °C közötti hőmérsékleten, adott esetben nyomás alkalmazásával dolgozunk. Ha R, és/vagy R2 alkilaminocsoporttal szubszti­tuált 1-15 szénatomos alkilcsoportot jelent, akkor előnyösen az alkilaminocsoport vagy -csoportok aminrészét előzetesen könnyen eltávolítható védő­csoporttal védjük, majd a (III) általános képletű ditioészterrel való reagáltatás után ezt a védőcso­portot eltávolítjuk. Az amincsoport védését és a védőcsoport lehasítását bármely olyan ismert mód­szerrel végrehajthatjuk, amely a molekula többi részét nem befolyásolja. Példaként ismertetjük a következő eljárást: Benzil- vagy benziloxikarbonil-csoporttal vé­dünk, majd a védőcsoport eltávolítását palládium­szén jelenlétében hidrogénezéssel hajtjuk végre; vagy terc-butoxikarbonil- vagy tritilcsoporttal vé­dünk, és a védőcsoport eltávolítását vízmentes kö­zegben végzett savas hidrolízissel hajtjuk végre. A (III) általános képletű ditioésztereket úgy állít­­hatji'' elő, hogy egy (IV) általános képletű 2-(2-pi­­ridil)- nrahidrotiofént - ebben a képletben R a fenti ilentésű - egy szerves lítiumszármazékkal reagáltatunk, ezt követően széndiszulfiddal, majd egy (V) általános képletű vegyülettel - ebben a képletben R 3 a fenti jelentésű, és Y halogénatomot vagy reakcióképes észtercsoportot, előnyösen klór-, bróm- vagy jódatomot vagy metilszulfoniloxi- vagy toluolszulfoniloxicsoportot jelent - reagáltatunk. A reakciót általában vízmentes szerves oldószer­ben, például hexametilfoszfortriamidban, általá­ban valamely éter, például tetrahidrofurán hozzá­adásával — 80 °C és - 40 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Különösen alkalmas szerves litiumszármazék­­ként előnyösen alkillítiumot, például butillítiumot és izopropillítiumot vagy fenillítiumot iners oldó­szerben, például hexánban oldva, használhatunk. A (IV) általános képletű 2-(2-piridil)-tetrahidro­­tiofént az alábbi módszerek egyikével állíthatjuk elő: 1. A (VI) általános képletű piridinszármazékot - ebben a képletben R a már megadott jelentésű, és X halogénatomot vagy reakcióképes észtercsopor­tot, előnyösen klór- vagy brómatomot vagy metil­szulfoniloxi- vagy toluolszulfoniloxi-csoportot je­lent - szerves bázis, például alkálialkoholát segítsé­gével ciklizáljuk és a reakciót vízmentes szerves oldószerben, például tetrahidrofuránban vagy he­xametilfoszfortriamidban vagy ezen oldószerek ele­­gyében, 25 °C körüli hőmérsékleten hajtjuk végre. Szerves bázisként különösen előnyösen kálium­­terc-butilésztert használhatunk. A (VI) általános képletű piridinszármazékot úgy állíthatjuk elő, hogy egy (VII) általános képletű izotiokarbamid sóját - ebben a képletben R a fenti jelentésű - alkálikusan, előnyösen alkálihidroxid, például nátriumhidroxid vizes oldatával hidrolizál­­juk, és a reakciót 50 °C és a reakcióelegy forrás­pontja közötti hőmérsékleten hajtjuk végre, majd egy (VIII) általános képletű vegyülettel - ebben a képletben az X szimbólumok azonosak vagy kü­lönbözőek lehetnek, és halogénatomot vagy reak­cióképes észtercsoportot, előnyösen klór- vagy brómatomot vagy metilszulfoniloxi- vagy toluol­szulfoniloxi-csoportot jelentenek - 20 °C körüli hőmérsékleten alkálihidroxid, például nátriumhid­roxid jelenlétében reagál tatjuk. Közbenső vegyületként a (IX) általános képletű piridinszármazékot - ebben a képletben R a már megadott jelentésű - amely a (VII) általános képle­tű izotiokarbamid alkálikus hidrolizisével keletke­zett - el lehet különíteni, majd a (VIII) általános képletű vegyülettel alkálihidroxid, például nátri­umhidroxid jelenlétében reagáltathatjuk. A (VII) általános képletű izotiokarbamidot só, például dihidroklorid alakjában úgy állítjuk elő, hogy egy (X) általános képletű piridinszármazékot - ebben a képletben R a fenti jelentésű, és X, .halogénatomot, előnyösen klór- vagy brómatomot jelent - adott esetben só, például hidrohalogenid alakjában tiokarbamiddal reagáltatjuk, és a reak­ciót szerves oldószerben, például alkoholban (eta­­nolban), a reakcióelegy visszafolyatási hőmérsékle­tén hajtjuk végre. A (X) általános képletű piridinszármazékot W. Mathes és H. Schuly módszere (Angew. Chem. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom