187261. lajstromszámú szabadalom • Eljárás xilán, xilán hasadási termékek és rostanyagok kinyerésére xilántartalmú növényi nyersanyagoktól
11 187261 12-termék mentes a nem kívánatos komponensektől. Egy további előny abban áll, hogy a rostlemezek önmagában ismert előállításánál kis mennyiségű paraffint adnak az anyaghoz, míg egyéb vegyszerek hozzáadása nem szükséges. Az előállított lemezek igen előnyös tulajdonságokkal rendelkeznek. Célszerű lehet a találmány szerinti eljárással kapott rostanyagterméket a rostlemezekké történő továbbiéi dől gozás előtt Refiner-ben megőrölni, hogy a rostlemezek céljára szükséges finomságot elérjük. A rostányag-termék egy másik előnyös alkalmazási területe a takarmányként történő felhasználás. Ebben az esetben a maradék nagyobb menyiségű bázist természetesen nem tartalmazhat, ez a takarmányozásnál ártalmas. Ha a feltárt nyersanyagok kilúgozását alkaiikus oldatokkal végeztük, akkor a maradékot vízzel kell mosni ahhoz, hogy takarmányként alkalmas, tiszta terméket kapjunk. Különösen abban az esetben, ha a találmány szerinti eljárásban növényi nyersanyagként szalmát használunk, akkor olyan takarmányt kapunk, amely nagyrészt cellulózt és lignint tartalmaz, és amelyet a szarvasmarhák csak 60-70 súly*-ban tudnak megemészteni. Az emészthetőség, különösen a farost-anyagok emészthetőségének növelésére azokat nedves, lúgos állapotban, vagyis közvetlenül a híg lúgos mosás után oxigén jelenlétében nyomás alatti kezelésnek vethetjük alá. Ennél az önmagában ismert folyamatnál a lignintartalom jelentősen csökken, például tölgyfa esetében a kezdeti 24 súly*-ról mintegy 18 súly*-ra, az emészthetőség pedig kb. 15 súly*-ról 32 súly*-ra nő. A széna emészthetősége összehasonlításképpen kb. 55-60 súly*. A találmány szerinti eljárás egy másik foganatosítási módja abban áll, hogy a nyert rostanyag-maradékot, amely túlnyomórészt cellulózból áll, savas vagy enzimatikus hidrolízisnek vetjük alá glükóz képződése közben. Ezt az eljárást részleteiben az 1976. július 20-i, 5345/76 számú osztrák szabadalmi bejelentés írja le. Minthogy a találmány szerinti eljárásban nyert rostanyag-maradék rendkívüli tisztaságú, vagyis szénhidrátként főleg cellulózt tartalmaz, hidrolízise során gyakorlatilag csak glükóz képződik kitűnő kitermeléssel. Különösen meglepő, hogy a találmány szerinti eljárással nyert rostanyag-maradék a nagy lignintartalom ellenére jó kitermeléssel bontható le enzimatikusan glükózzá, noha a fa enzimatikusan nem cukrosítható. A cellulózt glükózzá bontó enzimek önmagukban ismertek. Ezek a termékek a találmány értelmében felhasználhatók. A hidrolízis útján nyert oldatok glükózzá való feldolgozása Ismert módon történhet. A találmány szerinti eljárás lényeges műszaki haladást jelentő egyik lépése abban áll, hogy nem alkalmaz környezetet szennyező vegyszereket, és abban, hogy az alkalmazott vegyszereket igen kis koncentrációban használja. Ugyancsak környezetvédelmi okokból előnyös a fentiekben leírt eljárás oxigén jelenlétében történő kivitelezése. A leírásban és kiviteli példákban szerepeltetett Sí-értékek - amennyiben erre egyéb utalás nincs - súly*-ra vonatkoznak. Az oldatban jelenlévő, kívánt anyagok kinyerése, III. izolálása és tisztítása a cukorkémiában ismert eljárások szerint, például oldatbepárlással, folyadékokkal - melyekben a kívánt termékek nehezen vagy egyáltalában nem oldódnak - való elegyítéssel, átkristályosítással történik. 1. példa Feltárás: 400 g légszáraz bükkfa-fejszeforgácsot a Defibrator A.G. cég laboratóriumi rafináló berendezésben 185-190 °C-on és az ennek megfelelő kb. 12 atm nyomáson 6-7 percig kezeltünk, és kb. 40 másodpercig defibrálunk. Az így kapott nedves rostanyagot 4 I ter vízzel kiöblítjük a defibrátorból, és szitán mossuk. A teljesen száraz fára számított rostanyag-kitermelés 83*. A mosott, kipréselt rostanyagot ezután 5 liter 1*-os vizes NaOH-ban szuszpendáljuk, majd 30 perc múlva szűréssel és kisajtolással elválasztjuk a lúgos kivonatot. Vizes, híg savas, majd ismét vizes mosás után a száraz fa-anyagra számított rostanyag-kitermelés 66*. Ugyanilyen módon egyéb faféléket kezelünk fűrészpor, valamint szecskázott szalma alakjában. A teljesen száraz kiindulási anyagra számított rostanyag-kitermelés átlagértékei a következők: Kiindulási Rostanyag-maradék (*) anyag vizes mosás után NaOH-os kezelés után bükk 83 66 nyár 87 71 nyír 86 68 tölgy 82 66 eukaliptusz 85 71 búzaszalma 90 67 árpaszalma 82 65 zabszalma 88 68 2. példa Rostanyagok fehérítése Az 1. kiviteli példa szerint nyert, lúggal kezelt, de vízzel nem mosott, 63 g száraz anyagnak megfelelő mennyiségű tölgy-rostaryagot autoklávban oxigén alatt 1 órán át, 120 °C-on 6 atm nyomáson kezelünk, és a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
