187205. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új amino-etoxi-benzilalkohol-származékok és sóik, valamint az azokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
6 187205 I C = a-etil-a-(2-metoxi-fenil)-4-|'-(pirrolidin-l-il)-etoxij-benzilulkohol D = a-etil-a-( 4-fiuor-feniil- 4-[2(piperidin-l-il)-etoxil-benzilalkohol /. táblázat Vegyidet (40 mg, kg) Hexobarbitál alvásidő a kontroll 1 óra 24 óra °0ában n A I77±5,0 49 ±0,7 10 B 180 ±10,0 49 ±3,3 10 C 113 ±12,0 57 ±7,8 10 D 120±4,2 53 ±3,7 10 fenobarbitál 250 ±15,8 60 ±7,3 10 kontroll 100 ±10,3 (1) 100 ±5,0 (2) 10 A narkózis idő megrövidülése annak a következménye, hogy a találmány szerinti (I) általános képletű vegyiiletekkel történt előkezelés gyorsítja a hexobarbitálnak mint testidegen modellvegyilletnek inaktív metabolittá való átalakulását a szervezetben. A táblázatból látható, hogy a vegyiiletek a fenobarbitál hatását elérik, illetve felülmúlják a hexobarbitál oxidáz in vivo aktivitás mérés tesztjében. Előnyük a fenobarbitállal szemben, hogy gátló fázisuk nincs, vagy sokkal kisebb mértékű, mint a fenobarbitálé. Az (I) általános képletű vegyiiletek enzimindukáló hatásának kimutatására meghatároztuk a máj poliszubsztrát monooxigenáz enzimrendszerének aktivitását is, placebóval, illetve a tégy öletekkel való előkezelés után. A vizsgálatokhoz 50—60 g-os nőstény Hann.Wistár patkányokat a vegyiiletek 40 mg/kg-os dózisával kezeltünk orálisan egyszeri alkalommal. A kezelés után 24 órával az állatokat dekapitáltuk, májukat eltávolítottuk. A májakat 0 °C-os fiziológiás sóoldattal való öblítés, szárítás, súlymérés után, 0 °C-on 1,15% kálinm-kloridot tartalmazó 0,1 mólos Tris-HCl pufferben (pH = 7,4) 0 °C-on homogenizáltuk, 900 g-vel 20 percig centrifugáltuk és a feliilúszót (posztmitokondriális frakció) használtuk a további vizsgálatokhoz. A mikroszoma frakciót Cinti D. L. és munkatársai: Biochem. Pharmacol., 21., 3249. (1972) módszerével preparáltuk. A citokrom P—450 koncentrációt redukált mikroszoma szuszpenzió szénmonoxid differencia spektrumából határoztuk meg (Ormira T. és munkatársai: J. Bioi. Chem., 239., 2370. (1964); a citokrom b—5 mennyiségét NADH-differencia spektrumából határoztuk meg (Raw J. és munkatársai: J. Bioi. Chem., 234., 1867. (1959); a NADPH: ferricitokróm C (P—450) reduktáz (E. C. 1.6.2.4) aktivitását Williams C. H. és munkatársai: J. Bioi. Chem., 237., 578. (1962) módszerével mértiikj az anilinhidroxilúz aktivitását a p-amino-fenol képződés sebességéből Chhabra R. S. és munkatársai: Toxicol. Appl. Pharmacol, 22., 50. (1972) módszerével, az aminopirin-demetiláz aktivitást Gourlay G. K. és munkatársai: Biochem. Pharmacol, 27., 965. (1978) szerint a keletkező formaldehid mennyiségből mértük. A fehérjetartalom meghatározásához Lowry 0. H. és munkatársai: J. Biochem., 193., 265. (1951) módszerét alkalmaztuk. Az eredményeket a 2- táblázatban foglaljuk össze, és a kontroll %-ában adjuk meg. A kontroll csoportokat placebóval kezeltük. 2. táblázat Kontroll x±S. E. 100% ±S. E.° Vegeidet o n Relatív májsúly 4,3 ±0,17 122 ±4,9% g/100 g testsúly 100 ±3,9% Mikroszomális fehérje 29,3 ±1,01 111 ±4,2% mg/g máj 100 ±3,4% Citokrom b—5 8,6 ±0,43 116 ±4,8% nmol, g máj 100±5,0% Citokrom P—450 12,8 ±0,63 163 ±8,7% nmól g máj 100 ±4,9% c(P— 450) reduktáz 4686 ±286,2 178 ±16,2% nmól g máj /perc 100 ±6,1% Anilinhidroxiláz 20,3 ±0,88 131 ±5,9% nmól g máj/perc 100 ±4,3% Aminopyrin-demetiláz 254,8 ±7,47 123 ±7,8% nmól g/pere 100 ±2,9% Az eredményekből látható, hogy a vegyiiletek jelentősen fokozzák a mikroszomális elektron transzport lánc komponenseinek mennyiségét/aktivitását, indukálják a xenobiotikumokat bictranszformáló enzimrendszert. Az (I) általános képletű vegyiiletek akut toxicitását 160— 180 g-os vegyes ivarú Hann—Wistár patkányokon vizsgáltuk, a vegyiileteket egyszeri 500 mg/kg dózisban orálisan adtuk. Az állatokat 14 napig figyeltük meg. Az eredményeket a 3. táblázat szemlélteti. A táblázatban az elhullott állatok %-át tüntettük fel. 3. táblázat Vegyidet Elhullt állat n (500 mg/kg p. o.) A 0 10 B 0 10 C 0 10 D 0 10 fenobarbitál* 100 10 * LT% 245 mg/kg. A táblázatból látható, hogy az (I) általános képletű vegyiiletek toxicitása sokkal alacsonyabb a fenobarbitálénál, így terápiás indexük sokkal előnyösebb, mint a fenobarbitálé. Az (I) általános képletű vegyiiletek központi idegrendszeri hatását egereken és patkányokon a következő módszerekkel vizsgáltuk: elektroschock (Seinyard, E. A., Brown. IF. C., Goodman, L. 8.: J. Pharmacol. Exp. Then, 106., 319., 1952), metrazol görcs (Everett, G. M., Richards, R. K.: J. Pharmacol. Exp. Then, 81, 402., 1944), tioszemíkarbazíd görcs (DA Vanzo,J. P., Greig, M. E., Cormin, M. A.: Amer. J. Physiol., 201., 833., 1961), sztrichnin görcs (Kerley, T. L., Richards, A. G., Begley, R. IF., Abreu, B. B., Wesver, L. C.: J. Pharma -5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
