187203. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vágóhídi melléktermékek és/vagy elhullott gazdasági állatok vizes masszáinak előállítására és tartósítására
4 187203 5 illetve a 2.700.044 lajstromszámú Nemet Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírások, amelyek nyers bering és lucerna konzerválását írják le. A tejsav képzéshez szükséges fermentálható szénhidrátot ezeknél a megoldásoknál malátával eukrosított gabonából nyerik, illetve maláta hiányában keményítőbontó élő tejsavbaktériumokat, nevezetesen Streptococcus laetis-t és Leuconostoc mesenteroides-t alkalmaznak, kevert tenyészet formájában. A fenti élőlényeken kívül még Streptococcus faeealis törzzsel is oltanak, a hatékony tejsavtermelés biztosítására. Ennek a módszernek több hátránya van. A malátával történő keményítőbontás még a hagyományosnak mondható söripari technológiákban is visszaszorulóban van elsősorban a költségtényezők miatt. Tsmert tény az is, hogy a maláta elég szűk hőmérséklet-tartományban és relatíve lassan képezi a fermentálható cukrokat, elsősorban a maltózt. Ezért a maláta alkalmazása nagy fehérje tartalmú, gyorsan romló vizes masszák esetében jelentős fertőzési veszélyek forrása lehet. A nemkívánatos módon elszaporodó mikroorganizmusok közül a toxintermelők a legveszélyesebbek. A hivatkozott szabadalmi leírás első példájában egv hónapos fermentációs időt írnak le. Abban az esetben, ha elfogadjuk azt az állítást, hogy a hivatkozott két mikroorganizmus képes a natív keményítőt bontani, számítás szerint pl. egy 20 tonna/nap kapacitású üzemhez az egy hónapos fermentációs időt figyelembe véve mintegy harmincszoros térfogatú tartálypark szükséges. Ilyen tartályparkkal rendelkező üzem létesítése rendkívül költséges. A háromféle mikroorganizmus oltóanyagának előállítása, majd a konzerválás technológiai paramétereinek biztosítása is komoly színvonaléi készülékeket és magas technológiai fegyelmet igényel. Ezért az ismertetett eljárás gyakorlati, gazdasági haszna nem kielégítő. A 014.352 lajstromszámú svájci, továbbá a 361.280 lajstromszámú osztrák és 48.664,73. sz. belga szabadalmi leírások anvagkeverékek, elsősorban kis háziállatok részére szolgáló tápkeverékek előállítására vonatkoznak. A szabadalmi leírásokban ismertetett példák szerint a tejsav-baktériumok táplálására, tejsav termelésre az eljárás során 0—8 % glükózt adagolnak. A glükóz — más erjeszthető szénhidráttal összehasonlítva — igen drága anyag és a fenti koncentráció alkalmazása esetén az eljárás hasznossága vitatható. A 180.730 lajstromszámú szabadalmi leírás olyan önbontó készítmény előállítására vonatkozik, amelyben a keménvítőt alfa-amiláz enzim számára teszik hozzáférhetővé. A magyar szabadalmi leírásban a 3. sz. példában ismertetik, hogy az önbontó készítmény alkalmas lehet akár tejsav előállítására is. Ez alatt az értendő, hogy cnkrosítási célra malátát alkalmaznak, majd a képződött tejsav kátciumsóját állítják elő m észtej jel. Ez a s(') rossz vízoldékonvságú, és konzerváló képessége is minimális. Amennyiben tartósítási célra alkalmassá akarjuk tenni a kalcium laktatót, úgy költséges eljárással fel kell belőle szabadítani it fejsavat. Az állati eredetű fehérjék enzimes hidrolízisére számos eljárás ismeretes. A 158.31 1 lajstromszámú szabadalmi leírásban ismertetett eljárás esettül 7—32 órás hidrolízis időt rögzítenek, továbbá proteáz enzimet termelő mikroorganizmus tenyészetet szaporítanak el fehérje tartalmú szuszpenzióban. A szabadalomban nem történik említés a fehérje szuszpenzió gyors viszkozitás csökkentéséről, mely a nedves tartósítás megvalósításának egyik fontos feltétele. A szabadalmi leírás szerint, a gyors viszkozitás csökkentését biztosító enzim mennyiség a baktériumok elszaporodása után képződhet, így időben egyszerűen nincs enzim a rendszerben. Amennyiben a fehérjéket nem tesszük legalább részben vízoldhatóvá, úgy a sterilizálási művelet alatt gumiszerű, viszkózus termék keletkezik, így a sterilezés kivitelezhetetlenné válik. A hagyományos sterilezési technológia szerint, az állati tetemekhez és vágóhídi melléktermékekhez vizet adnak és nagynyomású direkt gőzt vezetnek a rendszerbe, A gőz nagyrésze kondenzál, tovább hígítva az alapanyagot. Az ismert eljárások válogatott, tisztított állati belsőségek (pl. máj, tüdő) tejsavas tartósítására vonatkoznak, elsősorban a kedvenc háziállatok, pl. kutya, macska táplálékának előállítására. A technika állása szerint az ismertetett eljárások a tartósítást heterogén fázisban, hosszú fermentációs idővel, nagyrészt szemcsés halmazállapotú, darabolt anyaggal és drága erjesztési segédanyagokkal valósítják meg. A kapott termékeket ren lszerint utólag pasztőrözik, vagy sterilezik, illetőleg aszeptikusán szerelik ki,Ezek a megoldások nem alkalmasak elhullott gazdasági állatokból készült aprítmányok felhasználására, mivel a szövetek között nagy mennyiségű fertőző mikroorganizmus található, így haszonállatokkal történő hasznosításuk kizárt. Ezért találmányunk fontos célkitűzése az, hogy elhullott állatokból és a vágóhidakon képződő, közfogyasztásra alkalmatlan melléktermékekből olyan homogén szuszpenziót állítsunk elő, amely további feldolgozás céljaira alkalmas. Kísérleteink során felismertük, hogy keményítő helyett az egyszerű cukrokat zselatinált keményítőből célszerű előállítani. További felismerésünket képezte, hogy a tartósítási eljárás során az egyszerű cukor képzését egyidőben a tejsavképzéssel együtt végezzük. A találmányunk tárgj-a eljárás vágóhídi melléktermékek és/vagy elhullott gazdasági állatok vizes maszszáinak előállítására és tartósítására, amelynek során az állati fehérjéket szükség esetén sterilizáljuk és mikrob ális eredetű amilolitikus hatású enzimek segítségével tejsavval tartósítjuk oly módon, hogy a tartósításhoz szükséges tejsavat a tartósítás során keményítő tartalmú anyagokból állítjuk elő. A találmányunk lényege, hogy a vágóhídi melléktermékekből és/vagy elhullott gazdasági állatokból mechanikus aprítással sűrű, vizes, 15—15 szárazanyagtartalmú aprít mányi készítünk, amelyet önmagában ismert módon mikrobiális eredetű proteolitikus enzimekkel hígan folyó szú? «penzióvá alakítunk. A szuszpenziót szükség esetiül meghatározott ideig folyamatosan sterilizáljuk. A szuszpenzióhoz mezőgazdasági terményekből készült zselatinált keményítőt keverünk, vagy mezőgazdasági termények finomlisztjeit keverünk és a termény összetételétől függően 65—05 C-( 11 zselatináljuk a keményítő tartalmat. Az így ‘kiállított szuszpenzióhoz mikrpbiális eredetű amilolitikus hatáséi enzimeket, tejsavtermclő tenyészetet és fermentáriéts folvamatgvorsítéikat adagolunk, és az egyszerű cukor, valamint a tejsavképzést együtt, amarról körülmények között 20—50 JC hőmérsékleten fer-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
