187148. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benziloxi-indol előállítására
1 . 187 148 2 A találmány tárgya új eljárás az (I) általános képlett! benziloxi-indol előállítására, ahol Bz jelentése benzilesöpört, egy (II) általános képletű benziloxi-indol-2-karbonsav, ahol Bz jelentése a fenti, szerves oldószerben katalizátor jelenlétében történő dekarboxilezése útján. Az (I) általános képletű vegyületek értékes kiindulási anyagok a benzolgyűrűn hidroxil csoportot tartalmazó hidroxi-indolok valamint ezek éterei és észterei előállításánál. Az ilyen típusú vegyületek a vérnyomásszabályozásban fontos gyógyszerek. Az (I) általános képletű benziloxi-indolnak a (II) általános képletű karbonsav dekarboxilezésével történő előállítására a szakirodalomban két módszer ismeretes. Egyrészt az oldószerben való dekarboxilezés - egyes esetekben rézpor alkalmazásával együtt - [H. Burton és J. L. Stoves, J. Chem. Soc., 1937, 402; A. Stoll és munkatársai, Helv. Chim. Acta., 38, 1452 (1955); H. Kondo és munkatársai, Chem. Abstr., 54, 492c], másrészt az oldószer nélkül kivitelezett pirolízis [W. R. Boehme, J. Am. Chem. Soc., 75,2502 (1953)]. A megadott hozamok 24 és 80% között változnak, de A. Stoll és munkatársai közük, hogy sem Burton, sem Boehme eljárását nem tudták reprodukálni. A rézpor katalizátort nem alkalmazó ismert eljárások a szakirodalom adatai és saját kísérleteink szerint sem reprodukálhatók. A rézport felhasználó módszereknél nehézséget jelent, hogy csak megfelelően finom szemcséjű és minőségű rézpornak van katalíkus aktivitása és ez a reakció folyamán a kátrányos lerakódásoktól csökken. Ezért ahhoz, hogy elfogadható reakciósebességet érjenek el, a rézport a katalikusnál lényegesen nagyobb mennyiségben - vizsgálataink szerint a dekarboxilezni kívánt (II) általános képletű vegyülettel legalább ekvimoláris mennyiségben - kell alkalmazni. Ilyen mennyiségű rézpornak a reakcióelegyben történő egyenletes eloszlatása rendkívül intenzív keverést igényel, s a dekarboxilezés befejeződése után az eltávolítása súlyos problémákat vet fel. A kátrányos anyagokkal bevont rézrészecskék ugyanis összetapadnak, a szűrőfelületet elzárják a folyadék elől és nagy mennyiségű értékes anyagot is megkötnek. A nagy mennyiségű rézpor alkalmazásával kapcsolatos további nehézség főleg nagyobb sarzsméretek esetén jelentkezik. Az általában 230-240 °C- on végzett dekarboxilezési reakcióval párhuzamosan a képződő indol vegyület bomlása is lejátszódik. Ezért a dekarboxilezés befejeződésekor gyorsan el kell távolítani a reakcióelegyet a magas hőmérsékletű készülékből és le kell hűteni, hogy a termék károsodását minimálisra csökkentsük. A reakcióelegy gyors kinyomatását a dekarboxilező készülékből akadályozza a jelenlevő, nagy mennyiségű, kátrányos rézpor. Ez utóbbi a hűtés hatásfokát is csökkenti, mivel bevonja a hőátadó felületet és akadályozza a hőcserét. Mindezek következtében az ismert eljárással elérhető termelés már 10 mólos léptékben is mindössze 50% körüli. A találmány célja olyan eljárás biztosítása, amely lehetővé teszi az (I) általános képletű vegyület ipán méretben is gazdaságos előállítását. Azt találtuk, hogy az ismert eljárással kapcsolatos hátrányokat kiküszöböljük, ha a (II) általános képletű benziloxi-indol-2-karbonsav dekarboxilezésénél katalizátorként valamely réz(II)-vegyületet alkalmazunk. Réz(II)-vegyületként megemlítjük a réz szervetlen vagy szerves savakkal alkotott sóit, például a réz(II)-szulfátot, réz(II)-kloridot, réz(II)-karbonátot, illetve a réz(II)-acetátot, réz(II)-butirátot, réz(Ű)-palmitátot vagy réz(II)-sztearátot. Jól alkalmazhatók a réz(II)-naftenátok, a réz(II)karbamátok és a réz(II)-ditiokarbamátok. Célszerű a (II) általános képletű benziloxi-indol-2-karbonsavak rézsóit használni katalizátorként. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható kétértékű rézvegyületként megemlítjük a fenolok kétértékű rézzel alkotott sóit, így a réz(II)-fenolátot, ré/,(II)-naftolátot, a réz(II)-8-hidroxi-kinoIátot. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módja szerint katalizátorként réz(II)-szulfátból, pirokatechinből és nátriumhidroxidból vizes oldatban nyerhető rézoxi-hidroxidot, vagy a réz(ll)-szulfátból és kinolinból vizes oldatban nyerhető rézoxihidroxidot alkalmazzuk. A találmány szerinti eljárás egy különösen előnyös foganatosítási módja szerint katalizátorként réz(II)-acetil-acetonátot alkalmazunk. A katalizátor célszerű mennyisége a (II) általános képletű karbonsavra számított 1-20% közé esik. A reakciósebesség arányos a katalizátor koncentrációjával, az alkalmazott mennyiségnek csak feldolgozástechnikai és gazdaságossági nehézségek szabnak határt. \ találmány szerinti eljárásban oldószerként minden olyan oldószer használható, mely a kiindulási anyagot és a katalizátort a reakció hőmérsékletén oldja. Ilyen oldószerként célszerűen gyengén bázikus anyagokat, úgymint piridint, pikolint, lutidint, díalkil-anilinokat mint például dimetil- vagy die til-anilint, kinolint, izokinoünt, lepidint vagy kinaidint alkalmazhatunk. Eljárhatunk úgy is, hogy valamely semleges, közömbös oldószert, például pa "affinolajat, difenil és difeniléter eutektikus elegyét vagy hasonlókat alkalmazunk, és a reakcióelegyhez a fenti, gyengén bázikus anyagokat is hozzáadjuk a (II) általános képletű vegyületekre számított 20-200%-os mennyiségben. A dekarboxilezési reakció hőmérséklete széles határok között változhat, általában a 180-260 °C közötti hőmérséklet az előnyös. Ilyen körülmények között a reakció néhány perctől a néhány óráig terjedő időintervallum alatt lejátszódik. A dekarboxilezési reakciót mind szakaszosan, mind folyamatosan kivitelezhetjük. Ez utóbbi esetben például egymás után kapcsolt reaktorokat vagy csőreaktort alkalmazhatunk. A reakció lejátszódása, a gázfejlődés megszűnése utá n az (I) általános képletű benziloxi-indol kinyerése önmagában ismert módon történhet; desztilláció, extrakció és kristályosítás egyedüli vagy kombinált alkalmazásával a termék kinyerhető. A találmány szerinti eljárás alkalmazásával közel 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
