187148. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benziloxi-indol előállítására

1 . 187 148 2 A találmány tárgya új eljárás az (I) általános képlett! benziloxi-indol előállítására, ahol Bz jelen­tése benzilesöpört, egy (II) általános képletű benzi­loxi-indol-2-karbonsav, ahol Bz jelentése a fenti, szerves oldószerben katalizátor jelenlétében törté­nő dekarboxilezése útján. Az (I) általános képletű vegyületek értékes kiin­dulási anyagok a benzolgyűrűn hidroxil csoportot tartalmazó hidroxi-indolok valamint ezek éterei és észterei előállításánál. Az ilyen típusú vegyületek a vérnyomásszabályozásban fontos gyógyszerek. Az (I) általános képletű benziloxi-indolnak a (II) általános képletű karbonsav dekarboxilezésével történő előállítására a szakirodalomban két mód­szer ismeretes. Egyrészt az oldószerben való dekar­­boxilezés - egyes esetekben rézpor alkalmazásával együtt - [H. Burton és J. L. Stoves, J. Chem. Soc., 1937, 402; A. Stoll és munkatársai, Helv. Chim. Acta., 38, 1452 (1955); H. Kondo és munkatársai, Chem. Abstr., 54, 492c], másrészt az oldószer nél­kül kivitelezett pirolízis [W. R. Boehme, J. Am. Chem. Soc., 75,2502 (1953)]. A megadott hozamok 24 és 80% között változnak, de A. Stoll és munka­társai közük, hogy sem Burton, sem Boehme eljárá­sát nem tudták reprodukálni. A rézpor katalizátort nem alkalmazó ismert eljá­rások a szakirodalom adatai és saját kísérleteink szerint sem reprodukálhatók. A rézport felhasználó módszereknél nehézséget jelent, hogy csak megfelelően finom szemcséjű és minőségű rézpornak van katalíkus aktivitása és ez a reakció folyamán a kátrányos lerakódásoktól csökken. Ezért ahhoz, hogy elfogadható reakcióse­bességet érjenek el, a rézport a katalikusnál lénye­gesen nagyobb mennyiségben - vizsgálataink sze­rint a dekarboxilezni kívánt (II) általános képletű vegyülettel legalább ekvimoláris mennyiségben - kell alkalmazni. Ilyen mennyiségű rézpornak a re­­akcióelegyben történő egyenletes eloszlatása rend­kívül intenzív keverést igényel, s a dekarboxilezés befejeződése után az eltávolítása súlyos problémá­kat vet fel. A kátrányos anyagokkal bevont rézré­szecskék ugyanis összetapadnak, a szűrőfelületet elzárják a folyadék elől és nagy mennyiségű értékes anyagot is megkötnek. A nagy mennyiségű rézpor alkalmazásával kap­csolatos további nehézség főleg nagyobb sarzsmé­­retek esetén jelentkezik. Az általában 230-240 °C- on végzett dekarboxilezési reakcióval párhuzamo­san a képződő indol vegyület bomlása is lejátszó­dik. Ezért a dekarboxilezés befejeződésekor gyor­san el kell távolítani a reakcióelegyet a magas hő­mérsékletű készülékből és le kell hűteni, hogy a termék károsodását minimálisra csökkentsük. A reakcióelegy gyors kinyomatását a dekarboxile­­ző készülékből akadályozza a jelenlevő, nagy mennyiségű, kátrányos rézpor. Ez utóbbi a hűtés hatásfokát is csökkenti, mivel bevonja a hőátadó felületet és akadályozza a hőcse­rét. Mindezek következtében az ismert eljárással elérhető termelés már 10 mólos léptékben is min­dössze 50% körüli. A találmány célja olyan eljárás biztosítása, amely lehetővé teszi az (I) általános képletű vegyület ipán méretben is gazdaságos előállítását. Azt találtuk, hogy az ismert eljárással kapcsola­tos hátrányokat kiküszöböljük, ha a (II) általános képletű benziloxi-indol-2-karbonsav dekarboxile­­zésénél katalizátorként valamely réz(II)-vegyületet alkalmazunk. Réz(II)-vegyületként megemlítjük a réz szervet­len vagy szerves savakkal alkotott sóit, például a réz(II)-szulfátot, réz(II)-kloridot, réz(II)-karboná­­tot, illetve a réz(II)-acetátot, réz(II)-butirátot, ré­­z(Ű)-palmitátot vagy réz(II)-sztearátot. Jól alkalmazhatók a réz(II)-naftenátok, a réz(II)­­karbamátok és a réz(II)-ditiokarbamátok. Célszerű a (II) általános képletű benziloxi-indol-2-karbonsa­­vak rézsóit használni katalizátorként. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható ké­tértékű rézvegyületként megemlítjük a fenolok ké­tértékű rézzel alkotott sóit, így a réz(II)-fenolátot, ré/,(II)-naftolátot, a réz(II)-8-hidroxi-kinoIátot. A találmány szerinti eljárás egy előnyös fogana­­tosítási módja szerint katalizátorként réz(II)-szul­­fátból, pirokatechinből és nátriumhidroxidból vi­zes oldatban nyerhető rézoxi-hidroxidot, vagy a réz(ll)-szulfátból és kinolinból vizes oldatban nyer­hető rézoxihidroxidot alkalmazzuk. A találmány szerinti eljárás egy különösen elő­nyös foganatosítási módja szerint katalizátorként réz(II)-acetil-acetonátot alkalmazunk. A katalizátor célszerű mennyisége a (II) általá­nos képletű karbonsavra számított 1-20% közé esik. A reakciósebesség arányos a katalizátor kon­centrációjával, az alkalmazott mennyiségnek csak feldolgozástechnikai és gazdaságossági nehézségek szabnak határt. \ találmány szerinti eljárásban oldószerként minden olyan oldószer használható, mely a kiindu­lási anyagot és a katalizátort a reakció hőmérsékle­tén oldja. Ilyen oldószerként célszerűen gyengén bázikus anyagokat, úgymint piridint, pikolint, luti­­dint, díalkil-anilinokat mint például dimetil- vagy die til-anilint, kinolint, izokinoünt, lepidint vagy ki­­naidint alkalmazhatunk. Eljárhatunk úgy is, hogy valamely semleges, közömbös oldószert, például pa "affinolajat, difenil és difeniléter eutektikus ele­­gyét vagy hasonlókat alkalmazunk, és a reakcióe­­legyhez a fenti, gyengén bázikus anyagokat is hoz­záadjuk a (II) általános képletű vegyületekre számí­tott 20-200%-os mennyiségben. A dekarboxilezési reakció hőmérséklete széles határok között változhat, általában a 180-260 °C közötti hőmérséklet az előnyös. Ilyen körülmények között a reakció néhány perctől a néhány óráig terjedő időintervallum alatt lejátszódik. A dekarboxilezési reakciót mind szakaszosan, mind folyamatosan kivitelezhetjük. Ez utóbbi eset­ben például egymás után kapcsolt reaktorokat vagy csőreaktort alkalmazhatunk. A reakció lejátszódása, a gázfejlődés megszűnése utá n az (I) általános képletű benziloxi-indol kinye­rése önmagában ismert módon történhet; desztillá­­ció, extrakció és kristályosítás egyedüli vagy kom­binált alkalmazásával a termék kinyerhető. A találmány szerinti eljárás alkalmazásával közel 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom