187086. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új oxazino-benzotiazin 6,6-dioxid-származékok előállítására
1 187 086 2 ahol N0 a vizsgált vegyület beadása előtt észlelt vonaglások száma, N40 a vizsgált vegyület beadását követő 40, percben észlelt vonaglások száma és N120 a vizsgált vegyület beadását követő 120. percben észlelt vonaglások száma. A vonaglások számának %-os csökkenése közvetlenül arányos a beadott dózis logaritmusával. A logaritmus dózis — %-os hatás görbéből meghatározzuk azt a dózist, amely az eredeti vonaglások számát felére csökkenti (ED50). A II. táblázatban közöljük a ieírásban található példákban előállított vegyületek fájdalomcsillapító hatását. I. Táblázat: (I) általános képletű vegyületek gyulladásgátló hatása Vegyület EDS0 (mg/kg) p. o. 3 óra 5 óra 1. példa >40 >40 2. példa 2,3 2,6 3. példa >40 >40 4. példa 38 39 5. példa >40 >40 6. példa >40 >40 7. példa 20 25 Fenilbutazon 17 17 II. táblázat: (I) általános képletű vegyületek fájdalomcsillapító hatása Vegyület ED50 (mg/kg) p. o. 40. perc 120. perc 1. példa > 160 > 160 2. példa 1,8 1,1 3. példa 25 25 4. példa 154 154 5. példa > 160 > 160 6. példa > 160 >160 7. példa 7,5 10 Fenilbutazon 40 35 C) Marha-ondóhóiyágból származó prosztaglandin-szintetáz gátlása A prosztaglandin-szinteíáz-gátlást Yoshimoto és munkatársai [J. Biochem. 68, 487 (1970)] módszere szerint határozzuk meg. A prosztaglandin-szintetáz (1.14.99.1) aktivitását a prosztagiandin E lúgos közegben végbemenő prosztaglandin B-vé alakulása miatti abszorpciónövekedés mérésével határozzuk meg 278 nm hullámhosszon. Az inkubálást minden esetben 37 ± 0,1 °C-on vége vük. A meghatározást gyakorlatilag az alábbiak szerint hajtjuk végre: 1,5 ml szubsztrát-oldatot (0,6 mg arachidonsav 10 ml pufferben oldva) és 0,5 ml pufferoidatot adunk 10 mg enzimet tartalmazó 1,5 ml kofaktoroldathoz [0,55 mg hidrokinon, 0,5 ml hemoglobin és 7,7 mg glutation 12 ml 0,2 mól/l-es Tris-HCl pufferten (pH 8,0) oldva], és az elegyet 37 °C-on 10 percen át inkubáljuk. Az enzimreakciót 1,5 ml 0,2 moi/'l-es citromsavoldat hozzáadásával leállítjuk és a pGE-t 2x5ml etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázist nitrogénáramban 40°C-on elpárologtatjuk, és a maradékot 2 ml metanol és 0,5 ml 3 mM/l-es káüum-hidroxid elegyében oldjuk. Az abszorpciót olyan vakpróbával szemben mérjük, amely a szubsztrát-oldat helyett 0,5 m! pufferoldat hozzáadásával készült. Az enzim aktivitását 10 perces reakcióidő után az optikai sűrűség növekedésének mérésével határé zzuk meg. A fenilbutazon és például a 2. példa szerinti vegyület enzimgátló hatását úgy határozzuk meg, hogy az enzimet 5 percen át kezeljük a vizsgálandó vegyüiettel az alábbiak szerint: 0,5 ml, különböző koncentrációjú fenilbutazon áriatokat illetve vizsgálandó vegyületet tartalmazó oldatokat adunk 10 mg enzimet tartalmazó 1,5 n i kofaklor-oldathoz, az elegyet 5 percen át 37 °C- o i előinkubáljuk, majd hozzáadunk 0,5 ml szubsztrat-oldatot és az elegyet további 10 percen át inkubíljuk a fenti hőmérsékleten. Az elegyet ezután a már ismertetett módon kezeljük, és mérjük az optikai sűrűséget. A %-os gátlást az inhibitorok jelenlétében, illetve az azok távollétiben mért optikai sűrűség növekedésarányából s ámítjuk ki. A líi. táblázatban megadjuk az 50 %-os gátlás eléréséhez szükséges koncentrációkat, fenilbutazonra, illetve a 2. példa szerint előállított vegyületre vonatkoztatva. II. táblázat: Prosztaglandin-szintetáz (1.14.99.1) n vitro gátlása fenilbutazonnal és 2. példa szerinti vegyület tel Vegyület 1C50 (Mól/l) Fenilbutazon 3 x 10~4 ?.. példa i x IO-4 D) Akut toxiciíás A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek akut toxieitását Litchfield és Wilcoxon [J. áharmacol. Exp. Therap. 9<5, 19 (1949)] eljárása szerint határozzuk meg. A vegyületeket 5 %-os gumiarábikumban szuszpcndálva orálisan adagoljuk, egereknek 25 ml/kg, patkányoknak 10 ml/kg térfogatban. Az LD50 értékeket a fent emiitett módszer szerint számítjuk ki. \ 2. példa szerinti vegyületre kapott akut toxieitási adatokat a IV. táblázatban adjuk meg. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
