187070. lajstromszámú szabadalom • Készülék vér felfogásához és reinfúziójához
1 î 37 070 2 A találmány készülékre vonatkozik a beteg vérének felfogására és reinfúziójára, pl. műtét alatt. Műtéteknél, különösen szívműtéteknél, de egyéb más komoly sérülésnél is igen gyakori a beteg nagymértékű vérvesztesége, amit azonnali vérátömlesztéssel kell kompenzálni, ha az életveszélyt el akarjuk kerülni. Különösen műtéteknél fordul elő a vérveszteségnek az a módja, hogy az elvesztett vér még rendelkezésre áll a beteg testüregeiben összegyűlt vér alakjában, amelyekhez a sebész hozzá tud férni. Éppen ezért ismeretes az az eljárás, hogy az ily módon összegyűlt vért felfogják és ugyanabba a betegbe visszajuttatják infúzió révén. A vér felfogásának és újbóli infúziójának ezt az eljárását, amikoris a vért ugyanattól a betegtől veszik le és juttatják vissza infúzió útján, intraoperativ autotranszfúziónak is szokták nevezni. Ismeretes, hogy az autotranszfúzió lefolytatásához, különösen szívműtétek alkalmával, a beteget egy szív — tüdőkészülékre kapcsolják rá, ezek a gépek a bennük lévő szivattyú segítségével a vért leszívják, majd a betegbe ismét visszavezetik. Egyrészt ezek a szív-tüdőgépek rendkívül költségesek, másrészt nem is állnak minden műtőben rendelkezésre, ugyanakkor a leggondosabb kezelés mellett is a vér, amely igen kényes és nagyon könnyen károsodó folyadék, ezekben a gépekben, a viszonylag hosszú megteendő út folytán bizonyos károsodást szenvedhet. Ismeretes egy olyan készülék, amelynél a vér egy szívófejen, egy ahhoz csatlakoztatott szívóvezetéken és egy szívócsatlakozáson keresztül lesz egy alakmerev tartályba felszíva. Ez a tartály legalább egy további csatlakozás útján egy vákuum forrással áll kapcsolatban, amelynek segítségével állítják elő a vér leszívásához szükséges vákuumot a tartály belsejében. Amikor a tartály, amelynek űrtartalma pl. 2000 cm3, teljesen vagy nagyrészt megtelt, a szívóvezetéket elszorítják, a vákuumforráshoz vezető vezetéket a további csatlakozásról leveszik és ehhez a csatlakozáshoz egy szokásos infúziós szerelvényt, adott esetben egy elékapcsolt vérszűrővel kapcsolnak hozzá, amelyen keresztül a beteg megkapja a tartályban lévő vérből az infúziót. Ez a készülék ugyan azzal az előnnyel rendelkezik, hogy a vér rövid úton levehető, úgy hogy a vér károsodását el lehet kerülni, de egynémely hiányossága folytán mégsem tekinthetjük teljesen kielégítő megoldásnak. Egyik igen lényeges hátránya pl. abban mutatkozik meg, hogy ezzel a készülékkel a tartályban felfogott vér csakis a szokásos transzfúzió útján juthat be a beteg véredényébe. Tekintettel arra, hogy az említett típusú autotranszfúziót mindenkorákkor hajtják végre, ha a betegnél nagymértékű a vérveszteség, nagyon fontos, hogy a reinfúzió a lehető legrövidebb idő alatt menjen végbe, mert ellenkező esetben egy hosszabb időtartam folytán tekintélyes mértékű és éppen ezért életveszélyes vérhiány lép fel. Ez a gyors reinfúzió csakis a felfogott vér gyors, nyomás alatti infúziójával lehetséges, erre az ismert készülékek nem alkalmasak, azon kívül ezeknél a vérátömlesztés a levegő okozta embólia veszélye nélkül nem is végezhető el. Az előbbihez hasonlatos készülék is ismert intraoperativ autotranszfúzió elvégzésére, amelynél a beteg vérét először egy alakmerev tartályba szívják be vákuum alatt, majd ezt követően egy vérszivattyú segítségével ebből a tartályból elvégzik a reinfúziót. Ilyen megoldást ismertetnek pl. a 4 047 526 és 4 033 345 sz. ill. a 4.006.745 számú amerikai szabadalmi leírások. Ezen ismert készülék egyik kiviteli alakjánál az alakmerev tartályhoz csatlakoztatott vérszivattyút egy axiális irányban összenyomható harmonika vagy ehhez hasonló képezi, amely oldható módon van az alakmerev tartállyal összekötve és amelynek segítségével vákuum hozható létre, és amelynek segítségével az alakmerev tartályban uralkodó vákuum legyőzhatő. Ezt a harmonikát, vagy ehhez hasonló alkalmatosságot a vérrel való feltöltés után lekapcsolják a tartályról és reinfúzió céljából átadják az érzéstelenítést végző orvosnak. Ezen ismert készülék egy másik kiviteli alakjánál a vérszivattyút egy további tartály képezi, és az alakmerev tartályhoz nem oldható módon van csatlakoztatva. Ez a vérszivattyú egy harmadik, belül elrendezett, utánengedően deformálódó tartályt, valamint a beömlésnél és a kiömlésnél egy-egy visszacsapó szelepet tartalmaz. Az alakváltozásra képes tartály a csatlakozva váltakozva rávitt túlnyomás és vákuum folytán összenyomódik, majd ismét kitágul, úgy hogy ezáltal a két visszacsapószelep közreműködésével a vér az elsőnek említett alakmerev tartályból leszívható és a kibocsátó szelepen keresztül a betegbe bejuttatható. Habár ezekkel az ismert készülékekkel lehetségessé válik a vér gyors visszavezetése, de mégis hátrányosak abból a szempontból, hogy a vér meglehetősen nagy véridegen felülettel kerül érintkezésbe, azaz az alakmerev tartályban és a vérszivattyúban, amit még károsan befolyásol a vérszivattyúban előállított és az alakmerev tartályban uralkodó vákuumot túllépő vákuum. A 2.039.745 sz. angol szabadalmi leírásban olyan, folyadékok felszívására alkalmas készüléket ismertetnek, amely vákuumforrással összekötött tartályt és a tartályban elrendezett rugalmas membránt tartalmaz. A folyadék felszívása úgy történik, hogy a membrán felett vákuumot hoznak létre, és a folyadék a membrán és a tartály közötti térbe áramlik. Ez a készülék azonban nem alkalmas autotranszfúzióra ill. reinfúzióra, mivel szívóhatás csak addig érhető el, amíg a membrán el nem éri legfelső helyzetét, így nincs állandóan olyan állapotban, hogy vért lehessen vele felszívni. Az 583.565 sz. svájci szabadalmi leírásban végül olyan készüléket ismertetnek, amely egy külső alaktartó tartályt és abban elrendezett rugalmas tartályt tartalmaz, amely csatlakozón keresztül vákuumforrással és egy másik csatlakozón keresztül a vér felszívására való szívóvezetékkel van összekötve. Ez a készülék sem alkalmas azonban a vér reinfúziójára, mivel a rugalmas tartályon nyílások vannak, úgyhogy az alaktartó és a rugalmas tartály közötti tér nem zárt, így a rugalmas tartály belső tere és annak külső oldala között nyomásazonosság áll fenn. Reinfúziónál a beteg testüregeiből felváltva kerül vér, levegő ill. hab a szívóvezetékbe, amelyeknek szállítási jellemzői eltérőek, így a rugalmas tartály belsejében a vákuum erőssége ingadozó lesz, amelyet nem lehet elegendő gyorsasággal 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
