187038. lajstromszámú szabadalom • Eljárás magas műtárgy építésére és/vagy karbantartására, valamint önjáró állványzat
szint van a műtárgy belsejébe belógatva. A belső munkaszintnek vázszerkezete, ennek munkaszint gyanánt pallóterítése, lengéscsillapítós tartói és zuhanásgátlói lehetnek, ahol a zuhanásgátlók csuklósán lehetnek a vázszerkezethez kapcsolva és tapadófelülettel ellátott talpak útján lehetnek a műtárgy belső felületéhez csatlakoztatva. A daru szerkezetek közül egyet vagy többet is a belső munkazsint kiszolgálására használhatunk fel. A találmány további részleteit kiviteli példák kapcsán a mellékelt rajzra való hivatkozássalmutatombe. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti önjáó állványzat egyik célszerű kiviteli alakjának felülnézete működés közben, a 2. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli alak oldalnézete, részben metszete, a 3. ábra további kiviteli alak oldalnézete, részben metszete, a 4. ábra még további kiviteli alak részlete, az 5. ábra további kiviteli alak hátulnézete, a 6. ábra további részlet: a biztonsági berendezés, a 7. ábra újabb részlet: a p^llóterítés rugalmas csap szegének metszete. Ahogy az az 1. ábrán felülnézetben látható, a találmány szerinti önjáró állványzat eme kiviteli alakja önmagában záródó körvonallal rendelkező 1 műtárgy körül van elhelyezve, amelynek anyaga monolit beton, téglafal vagy bármi egyéb lehet. Az állványzat vízszintes 2 konzoljain 3 pallóterítés van kialakítva, ami a munkaszintet .'jelenti. A 2 konzolok az állványzat egész vázszerkezetével együtt - később még részletezendő módon — az 1 műtárgy 4 külső felületéhez vannak oldható kötéssel kapcsolva. Mint ahogy az a 2. ábrán oldalnézetben jól látható, az önjáró állványzatnak ebben a kiviteli alakban háromszög alakú vázszerkezete van, amelynek a 3 pallóterítése a vízszintes 2 konzolon van elhelyezve. A vázszerkezetnek ezen kívül az 1 műtárgy 4 külső felületével párhuzamos 5 tartója van, valamint a 2 konzolt és az 5 tartót a háromszög átfogójaként összekötő 6 konzolja. A vázszerkezetnek természetesen más alakja is lehet, lényeges azonban, hogy a munkaszintet hordozó vízszintes konzolja és a műtárgy külső felületével párhuzamos tartója legyem A vázszerkezethez ebben a kiviteli alakban két 7 talp van rendelve, mégpedig az 1 műtárgy 4 külső felületével párhuzamos 5 tartóhoz. Ezek egymástól függetlenül oldható kötéssel vannak az 1 műtárgy 4 külső felületéhez kapcsolva. A két 7 talp az 5 tartót magába foglaló 8 hüvellyel és a 4 külső felülethez kapcsolódó 9 tapadófelülettel vannak ellátva. A 8 hüvely úgy van kialakítva, hogy a 7 talp a 9 tartón elcsúsztatható legyen. A találmány értelmében vízszint a 7 talpak közül az egyiknek a vázszerkezethez, itt az 5 tartóhoz kell rögzítve lennie és csak a másik 7 talpnak szabad elcsúsznia. Ezt ebben a kiviteli alakban úgy oldottam meg, hogy a felső 7 talpat az 5 tartó felső végénél helyeztem el és lefelé történő elmozdulását az 5 tartóhoz kapcsolt 10 ütközővel akadályozom meg A két 7 talp a találmány értelmében hosszváltoztatásra képes elemmel van egymához kapcsolva, amely ebben a kiviteli alakban 11 munkahenger, akár pneumatikus, akár hidraulikus. Alkalmazható lehetne helyette természetesen valamilyen csavarorsós megoldás is. A 7 talpakon a 8 hüvely és a 9 tapadófelület kö1 zött a szorítóelemet a 7 talpon átvezető 12 horony ki van alakítva. A szorítóelem ebben a kiviteli alakban 13 sodronykötél, ami itt háromszor van az 1 műtárgy körül körbevezetve. Mint ahogy a 2. ábrán látható, a kötélvezető 12 horony mind a felső, mind pedig az alsó 7 talp esetében a 9 tapadófelülethez képest hegyesszöget zár be, mégpedig olyan módon, hogy a 12 horonynak az 1 műtárgy tetejéhez közelebb eső vége távolabb van a 9 tapadófelelettől és ilyen módon működés közben az 1 műtárgy 4 külső felületétől is, mint a 12 horony alsó vége. Az 1 műtárgy 4 külső falával párhuzamos 5 tartóhoz még a 4 külső felülethez kapcsolódó két 14 görgő van rendelve, Ez a két 14 görgő a 2, ábrán látható kiviteli alak esetében az 5 tartó két vége körzetében van a vázszerkezethez képest forgathatóan ágyazva. A 3. ábrán az önjáró állványzatnak a fent ismertetetthez képest kismértékben változtatott kiviteli alakja látható. Itt az 5 tartó a 3 pallóterítés felett felfelé megvan hosszabbítva, a hozzá képest elmozduló 7 talp pedig itt, a 3paUóterítés felett van hozzákapcsolva. Ugyanígy, az egyik 14 görgő is az 5 tartónak ehhez a meghosszabbított részéhez van csatlakoztatva, méghozzá magasságban állítható módon. Itt Is látható a 2 és 6 konzol, a 11 munkahenger, valamint a két egymástól független 13 sodronykötél. A 7 talpak kialakítása is megegyezik az előzőekkel. A vázszerkezet 29 függesztőkkel van kiegészítve, amikhez további szerkezetrészek függeszthetők. A 4. ábrán a két 7 talp és az őket összekötő 11 munkahenger további kiviteli alakja nagyobb léptékben látható. Az 5 tartó ebben az esetben is a 3 pallóterítés felett meg van hosszabbítva, a 4. ábrán eme meghosszabbításnak csak a vége látható. Itt mind a két 7 talp a munkaszint felett van elhelyezve, a meghosszabbított 5 tartó pedig az alsó 7 talpra van függesztve. Hasonló kiviteli alakot mutat az 5. ábra is. A vázszerkezet a munkaszint 3 pallóterítése alatt az alsó 7 talpra van függesztve, amely viszont a 11 munkahengerrel és a felső 7 talppal együtt a 3 pallóterítés felett van elrendezve. Ebben a kiviteli alakban mind a felső 7 talpak, mind pedig az alsó 7 talpak esetében három, egymástól független 13 sodronykötelet alkalmazok, amelyeknek mindegyik egy-egy 15 kötélfeszítővel van megfeszítve. Az 5. ábrán továbbá 17 létrát és védőrácsot il feltüntettem. Az ilyen, az 1 műtárgy 4 külső felületéi lévő tárgyak akadályt képeznek a 13 sodronykötél körbevezetése számára, úavhoev ezekez az akadályokat meg kell kerülni. Ezt a célt: szolgálják a 13 sodornyköteletbe iktatott 18 kötélkiváltók, amik szekrényes tartókként vannak kialakítva. Az alsó és felső kötélpályákban elhelyezett 18 kötélkiváltókat a 11 munkahengerekhez hasonló munkahengerekkel lehet páronként összekötni és a 4 külső felületen való könnyebb mozgatás érdekében a 18 kötélkiváltóknál meg vannak szakítva, és a 13 sodronykételek végei mindkét oldalon hozzájuk vannak erősítve. A 18 kötélkiváltók átviszik a terhelést az egyik kötélvégtől a másikig, miközben megkerülik a 4 külső felületen található tárgyat, az 5. ábra esetében a 17 létrát és biztonsági rácsot. A biztonság növelése érdekében a 13 sodronykötelekre még 16 biztonsági talpak is fel vannak fűzve, ahogy ez az 5. ábrán is látható. Kialakításuk a 6. ábrán külön is részletezve vara Közöttük és az 1 műtárgy között szintén súrlódás révén jön létre oldható kötés. Az ehhez szükséges szorítóelemek és a 16 biz-2 187.038 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
