187038. lajstromszámú szabadalom • Eljárás magas műtárgy építésére és/vagy karbantartására, valamint önjáró állványzat

1 187.038 2 ton sági talpak zuhanásgátló készülékként szolgálnak az egész önjáró állványzat számára. Mindegyik 16 biztonsági talpnak van az itt 13 sodronykötélként kialakított szorítóelemet átvezető 12 hornya és a külső felületet érintő 9 tapadófelülete. A 12 horony itt is ferdén van elhelyezve, hegyesszöget zár be a 9 tapadófelülethez képest, itt azonban a 12 horony felső vége van közelebb a 9 tapadófelülethez és alsó vége van messzebb tőle. Megjegyzem, hogy a 17 létra és biztonsági rács, a 18 kötélkiváltó, a 15 kötélfe­­szltő és a 16 biztonsági talpak az 1. ábrán is látha­tóak. A találmány szerinti önjáró állványzat a követke­zőképpen működik. Mint ahogy már említettem, az állványzat két 7 talpa egymástól függetlenül oldható kötéssel van az 1 műtágy 4 külső felületéhez kapcsolva. Ezt az old­ható kötést surlódóerő révén alakítom ki, az ehhez szükséges normális irányú (a 4 külső felülethez képest merőleges) nyomóerőt pedig a szorítóelemként szereplő 13 sodronykötéllel alakítom ki. Annak ér­dekében, hogy a kötés oldható legyen és a két 7 talp esetében egymástól független legyen, mindegyik 7 talphoz külön-külön 15 kötélfeszítőket (1. ábra) iktatok be. Alap helyzet ben mindkét 13 sodronykötél­hez rendelt mindkét 15 kötélfeszítő megfeszített állapotban van, ami által létrehön a 7 talpak 9 tapa­dófelületei és az 1 műtárgy 4 külső felülete között a szükséges súrlódóerő. Ez a surlódóerő meggátolja, hogy a 7 talpak 9 tapadófelületei a 4 külső felülethez képest elmozduljon. A megfelelő súrlódáshoz szükséges normális irányú erő létrejöttét elősegítik a 7 talpakon lévő kötélvezető 12 hornyok is. Ha ugyanis a terhelés hatására a váz­­szerkezet lefelé akar elmozdulni, akkor a 12 hornyok­ban lévő 13 sodronykötelek a 12 horonyban felfelé csúsznak, aminek következtében egyre nagyobb átmé­rőre kerülnek. Emiatt a húzóerő a 13 sodronyköte­lekben és így a normális irányú erő a 9 tapadófelüle­tek és a 4 külső felület között is egyre növekszik, ami végülis a lefelé csúszás megállítását eredményezi Az állványzatnak a 2. ábrán mutatott kiviteli alak­ja esetében az 1 műtárgyon felfelé történő menesztés­hez először a felső 7 talp és a külső felület között szüntetjük meg a kötést olyan módon, hogy ezen 7 talpon átmenő 13 sodronykötél feszítettségét szüntet­jük meg a benne lévő egy vagy több 15 kötélfeszítő oldásával. Miután megszűnt a 7 talp és az 1 műtárgy között a kötés, működtetjük a 11 munkahengert, dugattyúját kitoljuk, hosszát megnöveljük. Minthogy eközben az alsó 7 talp és az 1 műtárgy között fenn­marad kötés, az egész állványzat az 1 műtárgyon lei­­felé fog elmozdulni, miközben a 14 görgők támaszt­ják a 4 külső felületen az állványzatot. Ha a kellő magasságot elértük vagy a 11 munkahenger lökete végére értünk, a 15 kötélfeszítőkkel megfeszítjük a felső 7 talpon átmenő 13 sodronykötelet, aminek megtörténte után meglazítjuk az alsó 7 talpban lévő 13 sodronykötelet az ott lévő egy vagy több 15 kötélfeszítő oldásával. Ekkor itt szűnik meg a kötés a 7 talp és az 1 műtárgy között, míg a 7 felső talpnál már korábban létrejött Ismét működtetjük a 11 munkahengert, dugattyúját befelé járatjuk, hosszát rövidítjük, miközben az alsó 7 talp 8 hüvelye révén elcsúszik az 5 tartón, az egész állványzat viszont nem változtatja helyzetét az 1 műtárgyhoz képest. A 11 munkahenger belső véghelyzetében ismét meg­feszítjük az alsó 7 talpon átmenő 13 sodronykötelet. Ha ez a munkaszint kellő magassága, akkor az áll­ványzatot ebben a helyzetben tartjuk, viszont további emelés szükséges, akkor az ismertetett folyamatot; elölről kezdjük. Természetesen a felső 7 talp helyett az alsó 7 talppal is kezdhetünk. A 3., 4. és 5. ábra szerinti kiviteli alakok is hason­lóan működnek ahhoz, amit az imént leírtam. A kü­lönbség csak annyi, hogy az állványzat mozgása az alsó 7 talpak mozgásakor következik be, hiszen az állványzat ezekhez az alsó 7 talpakhoz van kapcsolva. Mint ahogy korábban említettem, az állványzat esetleges lezuhanásának megakadályozása érdekébenn biztonsági intézkedésekről is gondoskodtam.A szintén 13 sodronyköteleken elrendezett 16 biztonsági tal­pak a 7 talpakhoz hasonlóan a 4 külső felület és 9 tapadófelületeik közötti súrlódás révén fejtik ki hatásukat. Az állványzat esetleges megcsúszása esetén az állványzat 7 talpai ► lefelé húzzák a 13 sodrony­­köteleket, amik ilyen módon a 16 biztonsági talpak 12 hornyaiban is lefelé kényszerülnek. Eközben azon­ban folyamatosan egyre nagyobb átmérőre kerülnek a 4 külső felülettől egyre távolabbra, aminek követ­keztében megnövekszik a húzóerő a 13 sodronyköte­lekben és ezzel a 9 tapadófelületek és a 4 külső felület közötti normális erő, súrlódás is egyre nagyobb lesz. Mindez pedig megakadályozza a toávbbi csúszást. A 3 pallóterítés a 2 konzolokkal, illetve az azt al­kotó pallókat egymással és a 2 konzolokkal, valame­lyes elmozdulást megengedő módon célszerű össze­kapcsolni. Erre a célra szolgál a 7. ábrán metszetben külön is bemutatott 26 csapszeg, amelynek 25 vég­része és 24 fejrésze között flexibilis 23 sodronykötél van. A 26 csapszeget felülről kell átdugni, a pallókon, illetve a 2 konzolon és alul a 25 végrészben lévő 27 furaténál lehet a kiesés ellen biztosítani. Mint ahogy az 1. ábrán látható, nemcsak külső munkaszintet, de az 1 műtárgy belsejében lévő mun­kaszintet is ki lehet alakítani a találmány szerinti önjáró állványzat segítségével. Erre mutat célszerű megoldást a 3. ábra, ahol - mint említettem - az 5 tat tó meg van hosszabítva, a munkaszint fölé is nyúlik. Ehhez a meghosszabbított 5 tartóhoz daru­szerkezet 19 gémje van erősítva. A daruszerkezettel 20 belső munkaszint van az 1 műtárgy belsejébe belógatva. Ennek is van vázszerkezete és 3 palló­terítése. A vázszerkezetnek lengéscsillapítós tartói vannak, amikhez 21 zuhanásgátlók csatlakoznak. A 21 zuhanásgátlók csuklósán vannak a vázszerkezet­hez kapcsolva és a 9 tapadófelülette! ellátott 7 tal­pakkal csatlakoznak az 1 műtárgy 28 belső felületé­hez. A 21 zuhanásgátlók tulajdonképpen szintén hosszváltozásra képes elemek, amiket a 20 belső munkaszintnek az 1 műtárgy belsejében történő kellő magasságú elhelyezése után a 2Ö belső munka­szinthez képes hegyesszög alatt az 1 műtárgy 28 belső felülethezetéhez szorítok. Ha most már vala­milyen oknál fogva megszűnne ai kapcsolat a külső állványzat és a belső állványzat között, a 28 belső felületnek szoruló 21 zuhanásgátlók megakadályoz­zák a 20 belső munkaszintnek az 1 műtárgy bel­sejében történő lezuhanását. A külső állványzat 5 tartójához rögzített daruszer­kezet közül egyet vagy többet is a 20 belső munka­szint ellátására használhatjuk fel. Mint ahogy a fentiekből márkitűnik,, lehetővé válik a találmány szerinti eljárás olyan foganatosítása, amely során az építési és/vagy karbantartási munká­latok az 1 műtárgy körül körben, annak teljes kerüle­te mentén el lehet végezni akár a 4 külső felületen, akár ezzel egyidejűleg is a 28 belső felületen. A 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom