187038. lajstromszámú szabadalom • Eljárás magas műtárgy építésére és/vagy karbantartására, valamint önjáró állványzat

1 187.038 2 A találmány tárgya eljárás magas műtárgy építésére és/vagy karbantartására, valamint olyan önjáró áll­ványzat önmagában záródó körvonallal határolt füg­gőleges műtárgy számára, amelynek vázszerkezete és a vázszerkezet vízszintes konzolján kiképzett munka­szintje van. Az ilyen önjáró állványzat célszerűen fel­használható a találmány szerinti eljárás foganatosítá­sához is. A magas műtárgyakon végzendő munkálatokhoz szükséges állványzat régóta megoldatlan kérdés. Az eddig ismertté vált, mozgatható állványzatokat két alapvető csoportba lehet sorolni. Az egyik csoportba az ún függesztett állványzatok tartoznak, ahol az állványzatok stabil függesztési ponthoz, például valamilyen konzolhoz vagy födém­hez vannak erősítve. Ezeknek a pontoknak természe­tesen magasabban kell lenniük, mint ahol a munka­végzés helye van. Azon túlmenően, hogy stabil konzolt vagy födémet igényelnek, amihez csatlakoz­tatni lehet őket, hátrányuk még az is, hogy csak egy függőleges sávban lehet velük dolgozni, labilisak és kevésbé terhelhetőek. Példa erre a 330.437 sz. osztrák szabadalmi leírásban ismertetett megoldás. Itt a mun­kakosarat víztorony felső pereméről függesztik a víztorony külső felületén való munkavégzéshez A mozgatható állványzatok másik nagy csoportja az. ún támasztott állványok, amik az állványzandó műtárgytól független támasztó acélszerkezetre adják át terhelésüket. Ebből egy sor hátrány származik. A szerelőszint merev, nem követi a műtárgy alakját sem vízszintes, sem pedig függőleges irányban. Támasztott állványt ismertet a 918 407 sz. szovjet szabadalmi leírás. Az eddig ismertté vált mozgó állványok nem teszik lehetővé a műtárgy teljes kerülete mentén a munka­végzésre alkalmas munkaszint kialakítását. Emiatt a segítségükkel végzett munkálatok, karbantartás és szerelés csak szakaszosan, függőleges sávokban vé­gezhetők. Nincs lehetőség a műtárgynak adott szinten történő körbejárására sem. A hagyományos kialakítás statikai hátrányokkkal jár és túlméretezést tesz szükségessé. A magas műtárgy építésekor vagy kar­bantartásakor ezért úgy jártak el, hogy a munkálato­kat egy sávban végezték el és utána továbbhaladtak. A következő sávon végzett munkálatok során ugyan­arra a munkaszintre többször is vissza kellett térni, miközben adott esetben a már elkészült sáv is sérült. A találmánnyal megoldandó feladat most már a korábbi megoldások hátrányainak kiküszöbölése mel­lett olyan önjáró állványzat kialakítása önmagában záródó körvonallal határolt függőleges műtárgy szá­mára, ami nem tesz sem függesztő szerkezetet, kon zolt vagy födémet, sem pedig alátámasztó állványza­tot szükségessé, segítségével adott szinten a műtárgy teljes kerülete mentén körbejárható és amely ráadá­sul önjáró módon önmagának a műtárgyon való szintbeli áthelyezésére is alkalmas. Az állványzat­nak a vonatkozó teherbírási és biztonsági előírásokat is kell elégítenie. Feladat még az olyan eljárás kialakí­tása is, amellyel egyszerűbben, gyorsabban és főként biztonságosabban lehet az építési vagy karbantartási munkálatokat elvégezni. Az eljárás találmány szerinti továbbfejlesztése értelmében az építést és/vagy karbantartást a műtárgy külső és/vagy belső felületén adott munkamagasság­ban a műtárgy teljes kerülete mentén körben egyide­jűleg végezzük, iniincllett az építési és/vagy karban­tartási technológiának megfelelően felfelé vagy lefelé, adott esetben szakaszosan felfelé és lefelé haladunk. Az önjáró állványzat találmány szerinti tovább­fejlesztése értelmében a vázszerkezethez legalább két talp van rendelve, amik egymástól függetlenül oldható kötéssel vannak a műtárgy külső felületéhez kapcsolva és az egyik talp a vázszerkezethez van helytállóan rögzítve, a többi talp pedig hosszváltozás­ra képes elemmel van az első talphoz és/vagy egymás­hoz kapcsolva. Ennek a megoldásnak a legfőbb jelentősége az, hogy semmiféle külső függesztő vagy alátámasztó szerkezetre nincsen szükség, mégis tetszőleges magas­ságban lehet munkaszintet kialakítani, itt a műtárgyat körbejárni, a Szükséges munkálatokat elvégezni Ráadásul a munkaszint magasságának lefelé vagy fel­felé történő változtatása is magával az önjáró áll­ványzattal oldható meg. Az egyik, két talpat alkalmazó célszerű kiviteli alak szerint a vázszerkezetnek a műtárgy külső falá­val párhuzamos tartójához van a két talp rendelve, az egyik talp ehhez a tartóhoz van helytállóan rögzít­ve, amásik talp pedig a tartón való elcsúsztatásra képes kialakítású és a két talp van a hosszváltozásra képes elemmel összkötve. Igen egyszerű az. a kiviteli alak, amelyben az old­ható kötést a talapk és a műtárgy külső felülete között súrlódással hozzuk létre, a súrlódáshoz szük­séges normális irányú erőt pedig a műtárgy körül körbenfutó változtatható feszítettségű és a talpakat a külső felületre szorító elemmel teremtjük meg. Célszerű az a kiviteli alak, amelyben a talpnak a vázszerkezet tartóját magába foglaló hüvelye, a szorítóelemet a talpon átvezető hornya és a műtárgy külső felületéhez kapcsolódó tapadófelülete van. Ekkor célszerű, ha a horony a tapadófelülethez ké­pest hegyes szöget zár be olyan módon, hogy a ho­ronynak a műtárgy tetejéhez, közelebb eső vége távolabb van a tapadófelülettől, mint a horony alsó vége. Célszerű továbbá az a kiviteli alak is, amelyben a hosszváltoztatásra képes elem pneumatikus vagy hidraulikus munkahengerként van kialakítva. Az állványzat mozgatását könnyíti meg az a cél­szerű kiviteli alak, amelyben a műtárgy külső felü­letével párhuzamosan tartóhoz a külső felülethez kap­csolódó legalább két görgő van rendelve. A biztonság növelése érdekében célszerű, ha az állványzatnak zuhanásgátló készüléke is van, amely egymástól független szorítóelemekkel a műtárgy kül­ső felületére feszített, legalább két biztonsági talp­pal van ellátva. A biztonsági talpak mindegyikének a szorítóelemet átvezető hornya és a műtárgy külső felületéhez kapcsolódó tapadó felülethez képest he­gyes szöget zár be. A többi talppal ellentétben azon­ban a biztonsági talp hornyának a műtárgy tetejéhez közelebb eső vége közelebb van a tapadófelülethez, mint a horony alsó vége, A szorítóelemet láncként is kialakíthatjuk. Cél­szerűbb azonban, ha a szorítóelem kötél, közelebb­ről sodronykötél. A szorítóelemek változtatható feszítettséget a ta­lálmány értelmében a legegyszerűbben úgy oldhat­juk meg, ha minden szorítóelemhez legalább egy, ahhoz csatlakozó feszítőt rendelünk. A legegysze­rűbb, ha ez pneumatikus vagy hidraulikus kötélfe­szítő. Célszerűnek mutatkozik a találmány szerinti áll­ványzat azon kiviteli alakja is, amelyben a műtárgy külső felületével párhuzamos tartóhoz daruszerkezet gémje van erősítve és a daruszerkezettel belső munka­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom