187038. lajstromszámú szabadalom • Eljárás magas műtárgy építésére és/vagy karbantartására, valamint önjáró állványzat
1 187.038 2 A találmány tárgya eljárás magas műtárgy építésére és/vagy karbantartására, valamint olyan önjáró állványzat önmagában záródó körvonallal határolt függőleges műtárgy számára, amelynek vázszerkezete és a vázszerkezet vízszintes konzolján kiképzett munkaszintje van. Az ilyen önjáró állványzat célszerűen felhasználható a találmány szerinti eljárás foganatosításához is. A magas műtárgyakon végzendő munkálatokhoz szükséges állványzat régóta megoldatlan kérdés. Az eddig ismertté vált, mozgatható állványzatokat két alapvető csoportba lehet sorolni. Az egyik csoportba az ún függesztett állványzatok tartoznak, ahol az állványzatok stabil függesztési ponthoz, például valamilyen konzolhoz vagy födémhez vannak erősítve. Ezeknek a pontoknak természetesen magasabban kell lenniük, mint ahol a munkavégzés helye van. Azon túlmenően, hogy stabil konzolt vagy födémet igényelnek, amihez csatlakoztatni lehet őket, hátrányuk még az is, hogy csak egy függőleges sávban lehet velük dolgozni, labilisak és kevésbé terhelhetőek. Példa erre a 330.437 sz. osztrák szabadalmi leírásban ismertetett megoldás. Itt a munkakosarat víztorony felső pereméről függesztik a víztorony külső felületén való munkavégzéshez A mozgatható állványzatok másik nagy csoportja az. ún támasztott állványok, amik az állványzandó műtárgytól független támasztó acélszerkezetre adják át terhelésüket. Ebből egy sor hátrány származik. A szerelőszint merev, nem követi a műtárgy alakját sem vízszintes, sem pedig függőleges irányban. Támasztott állványt ismertet a 918 407 sz. szovjet szabadalmi leírás. Az eddig ismertté vált mozgó állványok nem teszik lehetővé a műtárgy teljes kerülete mentén a munkavégzésre alkalmas munkaszint kialakítását. Emiatt a segítségükkel végzett munkálatok, karbantartás és szerelés csak szakaszosan, függőleges sávokban végezhetők. Nincs lehetőség a műtárgynak adott szinten történő körbejárására sem. A hagyományos kialakítás statikai hátrányokkkal jár és túlméretezést tesz szükségessé. A magas műtárgy építésekor vagy karbantartásakor ezért úgy jártak el, hogy a munkálatokat egy sávban végezték el és utána továbbhaladtak. A következő sávon végzett munkálatok során ugyanarra a munkaszintre többször is vissza kellett térni, miközben adott esetben a már elkészült sáv is sérült. A találmánnyal megoldandó feladat most már a korábbi megoldások hátrányainak kiküszöbölése mellett olyan önjáró állványzat kialakítása önmagában záródó körvonallal határolt függőleges műtárgy számára, ami nem tesz sem függesztő szerkezetet, kon zolt vagy födémet, sem pedig alátámasztó állványzatot szükségessé, segítségével adott szinten a műtárgy teljes kerülete mentén körbejárható és amely ráadásul önjáró módon önmagának a műtárgyon való szintbeli áthelyezésére is alkalmas. Az állványzatnak a vonatkozó teherbírási és biztonsági előírásokat is kell elégítenie. Feladat még az olyan eljárás kialakítása is, amellyel egyszerűbben, gyorsabban és főként biztonságosabban lehet az építési vagy karbantartási munkálatokat elvégezni. Az eljárás találmány szerinti továbbfejlesztése értelmében az építést és/vagy karbantartást a műtárgy külső és/vagy belső felületén adott munkamagasságban a műtárgy teljes kerülete mentén körben egyidejűleg végezzük, iniincllett az építési és/vagy karbantartási technológiának megfelelően felfelé vagy lefelé, adott esetben szakaszosan felfelé és lefelé haladunk. Az önjáró állványzat találmány szerinti továbbfejlesztése értelmében a vázszerkezethez legalább két talp van rendelve, amik egymástól függetlenül oldható kötéssel vannak a műtárgy külső felületéhez kapcsolva és az egyik talp a vázszerkezethez van helytállóan rögzítve, a többi talp pedig hosszváltozásra képes elemmel van az első talphoz és/vagy egymáshoz kapcsolva. Ennek a megoldásnak a legfőbb jelentősége az, hogy semmiféle külső függesztő vagy alátámasztó szerkezetre nincsen szükség, mégis tetszőleges magasságban lehet munkaszintet kialakítani, itt a műtárgyat körbejárni, a Szükséges munkálatokat elvégezni Ráadásul a munkaszint magasságának lefelé vagy felfelé történő változtatása is magával az önjáró állványzattal oldható meg. Az egyik, két talpat alkalmazó célszerű kiviteli alak szerint a vázszerkezetnek a műtárgy külső falával párhuzamos tartójához van a két talp rendelve, az egyik talp ehhez a tartóhoz van helytállóan rögzítve, amásik talp pedig a tartón való elcsúsztatásra képes kialakítású és a két talp van a hosszváltozásra képes elemmel összkötve. Igen egyszerű az. a kiviteli alak, amelyben az oldható kötést a talapk és a műtárgy külső felülete között súrlódással hozzuk létre, a súrlódáshoz szükséges normális irányú erőt pedig a műtárgy körül körbenfutó változtatható feszítettségű és a talpakat a külső felületre szorító elemmel teremtjük meg. Célszerű az a kiviteli alak, amelyben a talpnak a vázszerkezet tartóját magába foglaló hüvelye, a szorítóelemet a talpon átvezető hornya és a műtárgy külső felületéhez kapcsolódó tapadófelülete van. Ekkor célszerű, ha a horony a tapadófelülethez képest hegyes szöget zár be olyan módon, hogy a horonynak a műtárgy tetejéhez, közelebb eső vége távolabb van a tapadófelülettől, mint a horony alsó vége. Célszerű továbbá az a kiviteli alak is, amelyben a hosszváltoztatásra képes elem pneumatikus vagy hidraulikus munkahengerként van kialakítva. Az állványzat mozgatását könnyíti meg az a célszerű kiviteli alak, amelyben a műtárgy külső felületével párhuzamosan tartóhoz a külső felülethez kapcsolódó legalább két görgő van rendelve. A biztonság növelése érdekében célszerű, ha az állványzatnak zuhanásgátló készüléke is van, amely egymástól független szorítóelemekkel a műtárgy külső felületére feszített, legalább két biztonsági talppal van ellátva. A biztonsági talpak mindegyikének a szorítóelemet átvezető hornya és a műtárgy külső felületéhez kapcsolódó tapadó felülethez képest hegyes szöget zár be. A többi talppal ellentétben azonban a biztonsági talp hornyának a műtárgy tetejéhez közelebb eső vége közelebb van a tapadófelülethez, mint a horony alsó vége, A szorítóelemet láncként is kialakíthatjuk. Célszerűbb azonban, ha a szorítóelem kötél, közelebbről sodronykötél. A szorítóelemek változtatható feszítettséget a találmány értelmében a legegyszerűbben úgy oldhatjuk meg, ha minden szorítóelemhez legalább egy, ahhoz csatlakozó feszítőt rendelünk. A legegyszerűbb, ha ez pneumatikus vagy hidraulikus kötélfeszítő. Célszerűnek mutatkozik a találmány szerinti állványzat azon kiviteli alakja is, amelyben a műtárgy külső felületével párhuzamos tartóhoz daruszerkezet gémje van erősítve és a daruszerkezettel belső munka5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
