187037. lajstromszámú szabadalom • Kötélfeszítő készülék
1 187.037 2 koncentrikusan vannak kialakítva. Mint ahogy az az 1. ábrán is látható, a 4 szorít ószerkezetek úgy vannak összeszerelve, hogy minden excentrikus furatú 12 tárcsa mellett koncentrikus furatú 13 tárcsa van, a 12 és 13 tárcsák tehát felváltva helyezkednek el. A 12 és 13 tárcsák számára természetesen más kialakítás is elképzelhető. Mindkettejükben excentricitással lehet a furat kialakítva, szükséges azonban, hogy ez az excentricités a kétfajta 12, illetve 13 tárcsa estében eltérő legyen, Az sem szükségszerű, hogy a 12, illetve 13 tárcsák felváltva helyezkedjenek el a készülékben, A legegyszerűbben gyártható és így a legolcsóbb, valamint a legnagyobb bitonságot nyújtó megoldás mégis az, amit az 1. ábra kapcsán fent ismertettem. Az 5, illetve 6 munkahengernek a 9, illetve 10 henger fedélhez csatlakozó 14, 15 hengere, ebben pedig 16, 17 dugattyúja van. A 16, 17 dugattyúk egy* -egy 18, 19 dugattyúrúdra vannak rögzítve, amely , utóbbiak csőszerűén vannak kialakítva. Belső átmérőjük legalább akkora, mint a feszítendő kötél átmérője. * A két 1 és 2 szorítóegység közötti elmozdítás megvalósító 3 munkahenger az 1 szorítóegység 6 munkahengeréhez, illetve a 2 szorítóegység 5 munkahengeréhez van a 3 munkahenger 21 hengerfedeléhez erősítve. A 21 hengerfedélhez 22 henger, ehhez pedig ismét 23 hengerfedél csatlakozik. Ez a 23 hengerfedél meghosszabbított 24 szoknyarésszel ,van ellátva, amely teleszkóposán foglalja magába az 5 munkahenger felső 25 hengerfedelét, amely ebből a célból szintén meg van hosszabítva A 3 munkahenger 26 dugattyúja a 22 hengeren belül van elrendezve, 27 dugattyúrúdja szintén cső szerű. A 27 dugattyúidhoz van a 2 szorítóegység 5 munkahengerének 25 hengerfedele kapcsolva, ebben a kiviteli alakban 28 betét útján. A 27 dugattyúrúd ráadásul olyan kialakítású, hogy belenyúlik az 1 szorítóegység 6 munkahengerének csőszerű 19 dugatytyúrúdjába. Olyan hosszúságú, hogy a 26, illetve 16 és 17 dugattyú egyik helyzetében sem hagyja el a 18, 19 dugattyúrudakat. Ezek a 18, 19 és 27 dugatytyúrudak ilyen módon tehát teleszkóposán csatlakoznak egymáshoz, a 27 dugattyúrúd el tud csúszni a 18 és 19 dugattyúrudakban. Az 1 szorítóegység 5 munkahengere, illetve a 2 szorítóegység 6 munkahengere még egy-egy külső 29, 30 hengerfedéllel van lezárva, amikhez a készülék két végén egy-egy 31 vezetőtuskó csatlakozik. A 3, 5 és 6 munkahengerek el vannak látva továbbá a 16, 17 és 26 dugattyúk kétirányú mozgatásához szükséges, nyomóközeget bevezető, illetve elvezető 32 és 33, 34 és 35, valamint 36 és 27 csőcsonkokkal. Mindegyik munkahenger egyik csőcsonkja a nyomóközeg tápforrásához csatlakozó 38 vezeték egyik leágazásába, másik csőcsonkja a másik leágazásba van bekötve. A két leágazásnak az 1. ábrán látható módon való összekötésével mindkét 1, 2 szorítóegység zárható, amivel a kötelet alaposan meg lehet fogni. Az 1, illetve 2 szorítóegység a következőképpen működik. A 4 szorítószerkezet egyik oldalán elhelyezett 5 munkahenger feladata a 4 szorítószerkezet oldása, míg a 6 munkahengerrel a 4 szorítószerkezetet zárni tudjuk. Az 1. ábra azt a helyzetet mutatja, amelyben az 1 szorítóegység 4 szorítószerkezete zárt helyzetben van, azaz a 6 munkahenger 19 dugattyúrúdja gyakorol hatást a legnagyobb átmérőjű 13 tárcsára. Ennek következtében a 12 és 13 tárcsák elcsúsznak a 7 kúpos felületen, miközben az excentrikus furattal rendelkező 12 tárcsák belenyomódnak az egyébként itt csak középvonalával jelzett feszítendő kötélbe. Ebben a helyzetben a 6 munkahenger 35 csőcsonkjára, az 5 munkahengemek pedig a 33 csőcsonkjára van a nyomóközeg rákapcsolva. A 2 szorítóegység 4 szorítószerkezete nyitott állapotban van. A 4 szorítószerkezet oldásakor az 5 munkahengerrel gyakorolunk hatást a legfelső 13 tárcsára, amihez lekapcsoljuk a nyomást a 33 és 35 csőcsonkról és rákapcsoljuk a 32 és 34 csőcsonkra, finnek következtében mind a két 5 és 6 munkahenger 16 és 17 dugattyúja az ábrán lefelé mozdul el, a 12 és 13 tárcsák a 7 kúpos felületen szintén lefelé mozdulnak el, egyre nagyobb átmérőjű résszel érintkeznek külső kerületükkel, aminek következtében az excentrikus furatú 12 tárcsák kiemelkednek a kötélből, úgyhogy annak szabad elmozdítása lehetővé válik. Ezt az állapotot mutatja a 2 szorítóegység 4 szorítószerkezete. A kötélfeszítő készülék működése közben a két 1 és 2 szorítóegység egymáshoz képest ellenütemben van nyitott, illetve zárt állapotban, tehát ha az 1 szorítóegység a kötél szabad elcsúszását teszi lehetővé, akkor a 2 szorítóegység a kötelet megfogja, Ezenközben a 3 munkahenger segítségével a két 1 és 2 szorítóegység egymáshoz képest elmzoduL Ilyen módon a kötélfeszítő készülék araszoló mozgása válik lehetővé. Ezt ebben a kiviteli alakban úgy oldom meg, hogy amikor az 1 szorítóegység zárt állapotban van, akkor a 37 csőcsonkon keresztül nyomóközeget juttatunk az ábrán a 26 dugattyú alá, aminek következtében a 27 dugattyúrúd behúzza a 25 hengerfedelet a 23 hengerfedél meghosszabított 24 szoknyarésze alá. Ebben a helyzetben viszont a 2 szoritóegység nyitott állapotban van, hiszen a 2 szorítóegység 5 munkahengere dugattyúja fölé van nyomóközeg bevezetve. A következő lépésben oldom az 1 szorítóegységet és ezzel egyidejűleg zárom a 2 szorítóegységet, illetve a 3 munkahenger 26 dugattyúját lefelé mozdítom el, aminek során az egész kötélfeszítc készülék hossza megnövekszik, a 26 hengerfedél kicsúszik a 24 szoknyarész alól. Ezt a folyamatot ismételve jön létre az az araszoló mozgás, amely révén az 1 szorítóegység 8 szorítótömbjéhez a 11 fülnél kapcsolt kötél megfeszíthető. Másik kiviteli alakot mutat a 2. ábra. Itt is megfigyelhető az 1 és 2 szorítóegység, valamint a közöttük elhelyezkedő 3 munkahenger. Az 1 és 2 szorítóegységek 4 szorítószerkezetében azonban tárcsák helyett 41 pofák vannak, amik szintén a 4 szorítószerkezet 8 szorítótömbjéhez 7 kúpos felületen vannak megvezetve, ebben a kiviteli alakban azonban elfordulás ellen is. Mindez különösen jól látható a 3, ábra külön metszetén, ahol a három 41 pofa egymáshoz képest 120°-onként van a 8 szorítótömbben elcsúsztathatóan ágyazva. A 41 pofákat elforulás ellen is vezető kúpos 7 felület hengeres, a kötélfe$zítő készülék hossztengelyéhez képest ferde helyzetű részfelületekből is ki lehet alakítva, ahol a 41 szorítópofáknak az ezeket a részfelületeket érintő külső kerületi felülete szintén hengeres. Ebben az esetben nem vonal mentén, hanem felület mentén lép fel az érintkezés. Ez természetes nagymértékben csökkenti a -résziéiületeket és a 41 pofák külső felülete közötti felületi terhelést. A 41 pofák belső szorítófelületei akár recézéssel is ellátnatóak. Természetszerűleg a 41 pofáknak minden olyan más kialakítása is elképzelhető, ahol g 41 pofák 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
