187021. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés zajos közegben felvett FM-jelek üzemi jellemzőinek meghatározására
1 2 18" 02] Az ismert vagy most meghatározott bitidő mellett azt is tudnunk kell (s ezért meghatározzuk), hogy az értékelhető N darab T. időtartam jelminta startbittel fejeződik-e be. Az. erre szolgáló utasítássorozattal képezzük a T./T, hányadosodat és meghatározzuk, hogy a hányados - H-val jelölhető - törtrésze előírt tartományon belüli-e, hogy teljesük a b, < H < b-, egyenlőtlenség (pl. b, = 1,25 ésbj =0,875.). 1 1 fia az egyenlőtlenség fennáll, a mért T- időtartam úgy tekinthető, hogy startéllel fejeződött be,s ezeket a mért értékeket a továbbiakban startél-végű Ti időtartamokként jelöljük. Természetesen ennél a lépésnél is csak az állapotúit által „áttekinthető-”nek minősített T= időtartam jelmintákat hívjuk le. A lega/só sorrendű T, időtartamtól indulva megkeressük az első T . időtartamot, majd a továbbiakat. Az egymást követő T • időtartamok közé eső T- időtartam értékeket összeadjuk, így T, • Időtartamot kapunk (az összesítésbe beszámítjuk Káz indító T • időtartamot is). J A képezett Tk: időtartamok közül is csak olyan vehető figyelembe a további műveleteknél, amelynek az azt alkotó valamenyni Tj időtartama ,,értékelhető”-nek minősült. Ha az éppen vizsgált T. ■ időtartam „nem értékelhető” Tj időtartamot is rartalmazott, azt tehát a további feldolgozásban mellőzzük és keressük a következő T • időtartamot és így újabb T], időtartamot határozunk meg, s pzt mindaddig folytatjuk, amíg a sorrendben utolsó T ■ időtartam mintáig érünk. _ ’ Az „értékelhető”-nek minősülő TJ .időtartam jelmintákkal is eloszlásfüggvényt képezünk, vagyis olyan függvényt állítunk elő, amelynek az értelmezési tartománya magában foglalja a Tj - időtartamként kapható órajel-darabszám értékeket tpl- ©és 511 közötti egész számok), az értékkészlet pedig magában foglalja a mindenkori T, • időtartam érték lehetséges előfordulási gyakoriságát-reprezentáló számkészletet. Megkeressük az eloszlás-függvény maximumát, kiszámítjuk a maximumhely környezetére a várható értékhelyeket és az így kapott értéket tekintjük karakteridőnek. A polaritás meghatározásához szükség van a — fentiek szerint meghatározott, illetve meghatározható' — startélvégű T • időtartam jelmintákra. Minthogy kiáérő információként a T - időtartam jelmintákkal azt is tároltuk, hogy ezen rdő alatt a démodulait jel logikai L vagy ©szintű volt-e, - két törölt memóriarekesz egységnyi inkrementumokkal való növelésével — meghatározhatjuk hány T . időtartamhoz tartozott 0 szint és hányhoz L színit (a demodulált jelre vonatkozóan). Amelyik L vagy © szintre kapjuk a nagyobb értéket, azt a szintet tekintjük a polaritást meghatározó szintnek. A frekvencialöket és a hangolási eltérés meghatározásához kellő pontossággal meghatározzuk az adási f,, illetve f, frekvenciákhoz, tartozó illetve f,- középfrekvenciák értékeit. E két KF-érték közötti különbség a frekvencialöket, a két KF-értck számtani középértéke (fa frekvencia) és a vételi fy liekvenciához tartozó középfrekvencia közötti különbség az 1. ábrán nagyfrekvenciásán ábrázolt Al F - f, f . hangolási eltérés (elhangolódás). Célszerűen a KF-értékek nagy pontosságú meghatáro5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 zását közvetett méréssel végezzük, periódusidő mérésből származtatjuk le: azon időtartamokban, amelyekben a KF-jel frekvenciája jól megegyezik az £’ illetve U középfrekvenciákkal, egyenként lemérjük a KF-jel valamennyi periódusának periódusidejét. A kapott periódusidő jelmintákat tárójuk és mindkét frekvenciaértékre kapott elegendő számú (pl. 2?2 darab) jelminta összegyűjtése után minden periódusid jelmintából pillanatnyi frekvenciát (a periódusidő reciproka) számítunk ki és a két frekvenciaértékre kapotf pillanatnyi frekvencia jelminták számtani átlagát vesszük, az így kapott átlagolt két frekvenciaérték különbségét képezzük és így kapunk pontos frekvencialöket értéket, míg a már említett (f — f ) különbségképzéssel kapjuk az elhangolás mérték'et. Csak annak a KF-jelperiódusnak az idejét dolgozzuk fel, amelyben az amplitúdó meghalad bizonyos küszöbszintet. Minthogy a frekvenciamérési periódusidő mérésre vezettük vissza, olyan jel frekvenciáját is meg tudjuk határozni, amely csak egymástól elkülönülő njgyon rövid időtartamokban van jelen. A statisztikai átlagképzés nemcsak a frekvencia nagypontosságú meghatározását teszi lehetővé, hanem azt is lehetővé teszi, hogy a periódusidő méréséhez viszonylag kisfrekvenciájú (pl. 2 MHz) órajelet alkalmazzunk, ezen a frekvencián az időmérés könynyen megvalósítható és a zaj a statisztikus átlag képzése folytán csak kis mértékben befolyásolja a mérési eredményt. A periódus méréshez felhasználható jelszakaszok kijelölését a 6. ábra szemlélteti. A 6. ábra ideális esetet, a 6.b. ábra valamely valóságos állapotot szemléltet, a felső sorban az adó által kisugárzott jelet, az alsó sorban a demodulált jelet mutatjuk mindkét részábrán. Az ideális esetben is valódi frekvenciaátmenetet ábrázolunk, amely szemlélteti, hogy a periódusidők mérését a Ti bitidőnél rövidehb ideig végezhetjük csak, (a freicvenciaváltási helyek környezetében a mindkét oldali T,/ a sávok meghamisítanák a mérést). A 6.b. ábrán látható, hogy az adás jelhez képest a demodulált jel késve jelenik meg, a késés elérheti a T>/2 időtartamot Értelmezzük Tr fb sávnak a maximális késés és a tiltott sáv összegei: Ti/b = Tt12 * Ti/a és a továbbiakban az eddig a TC tutidő törtrészeként értelmezett két sávot nevezzük tj, illetve u-nek: t, =TLra, VT£/2*TjL/a. Mivel mérés közben még nem ismerjük a késés pontos értékét, a mérési idő kijelölését célszerűen a következőképpen végezzük: Minden bitváltás után tj ideig tiltjuk, majd engedélyezzük a periódusidők méréseit, a következő bitváltás előtt t2 idővel a mérést abbahagyjuk. A bitváltást követő tj időtartamú tiltást úgy végezzük, hogy az ismert T^1 bitidő és a tényleges jelalakból ugyancsak ismert tiltott sáv értékének alapul vételével a tj időt és egy időzítő áramkört feltöltünk ezzel az értékkel, amely így a sáv tartalmára letiltja a mérést. A t- idő kijelölését úgy végezzük, hogy a inért periódusidő értékeket egymást követően sorrendben tároljuk az átmeneti tároló megfelelő részében (mezőben), majd amikor a bitváltás bekövetkezik, az utoljára mért annyi periódusidő mintát, ahány a U időre esik, egyszerűen elhagyjuk. Az elhagyandó darabszámút a T^ bitidő értékének és a KF-jel periódus-7
