187021. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés zajos közegben felvett FM-jelek üzemi jellemzőinek meghatározására
1 2 roló rekeszbe, a K szám pillanatnyi értékét itt az határozza meg, hogy a párhuzamos minősítés során az egy-egy niintaképzési periódusra vonatkozó hány — mégpedig összesen K darab —,,nem értékelhető” minősítést kaptunk, amíg az N-ik „értékelhető” állapot bit beérkezett. Egy további tároló mezőbe sorrendhelyesen betároljuk, hogy a mindenkori T^ időtartam alatt a démodulait jel logikai 0 vagy L szintű volt-e. * A 4. ábrán a jelminta periódusokat emelkedő sorrendben számoztuk, a mérést megelőző Tq időtartam után kezdjük az első T. karakíeridon belüli első - 0 szintű — impulzus Tv időtartamának, majd az — L szintű — időtartamának mérését és így tovább, áthaladunk az általánosított tárgyalásnál idézett Tj időtartamon, míg végül megmérjük a T (U N) időtartamot. Az egymást követő T. idfíta^ tárnok felváltva Q illetve L szintű impulzusok időtartamai. A két szomszédos T. időtartamot átfogó időtartam tehát vagy két egy'mást követő felfutó él közötti (továbbiakban: pozitív-negatív) TL időtartam vagy két lefutó él közötti (továbbiadban: negatív-negatív) időtartam, amelyeket a 4. ábrán szintén feltüntettük (v és w az i-hez hasonló futószám, de annél természetesen fokozódóan kisebb, hiszen inkrementumonként két T- időtartamot fogunk át). Az adatfeldolgozó egység az u darab T- időtartam betárolása után előállítja a TLy és TÇ)w időtartamokat reprezentáló jelminta-halmazokat is és azokat további tároló mezőkbe sorrendhelyesen beírja. Ezekből közös eloszlásfüggvényt képez az aritmetika, amely eloszlásfüggvény független változója a Tr időtartamokra kapható órajel-periódusszámok lehetséges értékeinek halmaza (pl. a Ç) és 255 közötti egész számok), a változó minden értékének a megfelelő tárolómező megfelelő sorrendű címe felel meg. Az eloszlás-függvény függő változója az egyes lehetséges értékek előfordulási számai. Az 5. ábrán az abszcisszára feivisszük a memória címeket és látható, hogy a 40 címzésű rekeszbe a bitidővel egyező tartalmú jelmintánként írunk be egységnyi értéket, az 50, 60, 70, illetve 80 címzésű rekeszbe megfelelően a D T, (D lehet egész vagy lörtszám, az 5. ábrán feltüntettük a D = 1,5 : 3,3,5,4 értékeket)^ tartamú jelmintánként, míg az ordináta a rekeszekben felhalmozott egységnyi értékek összeget adja meg. Természetesen csak olyan pozitív-pozitív, illetve negatív-negatív TL , 7(5 időtartamokat értékelünk, amelyek mindkét Tj es Tj+1 időtartam komponensét „értékelhető” mmtapenódusban határoztuk meg, tehát a program itt az állatpotbiteket tároló rekesz kél szomszédos cellájának ,jgen koincidenciájára érzékeny. Látható, hogy a különböző jelminták halmazai nem szükségszerűen egyező N számú jelmintából állnak, hiázen ha a T- időtartam jelminták száma N ♦ K és abból csak N darab jelminta értékelhető, akkor a pozitív-pozitív, illetve negatív-negatív TL,, illetve TL időtartamokra csak ideális esetben (K = O) kaphatunk legfeljebb N/2 darab jelmintát, valójában még kevesebbet, így hát az M darab tároló mezőből legalább a/, egyiknél a szükséges tároló kapacitás az (N*K ) értékkel szemben mindössze N’ = 0,5 x N. Lbböl Következik, hogy a találmányhoz alkalmazandó ál meneti tár a legalább egy f/N+K ) bitkapacitású) tároló rekeszen kívül olyan M daráb tároló mezőt tartalmaz, amelyek kapacitása legalább N(( (q = 1,2, . . ,,M és N < N*K ), s azonbelül legalábn egy taroló mezőkapacitása N*Km-Megfelelő utasítás-sorozattal meghatározzuk — 0 helyből kiindulva - az eloszlásfüggvény első olyan lokális maximumhelyét, amely környezetével együtt (környezetben értendő a kétoldali szomszédos címzésű két-két hely, vagyis tnaximumhely-2, maximumhely-1, maximumhely +1, maximumhely+2) előírt küszöbértéknél, pl. 30-nál több mintát tartalmaz. Olyan rekeszt határozunk tehát meg, amelynek tartalma a szomszédos rekeszek tartalmánál nagyobb, míg tartalmának összege a kétoldali szomszédos kétkét rekesz tartalmával meghaladja a küszöbszámot. így azt a lokális maximumhelyet határoztuk meg, amelynek környezetében található a pontos maximumhely, amelyet többlépéses iterációval közelítünk meg. Az iteráció első lépését foganatosító program a környezeti memóriahelyekre, mint diszkrét argumentumokra kiszámítja a cím/tartalom szorzatokat, ezeket összegezi, a kapott összeget elosztja a memóriahelyek tartalmának összegével, végül az így kapott hányadost elosztja kettővel, így kapjuk a T^ bitidő első közelítő értékét. Ennek ismeretében megvizsgáljuk, van-e a függvénynek lokális maximuma, a 3xí\ , 4xT, és 5xT^ értékeknél és ha e további lokális maxirriumhely es környezetének eredő tartalma is számottevő (pl. ha az első lokális maximumhelynél a küszöbszám 30 volt, e további lokális maximumhelyeknél a küszöbszám lehet 20), akkor e környezetre is kiszámítjuk a lokális maximumhely várható értékét és a T^ bilidő pontosabb megközelítésénél korrekciós értékként figyelembe vesszük. A Ti bitidő kellően pontosnak tekinthető közelítő értékét (továbbiakban: pontos érték) úgy számítjuk ki, hogy vesszük az egyes (létező) lokális rnaximumhelyekre számított értékek súlyozott átlagát. A súlytényező a mindenkort memóriahelyhez rendelt D tényező, a 40 címzésű rekesznél pl. 1, az 50 címzésű rekesznél 2,5, a 60 címzésű rekesznél 3, a 70. címzésű rekesznél 3,5 és a 80 címzésű rekesznél 4 (lásd az 5. ábrát). Az adási jelleg meghatározásánál felhasználjuk a fentiek szerint kapott pontos T^ bitidő értéket. Az ugyancsak a már leírt módon kapott eloszlásfüggvényt vizsgálva, keressük, van-e a 2xTr és 3xTf, illetve a 3xT. és 4xTL, vagy a 4xTLés 5 xT^ helyek között olyan lokális maximumhely, amely környezetével együtt több jelmintát tartalmaz, mint alkalmasan választott küszöbszám. Ha igen, akkor az adás törtrészes stopbittel szervezett aszinkron adás. A karakteridő meghatározásánál is támaszkodhatunk a fentiek szerint - más jellemző meghatározása során vagy e jellemző meghatározása céljából - a kapott egyes jelmintákra. Ha már tudjuk, hogy törtbites aszinkron jellegű az adás és ismetjük a T bitidő értékét, ehhez felhasználjuk a hozzárendelt információkkal együtt a megfelelő tároló mezőben tárolt u darab Tj időtartam jelmintát. Ha nem ismerjük az adás jellegét és a Ti bitidő értékét, a már leírt módon meghatározzuk ezen mennyiségeket és csak akkor folytatjuk az alábbi lépések szerint az adatfeldolgozást, ha az adás törtbites aszinkron jellegű. 187 021 5 10 15 2° 25 30 35 40 45 50 55 60 6
