187021. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés zajos közegben felvett FM-jelek üzemi jellemzőinek meghatározására
1 2 tömbvázlata, míg az ezen kiviteli alak egyes pontjain működés közben megjelenő jelalakokat a 9. ábra szemlélteti. FI üzemmódú átvitel esetén az információk bitsorozatként úgy kerülnek átvitelre, hogy az adó a' 0 bitek átvitelekor fj frekvenciájú jelet, az L bitek átvitelekor ahhoz kozelső f, frekvenciájú jelet, az L bitek átvitelekor ahhoz kozeleső f2 frekvenciájú jelet sugároz ki. A két fj és f^ frekvencia közötti különbséget nevezzük FI üzemű átvitelnél Af frekvencialöketnek. A vevőkészüléket úgy kell hangolni, hogy a névleges vételi f frekvencia legyen az adó által kisugárzott fj és f-trekvenciák számtani közepe. Fia ez a kritérium rém teljesül, de a vevő névleges fy frekvenciája körüli vételi B sávszélességen belül. marad mindkét fj és frekvencia, a vett információ általában még értelmezhető, de a vételi körülmények, a jelminőség nem optimális. Az 1. ábrán látható a névleges vételi f frekvencia, mint sávközép körüli B sávszélességet jelölő burkológörbe, a vett f, és L frekvenciák számtani közepét képező adási frelcvencia és feltüntettük a Af frekvencialöketet, olyan esetre, amikor a hangolás nem pontos, f = fg. A félrehangolás jellemzésére használjuk a ÄIF = f — f szimbólumot, amely az elhangolás mértekét számszerűen adja. Az átvinni kívánt adatok egymást követően kiadott karakteijelek, betűt, számot, írásjelet reprezentáló villamos impulzussorozatok. A karakterei bináris kódolású (általában 5-8 bites) és az egy karaktert reprezentáló bitkészletet sorosan egymást közvetlenül követően visszük át. Az átvitel lehet — szinkron üzemű, amikor az egymást követő karakterek bitiéi közvetlenül követik a megelőzően átvitt karakterek bitjeit és az információátvitel szüneteiben szinkronizálják az impulzussorozat elemeinek fázishelyzetét, — aszinkron üzemű, amikor a karaktert startjel indítja és stopjel zárja, köztük kerül átvitelre a karaktert reprezentáló valamennyi adatbit. Az elemi információt, a bitet tehát fi vagy fj frekvenciájú jel meghatározott ideig való kisugárzásával visszük át, ez a meghatározott idő (akár szinkron üzemű, akár aszinkron üzemű az adás) a bitidő, amelynek reciprók értéke a Vadási sebesség: 1 V =—— (Baud). T, Rövidhullámú nagytávolságú átvitelnél a V adási sebesség általában 50—2Ö0 Baud közötti, vezetékes jelátvitelnél (elsősorban számítógépes adatátvitelnél) az átvitel jóval gyorsabb V = 1200 Baud. Ha a stop-bit tartama az adatbitnek nem egészszámú többszöröse, pl. 1,5 adatbit, akkor törtbites aszinkron adásról beszélünk, ilyent szemléltet a 2:' ábra. A demodulált távírójel mindenkori UqEM feszültségszintje logikai 0 esetén Um, logikai L esetén U^. A 2. ábrán látható, hogy aszinkron üzemben az egy karakter átviteléhez szükséges T. karakteridőt a szükséges számú 25, ... 29 adatbit, a 25, . . .,29 adatbitekkel egyező hosszúságú 24 startbit és az ezektől eltérő hosszúságú 22 stopbit időtartamainak eredője adja, példánk szerint a t időtengelyen jelölt T. = 7,5 TL. Altot függően, hogy a stop-szintnek adás oldalon a logikai Ç) szintet reprezentáló fj vagy a logikai L szintet reprezentáló f~ frekvenciát feleltetik meg, a vett jel Ç)-ás vagy L-es jíblaritásról beszélünk. A 2.' ábrán jelöljük a képzeletbeli 21 bitváltási helyeket, amelyek csak egy része látható ténylegesen a pl. képernyőn leképezett jelsorozatban figyelembe véve, hogy egyező logikai tartalmú bitek közvetlenül is követhetik egymást, a jelben mindenképpen megjelenik a 23 startéi, hiszen a 22 stopbit és a 24 startbit ellenkező polaritású. A továbbiakban az így értelmezett fogalmakkal ismertetjük az adási sebesség, az adási jelleg, a karakteridő, a bithosszúság, a polaritás, a frekvencialöket és a hangolási eltérés találmány szerinti meghatározásának menetét. E leírásban időtartam lemérésén azt értjük, hogy szinkron kapuzás után órajel számlálással kettes számrendszerbeli számot (pl. 8-bites számot) rendelünk a mérendő időtartamhoz, amely így digitálisan feldolgozható. A 3. ábrán mutatjuk a mérendő T időtartamnak megfelelő szélességű impulzust és az annak felfutó élével kiváltott ST startjelet és lefutó élével kiváltott SP stopjelet, valamint a számlálandó CL (i = 1,2) órajeleket. Szinkronizáljuk a T időtartamot reprezentáló impulzus felfutó élét a CL- órajelhez. Látható, hogy a CL| órajel a felfutó élhez képest csak kismértékben késik, így az A, kapujel által átengedett CL, órajeleket magában foglaló kimenő CLO, jelsorozat 5 impulzust tartalmaz: a CL2 órajel fázisa viszont a felfutó élhez jobban késik és így az A^ kapujel által átengedett CL^ órajeleket magában foglaló CLCL jelsorozat csak 4 impulzust tartalmaz, ez a digitalis jelfeldolgozás szokásos 1 bitnyi hibája. E leírásban beolvasáson értjük olyan kód beírását a mikroprocesszor, mikrokontroller vagy tetszőleges elektronikus adatfeldolgozó berendezés (számítógép) utasítás dekodolójába (beviteli utasítás, pl. IN, MOV, LDA), amelynek hatására az akkumulátor regiszter megfelelő cellái fizikailag felveszik a beolvasott adatbit értékét a kijelölt buszon vagy kapukon át érkező impulzusnak megfelelően. Az adási sebesség meghatározását a következőképpen végezzük. Megmérjük a demodulált jel egymást követő nullaátmenetei közötti T. időtartamokat (már említettük, hogy egy mérési ciklusban (N*K) ilyen mérést végzünk). Az egyes Tj időtartamokat mintaképzési periódusnak tekintve, periódusonként a KF-jel minden pozitív átmenete után megvizsgáljuk, hogy az előző KF-periódus alatt a KF-jel amplitúdója elért-e előre beállított küszöbszintet. Két kijelölt tároló rekesz tartalmának a Tj időtartam kezdetén való törlése után a tartalmat növelve számoljuk, hogy a Tj időtartam alatt hányszor volt a KF-szint „megfelelő” és hányszor „alacsony”. A Tj időtartam letelte után képezzük a „megfelelő” illetve alacsony” KF-periódusok számának hányadosát és ha az meghalad egy küszöbértéket (pl. egynél nem kisebb), a mintaképzési periódus ,,értékelhető”-nek minősül és a jelminta bevonható az adatfeldolgozásba, míg a „nem értékelhető” periódusokban kapott jelmintákat bár betároltuk, a program nem hívja le. Amint azt az általános ismertetésnél már hangsúlyoztuk, a T= időtartamra kapott N + K darab jelmintát egy tároló mezőbe sorrendhelyesen betároljuk és ugyancsak sorrendhelyesen betároljuk az N + K állapotbitet a megfelelő tá-187 021 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
