187004. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagytisztaságú, satbil 17alfa-allil-ösztra-4-én-17béta-ol- előállítására

1 2 A találmány tárgya eljárás nagy tisztaságú és stabil 17a-allil-ösztra4-én-17/3-ol (a továbbiakban: allilöszt­­renol) előállítására. Az allilösztrenol progesztatív ha­tású vegyület, amelyet a gyógyászatban elsősorban az úgynevezett habituális abortusz gátlására alkalmaz­nak. A 841 411 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás szerint az allilösztrenolt ösztra-4-én-17-on (a továb­biakban: ösztrenon) Grignard-reagenssel végzett alki­­lezése útján állítják elő. Eszerint allil-bromidot abszo­lút éteres közegben magnéziumforgáccsal reagáltat­­nak, majd az így kapott Grignard-reagens oldatához adják az ösztrenon abszolút éteres oldatát, a reakció­­elegyet 4 óra hosszat keverik, a reakcióé legyet vizes savval elbontják és a szerves oldószeres fázisból a reakcióterméket elkülönítik, majd éter és petroléter elegyéből kristályosítják. Az idézett leírás termelési hányadot nem közöl: az eljárást reprodukálva azt találtuk, hogy körülbelül 60%-os hozammal kapjuk a nyers allilösztrenolt, amely még 2-3% mennyiségben tartalmaz ismretlen, poláros jellegű szennyezéseket. Az így kapott termék tehát gyógyászati felhasználásra még nem alkalmas, hanem további tisztításra szorul. Feltehetően ugyanerre a következtetésre jutottak a 67333 számú román szabadalmi leírás szerzői is, akik e leírásban a Grignard-reakció útján kapott allilösztre­nol tisztítására ismertetnek eljárást: a nyers allilösztre­nolt jégecetből kristályosítják, majd alkoholol-lúgos semlegesítés után a terméket vízzel lecsapják és vizes acetonból átkristályosítják. Ily módon ugyan lénye­gesen tisztább termék nyerhető, de ebben kromatog­ráfiás módszerekkel még mindig 1% körüli szennyezés mutatható ki. Az említett ismert eljárások további hátránya, hogy kapott termék a tárolás során nem mutat kielé­gítő stabilitást, hanem fokozatos bomlást szenved: a poládis jellegű szennyezések mennyisége néhány hó­napi tárolás alatt eléri a 3-4%-ot. Az idézett nagy-britanniai szabadalmi leírásban is­mertetett eljárás súlyos hátránya az is, hogy az eljárás során oldószerként dietil-étert alkalmaznak. Ismere­tes, hogy a dietil-éter alacsony lobbanáspontú, pero­­xid-képződésre és elektrosztatikus feltöltődésre nagy mértékben hajlamos, rendkívül tűz- és robbanásve­szélyes anyag, amelynek ipari alkalmazása különleges berendezéseket és biztonsági intézkedéseket igényel. A találmány célkitűzése a fenti hátrányok kiküszö­bölése mellett olyan új eljárás kidolgozása volt, amely lehetővé teszi nagy tisztaságú, stabil allilösztrenol ipa­rilag is jól alkalmazható körülmények között és jó ho­zammal történő előállítását. Az allilösztrenol eseté­ben a termék nagyfokú tisztasága és stabilitása külö­nösen fontos, minthogy ezt a hatóanyagot elsősor­ban terhes nők kezelésére alkalmazzák a gyógyászat­ban. A találmány alapját az a meglepő felismerés képe­zi, hogy az ösztrenon allilezése az eddig ismertnél sokkal kedvezőbb konverzióval folytatható le, ha az előmelegített magnéziumforgács-szuszpenzió-hoz egy­idejűleg, célszerűen a reakcióközegként alkalmazott szerves oldószerekkel vagy azok egyikével készített együttes oldat alakjában adagoljuk hozzá az allilha­­logenidet és az ösztrenont, mimellett a reakcióközeg­ként valamely szénhidrogén-jellegű oldószer és tetra­­hídrofurán elegyét, előnyösen benzol és tetrahidro­furán elegyét alkalmazzuk. Az eljárás szokásos mó­don történő lefolytatása esetén fellépő mellékreak­ciók ugyanis ily módon messzemenően visszaszorul­nak, elsősorban ennek a körülménynek tulajdonít­ható, hogy az irodalomból ismert eljárás esetében el­érhető körülbelül 70%-kal szemben a konverzió mint­egy 85%-ig emelkedik és a kapott nyers termék tiszta­sága is számottevően nagyobb. A termék gyógyászati felhasználásához szükséges nagy tisztaság és stabilitás biztosítására azonban még további tisztításra van szükség, amihez az idézett. irodalomból ismert jég­ecetes módszer egymagában nem ad kielégítő ered­ményt. Az e probléma megoldására folytatott kísér­leteink során arra az eddig irodalmi adatok alapján meglepő felismerésre jutottunk, hogy az atlil-észtre­­nol stabilitásának legfőbb feltétele az, hogy a termék protikus oldószert nyomokban se tartalmazzon. Ezért a találmány szerinti módon lefolytatott Grignard­­-reakció termékeként kapott, és jégecetbó'l kristályosí­tott allil-ösztrenol további tisztítása során alkoholt vagy más protikus szerves oldószert nem alkalma­zunk, hanem a benzolos fázis bepárlása útján kapott és jégecetből kristályosított allil-ösztrenolt vízzel nem elegyedő szerves oldószerben, célszerűen benzolban oldjuk, az oldatból az ecetsav semlegesítése és kimo­sása után a víz nyomait - célszerűen azeotropos desz­tillálóval — eltávolítjuk, majd az allil-ösztrenolt az oldószer eltávolítása útján kinyerjük és adott esetben még valamely aprotikus oldószerből, célszerűen aceto­­nitrilből átkristályosítjuk. Az így kapott termék tisz­tasága és stabilitása teljesen kielégíti a gyógyászati al­kalmazás követelményen, különleges tisztaságú ter­mék előállítása céljából ezt a terméket a szükségeshez képest a fent említett módon átkristályosíthatjuk. A fentiek értelmében tehát a találmány tárgya nagytisztaságú, stabil 17a-allil-ösztra4-énl70-ol előál­lítására valamely allil-magnézium-halogenid és ösztra-4-énl7j3-ol előállítására valamely ailil-magnézium-ha­­logenid és ösztra4-én-17-on Grignard-reakciója és a kapott nyers termék ecetsavas tisztítása útján, amely­nek során valamely allil-halogenidet és az ösztra-4- -én-17-ont egyidejűleg, benzollal készített együttes ol­dat alakjában adagoljuk a célszerűen előmelegített magnézium-stuszpenzióhoz, mimellett a Grigranrd­­-reakció közegeként tetrahidrofurán és valamely szén­­hidrogén-jellegű oldószer, célszerűen benzol elegyét alkalmazzuk, majd a komplex megbontása útján ka­pott 17a-allil-ösztra4-én-l 70-olt elkülönítjük tömény ecetsavból történő kristályosítás után sav- és vízmen­tesítjük és adott esetben egy aprotikus oldószerből, célszerűen acetonitrilből kristályosítjuk. A találmány szerinti eljárás során a Grignard-reak­­dót célszerűen oly módon folytatjuk le, hogy a mag­néziumforgácsot valamely aromás szénhidrogén, elő­nyösen benzol éstetrahidrofuránelegyében szuszpen­­dáljuk és a felmelegített szuszpenzióhoz adjuk a Grig­nard-reagens képzésére alkalmazott allil-halogenid és az ösztrenon benzolos oldatát, ily módon biztosítva azt, hogy a keletkező allil-magnézium-halogenid már képződése pillanatában reagálhasson a reakdóelegy­­ben jelenlevő ösztrenonnal. A reakdót felemelt, cél­szerűen 75-85 °C körüli hőmérsékleten folytatjuk le, ezen a hőmérsékleten a Grignard-reagens képződése és ennek az ösztrenonnal való reakdója gyakorlatilag pillanatszerűen megy végbe. A reakdó közegéül szol­gáló szerves oldószert vagy oldószerelegyet előnyösen 187.004 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom