186929. lajstromszámú szabadalom • Magbetétes nagytömörségű raffolt burkolat élelmiszerekhez és eljárás előállításához
21 ..86929 22 után a tömörítési viszony megtartását, sőt nagyobb tömörítési viszony is elérhető lyukképződés nélkül. A magbetétes és magbetét nélküli raffolt burkolat szálak tömörítésénél fellépő ezen körülményeket egy olyan vizsgálatsorozattal tisztáztuk, ahol 48,8 m hosszú 25-ös jelzésű méretű nem rostos cellulózalapanyagból készült burkolatot raffoltunk és összehasonlítható módon tömörítettünk 381 mm-es hosszra és 128-as tömörítési viszonyra. Az elkészült és lehúzott a magbetétes és magbetét nélküli raffolt burkolat szálakat hét napon át pihentettük, hosszirányú határológyűrűk alkalmazása nélkül. A magbetétes termékek hosszanti irányú méretnövekedése csupán 10,1 mm volt (a tömörítési viszony 125-re nőtt), míg a magbetét nélküli termék hosszirányú növekedése 35,6 mm volt (a tömörítési viszony 117-re nőtt) . Ha a magbetét nélküli szálakra is 125 lett volna a kívánt tömörítési viszony, akkor nagyobb kezdeti tömörítést kellett volna alkalmazni. A burkolati sérülések csökkenésének lehetőségét más módon is hasznosítani lehet. Ha gyakorlati okokból olyan meghatározott maximális nagyságú tömörítő erőt biztosítunk, amely még nem okoz a burkolaton károsodást, a magbetétes terméket nagyobb tömörítési viszonnyal és nagyobb tömörítési hatékonysággal lehet előállítani, mint a magbetét nélkülieket. V. példa A találmányunk tárgyát képező magbetétes raffolt, tömörített cellulózalapanyagú burkolatrudakkal kapcsolatban összehasonlító kísérleteket végeztünk az 1 167 377. sz. brit szabadalmi leírásban rögzített feltételek mellett. A fent említett brit szabadalom körülményei szerint 41 mm átmérőjű és 2,54 mm falvastagságú polivinilklorid csövet alkalmaztunk mag anyagként 2,5-es nagyságú rostos erősítésű cellulóz burkolatra, amelynek átmérője felfújt állapotban 61 ram volt. A burkolatot ráffolóberendezéssel raffoltuk és tömörítettük 305 mm hosszúságú burkolatruddá. A cső belső átmérője 41 mm volt és 2,5-es méretű rostos burkolóanyagot azért választottuk vizsgálatunk céljára, mert ez volt a legkisebb méretű polivinilkloridcső, amely a vizsgálat idején rendelkezésre állt. A mintákat vezetőtüskével bíró raffológépen fentebb részletesen ismertetett módon készítettük és az eljárás során harmonikaszerűen hajtogatott burkolatot raffolás után a raffolótüske kisebb átmérőjű végére egytengelyűén elrendezett magra húztuk át, azon végső állapotára tömörítettük, majd lehúztuk az első példa folyamán ismertetett módon. Ezen minták nedvességtartalma raffolt állapotban kb. 20 tömeg% volt és a kenőszerként alkalmazott ásványiolaj mennyisége a burkolaton belül kb. 200 mg/645 cm2 arányú, a burkolaton kívül pedig 107 mg/645 cm2 arányú volt. Három különböző hosszúságú burkolatot - 24 m, 33 m és 41,25 m - használtunk. A tömörítés után különböző tömörítési viszonyt kaptunk. A kész terméket ezután a már fentebb részletesen vázolt ejtővizsgálati eljárással minősítettük, hogy a jellemző belső átmérő értékét megkapjuk. A 75-ös tömörítési viszonynál az ejtővizsgálat során kapott méret 40,4 mm volt, azaz a belső átmérő csökkenése 0,58 mm volt. 100-as tömörítési viszonynál az ejtővizsgálat szerinti méret 39,1 mm volt, ami 1,85 mm-es belső átmérő csökkenést jelentett. 125-ös tömörítési viszonynál az ejtővizs-^ gálát eredménye 38,1 mm volt. Megemlítjük, hogy itt a mag egyik végén rögtön meghajlott a tömörítés a tüskéről történő lehúzás ; után. Ez a körülmény bizonyítja, hogy a találmány szerinti magbetétes nagytömörségű raffolt cellulózalapanyagú burkolatot a fent említett technika állásához tartozó szabadalmi leírás kitanítása alapján nem lehet előállítani. A 22,9 m hosszúságú minta esetében a töltőcső által kívánt 39,5 mm külső átmérő biztosítható ugyan, azonban a tömörítési hatékonyság csupán 0,43. A 30,5 m hosszúságú minta a furat oly mérvű, zsugorodását vonja maga után, hogy a burkolat a töltőcsőre nem húzható fel. A 38,1 ni hosszúságú minta teljes egészében deformálódott . VI. példa Rostos cellulózalapanyagú burkolattal hasonló nagyságú terméket készítettünk, 'mint az előbb ismertetett példában. Ezután a találmány szerinti raffolt és tömörített terméket összehasonlítottuk a magbetét nélkülivel, hogy a burkolat összenyomhatóságának, illetve sérülékenységének határait meghatározhassuk. 2,5-es méretű (61 mm felfújt átmérőjű) és 4-es méretű (71 mm., felfújt átmérőjű) burkolatot raffoltunk raffolóberendezésen. A 2,5-es és 4-es méretű minták nedvességtartalma raffolt állapotban kb. 20 tömeg% volt. Az alkalmazott ásványi olajat, amelyet kenőszerkéntalkalmaztunk, az alábbi mennyiségekben vittük fel:- 2,5-es méretnél kb. 200 mg/645 cm2 belül,- kb. 100 mg/645 cm2 kívül,- 4-es méretnél kb. 170 mg/645 cm2 belül,- kb. 90 mg/645 cm2 kívül. A magbetétes terméket polivinilklorid anyagú magbetéten tömörítettük az V. példa szerint. Az előállított mintákat 305 mm hosszúságú burkolat szálakká tömörítettük 150-es tömörítési viszony mellett. Ez a lehető legnagyobb tömörítési viszony, amelyet a 2,5-es méretű burkolat károsodás, azaz sérülés nélkül elvisel. Valamennyi 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 55 12
