186928. lajstromszámú szabadalom • Immunokémiai reagens-készítmény
3 186928 4 A találmány tárgya immunkémiai reagenskészítmény. Az utóbbi években különböző szakterületeken, pl. a gyógyászatban, a biokémiában, az egészségtanban és az epidémológiában igen nagy jelentőségre tett szert a nyomelemek, különösen az antigének és antitestek meghatározása. A technika állásából ismert, ilyen célra széleskörűen elterjedt egyik eljárás abban áll, hogy valamely antigént vagy antitestet a megfelelő antitesttel, illetve antigénnel szenzibilizált látex részecskékkel reagáltatunk üveglapon és szemrevételezéssel megfigyeljük az agglutináció fokát. Ez a módszer azonban nem teszi lehetővé a meghatározás nagypontosságú elvégzését. A közelmúltban javasolták, hogy antigének és antitestek meghatározására a fenti ismert módszert, melynél szenzibilizált látex részecskéket használnak, olyan módosítással alkalmazzák, hogy optikai méréssel meghatározzák, milyen mértékben csökken a látex felülúszójának zavarossága a reakció lezajlása után, így a meghatározáshoz hasznosítható az a jelenség, hogy valamely antigénnel, illetve antitesttel szenzibilizált látex hordozó reakciója valamely antitesttel vagy antigénnel előidézi a látex részecske agglutinációját [lásd pl. Croatia Chemica Acta, 42, 457-466 old. (1970), Jugoszlávia; European Journal of Biochemistry, 20, 4. sz. , 558-560 old. (1971), NSzK; Immunochemistry, 12, 349-351 old. (1975), Nagybritannia ]. De még az így módosított eljárás sem ad kielégítő eredményeket, ami a pontosságot és reprodukálhatóságot illeti és a módszer még nem is nyer gyakorlati alkalmazást. Azt is javasolták már, hogy a meghatározásnál alkalmazzanak meghatározott hullámhosszúságú fénysugarat és használjanak meghatározott részecskeméretű hordozó részecskéket (lásd pl. a 4,118,192 lsz. Amerikai Egyesült Államokbeli szabadalmi leírást). Ez a módszer nem bizonyult reprodukálhatónak, nem ad értékelhető adatokat. Az antigén, illetve antitest nagyérzékenységű meghatározásához alkalmazott bármely ismert reagenst is nézzük, mely reagensek a megfelelő antitesttel vagy antigénnel szenzibilizált finom részecskéket tartalmaznak, azt látjuk, hogy közös hátrányuk a szenzibilizált részecskék diszpergálhatóságának oly mértékű romlása, melynek folytán un. nem-specifikus agglutinációs reakciókra hajlamosak és így érzékenységűk és immunreakcióképességük tárolás közben nagy mértékben változékony, aminek következtében jelentősen romlik a detektálhatósági küszöb és a meghatározás pontossága. Kutatásokat végeztünk olyan szenzibilizált szemcsés reagens-készítmények kifejlesztésére immunológiai reakciókhoz, melyek nem terhesek az említett hátrányokkal és azt találtuk, hogy ebből a szempontból kritikus annak a közegnek a minősége, melyben a szenzibilizált részecskéket diszpergáljuk, így jött létre a találmányunk. Tömören úgy jellemezhetjük az immunológiai reakcióknál alkalmazható találmány szerinti szenzibilizált szemcsés reagenskészítményt, hogy antigénnel vagy antitesttel szenzibilizált szemcsés hordozót tartalmaz, mely 5,0 mS/cm értéket meg nem haladó vezetőképességű vizes közegben van szuszpendálva. A találmány szerinti reagens-készítmény alkotóelemét képező szemcsés hordozó...általában olyan részecske, mely gyakorlatilag nem oldódik vizes közegben. Bármely alkalmas ilyen anyagból készülhet a szemcsés hordozó, egyebek között az lehet valamely polimer anyag, pl. polisztirol, sztirolbutadién kopolimer, poliakrilát, polimetakrilát, akrilo-nitril-butadién-sztirol kopolimer, stb., látex képződménye; e polimerek olyan látex képződménye, melyet akrilsavval, metakrilsavval, akril-amiddal, stb. való kopolimerizációs folyamatban, karboxil- vagy amidocsoport bevezetésével aktiválunk; ilyen hordozók lehetnek továbbá vérsejtek, baktériumok, pl. Staphylococcus, Streptococcus, Serratia Marcescens, Rickettsiales vagy ezen baktériumok töredékei. E hordozók átlagos részecske-átmérője szokásosan 0,05 és 1,2 pm, előnyösen 0,1 és 1,0 pm és leginkább 0,2 és 0,8 pm közötti. Ha túl nagy a szemcsés hordozó átmérője, a meghatározási tartomány korlátozott vagy kevésbé stabil. Ha viszont a szemcsés hordozó átmérője jóval kisebb, a reagens-készítmény előállításánál jelentősen megnő az anyagi ráfordítás és nehezen érhető el az érzékenység megjavítása. Ezért célszerűen sem túl nagy, sem túl kis részecske-átmérőjű szemcsés hordozót nem alkalmazunk. A találmány szerinti szemcsés hordozóra felvihető antigének körébe tartoznak pl. a proteinek, polipeptidek, szteroidok, poliszacharidok, lipidek, virágporok, porok, haptének, stb. Az antitestek körébe tartoznak pl. olyan proteinek, melyek az említett antigénekkel való reakcióban keletkeznek. A szemcsés hordozó végkoncentrációja^szokásosan 0,03 és 0,3%, előnyösen 0,05 é.s 0,2% közötti. Ha nagyobb a szemcsés hordozó koncentrációja, a találmány szerinti reagens-készítmény alkalmazásával végzendő meghatározáshoz bonyolultabb berendezés szükséges anélkül, hogy ennek révén elérnénk a hatékonyság bármilyen további javulását. Ha viszont kisebb a koncentráció, nem lesz kielégítő sem az érzékenység, sem a reakcióképesség . A szemcsés hordozót bármilyen ismert eljárással szenzibilizálhatjuk a megfelelő antigénnel vagy antitesttel, pl. az antigén vagy antitest fizikai adszorpciója útján, 5 10 15 20 25 30 35 '40 45 50 55 60 65 3
