186928. lajstromszámú szabadalom • Immunokémiai reagens-készítmény

5 186928 6 az antigén, illetve antitest és a szemcsés hordozó közötti vegyi kötéssel, vagy mind­két kötés kombinációja révén. A hordozó szenzibilizálásánál az antigén vagy antitest alkalmazandó mennyisége külön­böző tényezők figyelembe vételével válasz­tandó, pl. aszerint, milyen típusú az adott antigén vagy antitest, továbbá a meghatáro­zás kívánt pontossága szerint stb. Az antigénnel vagy antitesttel szenzibi­­lizált szemcsés hordozót stabilizátorral kezelhetjük, mielőtt azt vizes közegben szuszpendálnánk. Ilyen célra alkalmas sta­­bilizátor pl. valamely aminosav, polipep­­tid, protein, stb., mely nem vesz részt a kívánt immunológiai reakcióban; különösen kedvező valamely szérumalbumin stabilizá­­torkénti alkalmazása. A stabilizátorral való kezelés önmagában ismert módon végez­hető és ez a kezelés előnyös mind a tárol­hatóság, mind a reakció stabilitása szem­pontjából. Különösen jelentős hatás érhető el olyan esetben, amikor az antigént vagy antitestet fizikai úton adszorbeáljuk a hordozóra. A vizes közeg, melyben az antigénnel vagy antitesttel szenzibilizált hordozót szuszpendáljuk, rendelkezzék 5,0 mS/cm, előnyösen 2,5 mS/cm, leginkább 1,0 mS/cm értéket meg nem haladó villamos vezető­­képességgel. Ha a vezetőképesség 5,0 mS/cm­­nél nagyobb, a reagens-készítmény instabil lesz és így a meghatározás kevésbé pontos. A vizes közeg lehet viz, valamely pufferoldat vagy hasonló, mely tartalmazhat, egy vagy több adalékot, pl. stabilizátort, tartósítószert, kelátozó szert, felület­aktív szert, stb. Pufferoldatként alkalmaz­ható pl. glicines puffer, foszforsavas puffer, citromsavas . puffer, barbitálos puffer, borátos puffer, Trisz[trisz (hidroxi-metil)-amino-metán]-sósavvas puf­fer, Trisz-maleinsavas puffer, ammonias puffer, stb. Stabilizator lehet pl. a már említettek valamelyike és azok koncentrá­ciója szokásosan 0,001 és 1%, előnyösen 0,05 és 0,6% közötti. Tartósítószerként előnyösen alkalmazható nátrium-azid vagy nátrium-etil-higany(II)­­-tioszalicilát. Kelátozó szerként előnyösen alkalmazható pl. etilén-diamin-tetraecetsav, nitrilo­­triecetsav, ciklohexán-diamin-tetra-ecet­­sav, stb. Általában előnyös, ha az alkal­mazott felületaktív szer nem ionos. A vizes közeg pH-ját általában 5 és 10, előnyösen 6 és 9,5, leginkább 6,5 és 8,5 közötti értékre állítjuk. Ha 5-nél kisebb a vizes közeg pH-ja, a reagens-készítmény instabillá válhat, bár érzékenysége megnő. Az sem kívánatos, hogy a vizes közeg pH-ja meghaladja a 10 értéket, mert az érzékeny­ség romlik és a reagens-készítmény egyes típusainál a tárolás során instabilitás tapasztalható. Az antigénnel vagy antitesttel szenzibi­lizált szemcsés hordozót általában 0,01 és 20%, előnyösen 0,05 és 10% közötti koncent­rációban szuszpendáljuk a vizes közegben. . Kisebb koncentráció esetén a kapott rea­gens-készítmény stabilitása csökken, alkal­mazhatósága kedvezőtlen és korlátozott, míg a fenti értéket meghaladó koncentráció ese­tén a stabilitás ugyancsak csökken, ilyen koncentráció is kerülendő. A találmány szerinti reagens-készítmény ' pl. az alábbi példákban mutatott módon állítható elő, vagyis önmagában ismert módon szenzibilizáljuk a fent leírt szem­csés hordozókat valamely antigénnel vagy antitesttel, szükség szerint ezután stabi­lizátorral kezeljük a hordozót, majd a már említett - önmagában ismert - módon szusz­­pendáljuk azt a vizes közegben. A találmány szerinti reagens-készítmény a reakcióban közvetlenül is alkalmazható vagy a tárolási állapothoz képest azt szük­ség szerint hígíthatjuk, alkalmazásakor pl. azt üveglapon vagy kémcsőben reagáltatjuk és szemrevételezéssel megfigyeljük az agglutinációt vagy optikai cellában reagál­tatjuk és a meghatározást optikai méréssel végezzük. Immunológiai reakciók meghatározására a reagens-készítményt az alábbi módon alkal­mazhatjuk . Első lépésként, ha szükséges, puffer­­oldattal hígítjuk a találmány szerinti reagens-készítményt, hogy az antigénnel vagy antitesttel szenzibilizált hordozó koncentrációját a tervezett immunológiai reakció meghatározásánál szükséges mértékre hozzuk. A koncentráció megfelelő mértéke különböző tényezőktől függ, pl. a meghatá­rozandó antigén vagy antitest típusától, annak koncentrációjától és reakcióképessé­gétől; a szükséges koncentrációt kísérlet­tel lehet megállapítani. Általában az immunológiai reakció opti­kai méréssel való meghatározása esetén elő­nyös a hordozó végkoncentrációját 0,03 s%­­nál nem kisebb értékre választani, cél­szerűen a koncentráció 0,05 és 1 s%, leginkább 0,1 és 0,5 s% közötti. Ha szemre­vételezéssel figyeljük az immunológiai reakciót, szokásosan a végkoncentráció 0,05 és 0,8 s%, előnyösen 0,1. és 0,5 s% közötti. A reagens-készítmény hígításához alkal­mazhatunk pl. glicines puffert, borátospuf­fert, Trisz-sósavas puffert, Trisz-malein­savas puffert, ammóniás puffert, stb. A pufferoldatok pH-ja szokásosan 7,6 és 9,6, előnycsen 8,0 és 9,0 értékek közötti. Kisebb pH-jú pufferoldatok hajlamosak agglutináció előidézésére, így a reagens instabillá válik, bár érzékenysége megnő. Ha viszont túl nagy a pH értéke, az érzé­kenység csökken és a tárolási tulajdonságok nagyobb hőmérsékleten romlanak. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom