186915. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új oxazafoszforin-4-tioalkánszulfonsav-származékok és semleges sóik előállítására
8 Hasonló módon vizsgáltuk a toxikus hatást is, amelynek során a dózisok logaritmusa és az elhullás gyakorisága közötti Összefüggésből az átlagos letális dózist [DL 50 (mg/kg)! határoztuk meg. A találmány szerinti eljárással előállítható termékekre ez a DL 50 egyszeri intravénás alkalmazásnál 300 mg/kg körülinek adódott. Az összehasonlításul meghatározott átlagos letális dózis ciklofoszfamid esetében egyszeri intravénás beadás esetén 244 mg/kg volt. A találmány szerinti eljárással előállítható termékek ennek megfelelően kereken 20 ï-al csekélyebb akut toxicitást, illetve hasonló kurativ hatásosságnál megfelelően nagyobb terápiás sávot mutatnak. A citotoxikus fajlagosság in vitro vizsgálatához a kemorezisztens Yosida-ascites karcinoszarkóma (AH 13 vonal, ASTA törzs) körülbelül 3-10’ mennyiségű, mindenkor steril körülmények között nyert sejtjeit a találmány szerinti termék növekvő koncentrációival két óra hosszat 37 °C-on inkubáltuk és többszöri kimosás után kezeletlen gazdaállatok hasüregébe helyeztük azokat. A koncentrációk logaritmusai és a fejlődő tumorok gyakoriságai közötti összefüggésekből Probit-anaUzis segítségével az átlagos citotoxikus dózisokat [CE 50 (pg/ml )] meghatároztuk. Ilyen kísérleti körülmények között a találmány szerinti termékek CE 50 értéke 3 és 50 pg/ml között van. Mivel a ciklofoszfamid, mint elsősorban inaktív átvivöformavegyület, nem rendelkezik citotoxikus hatással, ezért ezeknél a kísérleteknél összehasonlító anyagként aktív primer anyagcsereterméket, 4-hidroxi-ciklofoszforamidot alkalmaztunk, amely a testben enzimes aktiválás hatására, túlnyomóan a májban képződik. Erre az összehasonlító anyagra az átlagos citotoxikus koncentráció ugyancsak 5 pg/ml. A következő példák a találmány további megvilágítására szolgálnak az oltalmi kör korlátozása nélkül. 1. példa 2- [2-(bisz-)2-klôreti1(-amino)-2-oxo-tetrahidro-2H-l,3,2- -oxazafoszforin-4-i1-tio]-etánszulfonsav-ciklohexi1 - ammóniumsó 5,6 g (20 mmól) 4-hidroxiciklofoszfamidot (azaz 2- (bi sz-2-klôreti1)-amino(-4-hidroxi-tetrahidro-2H-l,3,2- -oxazafoszforin-2-oxidot) és 4,8 g (20 mmól) cikiohexi1 - ammónium-2-merkaptoetánszulfonátot feloldunk 100 ml desztillált vízben, majd kevés triklórecetsavat adunk az oldathoz és az elegyet 3 napig állni hagyjuk 0 °C-on hűtőszekrényben. Ezután az oldószert nagy vákuumban eltávolítjuk, a maradékot acetonban felvesszük, újból betöményltjük, a maradékot acetonból kikristályosltjuk és izopropanolból átkristályositjuk. Kitermelés: 7,2 g (az elméleti hozam 72 %-a). Op. 149-151 °C. (cisz-forma) 2. példa 2-[2-(bisz-)2-klóretil(-amino)-2-oxo-tetrahidro-2H-l,3,2- -oxazafoszforin-4-i1-tio]-etánszulfonsav-ciklohexi1 - ammóniumsó 2,9 g (10 mmól 2-(bisz-)2-klôreti1(-amino)-4-metoxi-tetrahidro-2H-l,3,2-oxazafoszforin-2-oxidot és 2,4 g (10 inmól) ciklohexilammónium-2-merkaptoetánszulfonátot kevés triklórecetsavval együtt feloldunk 10 ml dimetiIformamidban és az elegyet 20 óra hosszat -25 °C-on állni hagyjuk. Ezután az elegyet további 3 óra hosszat állni hagyjuk 0 °C-n, étert adunk hozzá a zavarosodás kezdetéig, utána dörzsöljük, majd a kivált kristályos anyagot 20 órai 0 °C-on való állás után leszivatással elkülönítjük, mossuk és szárítjuk. Kitermelés: 4,7 g (az elméleti hozam 94 Z-a). 0p. 145 "C (bomlik). Alkohol/éter-elegyböl való átkristályositás után a termék olvadáspontja 149-151 °C (cisz-forma). 3. példa 2- [2-(bisz-)2-klôreti 1 (-amino)-2-oxo-tetrahidro-2ll-l ,3,2- -oxazafoszforin-4-il-tio]-etánszulfonsav-ciklohexi1 - ammóniumsó 1.4 g (5 mmól) 4-hidroxiciklofoszfamidot és 1,2 g (5 mmól) ciklohexi1amminium-2-merkaptcetánszulfonátot néhány csepp triklórecetsavval együtt feloldunk 25 ml metanolban és az oldatot éjszakán át állni hagyjuk -25 ‘C-on hűtőszekrényben. Ezt követően a reakcióelegyet körülbelül 5 ml-re betöményitjük, a zavarosodás kezdetéig étert adunk hozzá és dörzsöljük. A kivált kristályokat 20 órai 0 °C-on való állás után leszivatással elkülönítjük, mossuk és szárítjuk. Kitermelés: 2,1 g (az elméleti hozam 84 *-a). Op. 143-145 “C (cisz-forma). 4. példa 2-[2-(bisz-)2-klôreti1(-amino)-2-oxo-tetrahidro-2H-l,3,2- oxazafoszforin-4-i1-tio ]-etánszulfonsav-nátriumsó 2.5 g (5 mmól) ciklohexilammónium-2- 2-(bisz-)2-klúreti1(-amino)-2-oxo-tetrahidro-2H-l,3,2-oxazafoszforin-4- -il -tio-etánszulfonátot feloldunk 25 ml oxigénmentes vízben és az oldatot nátriumionokkal töltött Merck-féle kationcserélö oszlopra visszük. Az eluátumot nitrogén felett felfogjuk, fagyasztva szárítjuk és a szilárd maradékot foszforpentoxid felett vákuumban szárítjuk. Kitermelés: 1,9 g (az elméleti hozam 91 Z-a). 0p. 78-83 °C (bomlik). Rf-érték: 0,61 [futtatószer: etilacetátíizopropanol)1 n ecetsav 5:3:2 arányú elegye]. 5. példa 2-[2-(bi sz-)2-k1ôreti1(-amino)-2-oxo-tetrahidro-2H-l,3,2- -oxazafoszforin-4-il-tio 1-etánszulfonsav-ammóni umsó 2,8 g (10 mmól) 4-hidroxiciklöfoszforamidot és 1,6 g (10 mmól) animónium-2-inerkaptoétánszulfonátot katalitikus mennyiségű triklórecetsavval együtt 50 ml vízben oldunk és az oldatot 3 napig 0 GC-on hűtőszekrényben állni hagyjuk. Ezután a vizet nagy vákuumban ledesztilláljuk, a maradékot acetonnal kétszer felvesszük és vákuumban betöményitjük, majd a maradékot aceton/éter-elegyéböl átkristályositjuk. Kitermelés: 3,9 g (az elméleti hozam 93 ï-a). Op. 131-133 °C (cisz-forma). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
