186889. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbamoiloxi-amino-1,4-benzodiazepinek és a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 ,’86889 . 2 rint. Ennek megfelelően az (V) általános képletű vegyületeket hidroxilaminnal vagy annak sójával, előnyösen dioxánban illetve dimetil-formamidban reagáltatjuk szükség esetén nátrium-hidrogén­­karbonát hozzáadása közben, majd a (III) általá­nos képletű izocianáttal reagáltatjuk a terméket. A (II) általános képletű vegyületeket eközben nem izoláljuk. 1 Különösen simán zajlik a (II) általános képletű vegyületek előállítása, ha a reakcióban frissen kris­tályosított hidroxilamint használunk (H. Lecher és J. Hofmann Chem. Ber. 55, 912. oldal (1922)). Az (V) általános képletű kiindulási anyagok elő­állítása részben az irodalomban szerepel (G. Archer és L. H. Sternbach, J. Org. Chem. 20. kötet, 231. oldal (1964); 3422091 számú amerikai egyesült ál­lamokbeli szabadalmi leírás, illetve előállíthatók a (VII) általános képletű ismert amidok - ahol R1, R2 és R3 jelentése a fenti - foszforpenta-szulfiddal történő reagáltatásával piridinben 100 °C, vagy 2.4- bisz-(4-metoxifenil)-1,3-dictia-2,4-difoszfetán-2.4- diszulfiddal dioxánnal S. O. Lawesson szerint: Bull. Soc. Chim. Béig. 87, 229 (1978). A találmány kiterjed az eljárás azon foganatosí­­tási módjaira is, amelyeknél az eljárás valamelyik fokán közbenső termékként kapott vegyületből in­dulunk ki és az ezt követő eljáráslépéseket hajtjuk végre, vagy pedig az eljárás valamelyik lépésénél félbeszakítjuk, vagy egy kiindulási anyagként hasz­nált vegyületet a reakciófeltételek között képezzük vagy reakcióképes származéka vagy sója formájá­ban használjuk fel. Az (I) általános képletű vegyületeket a leírt eljá­rásokkal az (1) általános képletű vegyületek vagy savaddíciós sóik formájában izolálhatjuk. A sóknál előnyösen a gyógyászatilag elfogadható nem -toxi­kus, megfelelő savakkal képezett addíciós sókról van szó. Ilyen savak például a szervetlen savak, például sósav, brómhidrogén, jódhidrogén, salét­romsav, kénsav vagy foszforsav, vagy szerves sa­vak, például hangyasav, ecetsav, propionsav, bo­rostyánkősav, borkösav, maleinsav, glikolsav, tej­sav, hidroximaleinsav, fumársav, oxálsav, citrom­sav, almasav, nyálkasav, benzoesav, szalicilsav, acetursav, embonsav, naftalin-l,5-diszulfonsav, aszkorbinsav, fenilecetsav, p-amino-szalicilsav, hidroxietán-szulfonsav, benzol-szulfonsav vagy szintetikus gyanták, melyek savas csoportokat tar­talmaznak, például ioncserélő hatású gyanták. Az így kapott savaddíciós sót ismert eljárással a szabad vegyületté alakíthatjuk, például ha az előb­bi vegyületet bázissal, például fémhidroxiddal, fém­­alkoholáttal, fémkarbonáttal, ammóniával vagy hidroxil-ioncserélővel vagy más megfelelő reagens­sel kezeljük. A kapott savaddíciós sót ismert mó­don másik sóvá is alakíthatjuk, így például egy szervetlen savval képezett sót fémsóval, például nátrium-, bárium- vagy ezüstsóval reagáltathatunk olyan hígítószerben, amelyben a kapott szervetlen só nem oldódik, és így a reakcióközegből eltávolít­ható. Egy savaddíciós sót anioncserélővei is átala­kíthatunk egy másik savaddíciós sóvá. Egy kvater­­ner ammóniumsót szabad bázis alkilhalogeniddel történő reagáltatásával állíthatunk elő. A 2533 575 számú német szövetségi köztársaság­beli közrebocsátási iratban vérkeringésre ható lak­ta m-oximkarbamátokat írnak le és a 2005176 vala­mint a 21 359595 számú német szövetségi köztársa­ságbeli közrebocsátási iratban és a 3 857854 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban nyugtató hatással összekötött félelemoldó hatású o úamino-3H-1,4-benzodiazepineket írtak le. Nem volt várható azonban, hogy a még le nem írt talál­mány szerint előállított (I) általános képletű karba­­moi!oxi-amino-3H-l,4-benzodiazepinek olyan éles határt mutatnak az anxiolízis és a nyugtató hatás között. A felhasznált terápiás dózisoknál gyakorla­tilag nyugtató hatás nem lép fel. A találmány szerint előállított vegyületeket és gyógyászatilag elfogadható sóikat a Geller-konflik­­tus-tesztben (Punishment Discrimination) patká­nyon vizsgáltuk. Irodalom: I. Geller és tsai: Psy­­chopharmacologia III. kötet, 374-385. oldal (1962): 100-120 g testsúlyú Wistar-féle nősténypat­kányok egy ún. Skinner-dobozban megtanulják tej­jutalmazásért egy nyomógomb megnyomását. Egy bizonyos betanulási fázis után lassan csökkentjük az egy nyomásra eső tej-jutalmazás gyakoriságát. Ehhez még egy hangfázis jön, amelyben a jutalma­zás egy könnyű elektromos lábsokkal kapcsolódik össze a talajrács fölött. Átlagosan 6-8 hetes edzés után a legtöbb állat elérte a tréningkritériumot, azaz a sokkmentes fá­zisban 10 perc alatt 100-200 lenyomás következik be folyamatosan és a sokkfázisban ez a nyomássü­­rüség 3 percenként 4-5 lenyomásra csökken. Mielőtt a vegyületeket ezekbe a dobozokba elhe­lyezzük, a találmány szerint előállított vegyületeket 30 perccel korábban per os adagoljuk. Ha a sokkfá­­zisban a lenyomások száma az edzési értékekhez képest megnő, akkor ezt a vizsgált anyag szoron­gásfeloldó hatásaként kell értékelni, míg ha ennek a lenyomásnak a sűrűsége a sokkmentes fázisban csökken, akkor ez nyugtató hatásról tanúskodik. A. készítmény befolyása alatt tapasztalt lenyomá­sok sűrűségét a kontrollértékekhez képest százalé­kosan adjuk meg, a szignifikanciát egy nem-para­metrikus teszttel, az ún. WILCOXON-matched pairs signed ranks-teszttel végeztük (S. Siegel, Non Parametric Statistics, 75-83. oldal). Legtöbb­ször a minimális hatásos dózist is megadtuk (MED). A találmány szerint előállított vegyületek 10-50 anxiol mg/kg p.o. adagolásnál meglepően fokozzák a lenyomások sűrűségét a sokkfázisban, míg a sokkmentes fázisban 100 mg/kg p.o. dózisig nem figyeltünk meg nyugtató hatást. A találmány szerint előállított vegyületek tehát új anxiolitiku­­mok, miközben a szorongást megszüntetik, de nem idéznek elő nyugtató hatást. A vegyületek toxieitá­­su igen alacsony. LD50-értékek (i.p. egéren) általá­ban 1000 mg/kg felett vannak. A találmány szerint előállított vegyületek és gyó­gyászatilag elfogadható sóik igen tág dózishatáron belül hatásosak és az adagolt dózis különböző té­nyezőktől, például az alkalmazott vegyülettől, a kezelendő emlősállat állapotától, típusától és nagy­ságától függ. A napi dózis felnőtt embernél rend­szerint 1-60 mg között változik. A teszt-állatok, például egerek vagy patkányok 5 10 15 20 25 30 '35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom