186882. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés technológiai rendszer automatizálására
1 186 882 2 12a engedélyező bemenetet földre, vagyis 0 logikai szintre kötjük, akkor az alsó kapu kimenete van engedélyezve, a felsőé pedig le van tiltva, tehát a 11 blokk buszillesztő IC kimenőjele kijut a modulból, másszóval az ide tartozó 12b input/output pont kimeneti pont lesz. Amennyiben a 12a engedélyező bemenetet tápfeszültségre, vagyis 1 logikai szintre kötjük, akkor a két kapu szerepet cserél, tehát az ide vonatkozó 12b input/output pont bemeneti pont lesz. Az átviteli irány beállítása nemcsak a 12a engedélyező bemenetek valamely logikai szintre kötésével történhet, hanem egy másik 12 leválaszltó blokk 12b input-output pont által is vezérelhető. (Lásd a 2. ábra alsó 12 leválasztó blokkjának bekötését.) Ezen a módon a többcélú perifériaillesztő modul adatátviteli irányait a 11 blokk buszillesztő IC és rajta keresztül maga a mikroprocesszoros modul is beállíthatja, így a teljes modul teljesíteni fogja mindazokat a funkciókat, amelyekre a 11 buszillesztő IC egyáltalán ki van képezve. Végeredményben a modulban lévő 12 leválasztó blokkok csoportokba rendezésével, az egyes 12a engedélyező bemenetek logikai szintekre vagy megfelelő 12b input/output pontok kimenetekre való kötésével, valamint bizonyos software módosításokkal a találmány szerinti többcélú perifériaillesztő modulból tetszés szerinti byte soros perifériaillesztéseket, párhuzamos bemenetű, párhuzamos kimenetű és vegyes párhuzamos input/output csatlakozású modulokat alakíthatunk ki. Tekintve, hogy a felsorolt modulok a mikroprocesszoros vezérlőberendezés tekintélyes részét képezik, könynyen bejuthatjuk, hogy a találmány szerinti többcélú perifériaillesztő modul segítségével a gyártandó modulféleségek száma jelentősen csökkenthető anélkül, hogy az illesztési módok választékát csökkenteni kellene. Ez a körülmény ráadásul még az említett többcélú illesztő modulok nagyobb darabszámú, vagyis gazdaságosabb gyártását is eredményezi. A találmány szerinti automatikus vezérlőberendezés a hagyományos közvetlen kikapcsolású helyett ún. „önlekapcsolós” tápellátással rendelkezik, amelyet a 3. ábra alapján ismertetünk. A berendezés bekapcsolása ismert módon történik. A BE gomb lenyomásával zárjuk a 21 jelfogó meghúzótekercsének áramkörét. Ennek következtében két kontaktus záródik, amelyek közül az egyik öntartóvá teszi a 21 jelfogót, vagyis a BE gomb helyzetétől függetlenül bekapcsolva tartja, a másik kontaktus pedig ráadja a hálózati feszültséget a 23 főtápegységre. Az utóbbi ennek hatására tápfeszültséggel látja el a 24 mikroprocesszoros modult, amely így működésbe lép. Az ismert megoldásoktól eltérően kikapcsoláskor a KI gomb lenyomása nem szakítja meg közvetlenül a 21 jelfogó tartóáramkörét, hanem a 24 mikroprocesszoros modul 24a bemenetének földelése útján egy lekapcsolási feladatot indít el. A feladat végrehajtásakor a szükséges vezérlések, adatrögzítések és regisztrálások elvégzése után megvizsgálásra kerülnek a kikapcsolhatóság feltételei, és azok teljesülése esetén á 24b kimenet földelésével működésbe jön a 22 jelfogó, amely végül kikapcsolja a tápfeszültséget. A tápegység ilyen megoldása kiküszöböli az illetéktelen kikapcsolások káros következményeit, és utólag könnyen eldönthetővé teszi, hogy az üzemszünet hálózatkimaradás miatt volt-e, vagy csak kikapcsolták a berendezést. A találmány szerinti vezérlőberendezés kompatibilitását fokozhatjuk egy speciális, többcélú input/ output nyomtatással is. Ennek lényege, hogy az egyes modulokat összekötő kábelek különböző típusú csatlakozói számára kijelölt beültetési helyeket egységes elrendezésű nyomtatott huzalozással látjuk el. A 4. ábrán egy ilyen beültetési helyet láthatunk, ahol a továbbindítandó bemeneti, ill. kimeneti pontok a 31 kártya szélével párhuzamosan, attól megfelelő távolságban húzódó, 2,54 mm osztás- és sortávolságú kettős 32 lyuksorra vannak kivezetve, de egyes kiválasztott lyukpárok nem használhatók fel kivezetési pontként. Ez a huzalozási mód lehetővé teszi, hogy ugyanabba a modulba különféle 33, 34 csatlakozók minden módosítás nélkül beültethetők legyenek, vagyis módot ad arra, hogy optimális csatlakozóválasztékot használjunk. Összegezve az eddigieket megállapíthatjuk, hogy a találmány szerinti mikroprocesszoros vezérlőberendezés a fenti megoldások segítségével biztosítja az általánosan ismert rendszerekhez képest kevesebb modullal ugyanazt a széles funkcióválasztékot, nagyobb input/output csatlakozói modularitást, védelmet a berendezés téves vagy megtévesztő szándékú kikapcsolása ellen, és a kikapcsolt állapotra vonatkozó információk megőrzését és figyelését. Mindezekből következik, hogy a találmány szerinti berendezés gazdaságosabban gyártható, és a technológiai követelményeket maradéktalanul ki tudja elégíteni. A leírt vezérlőberendezést a rendszerhez illesztő találmány szerinti eljárás általában hat lépésből áll, amelyek közül az első kettőt a rendszer hagyományos módon történő összekábelezésével egyidejűleg hatjuk végre. Az első lépés során minden jeladó, beavatkozó szerv, kábelelosztási pont vagy a rendszer egyéb komponense és a vezérlőberendezés közötti összekötőkábel mellé egy többlet érpárat, ún. szervizérpárat fektetünk. A szervizérpárok ereit az 5. ábrán „a” és „b”-vel jelöltük. A második lépésben az 5. ábrán bemutatott vázlat alapján a szervizérpárok egyik végét csatlakoztatjuk a vezérlőberendezéshez. Előbb azonban a technológiai rendszer komponenseit a vezérlőberendezés be- és kimeneti moduljainak kapacitása szerint csoportokba osztjuk és a vezérlőberendezésben minden csoporthoz egy-egy kimeneti pontot rendelünk. Az ábrán a-42 távadókat, a 43 beavatkozó szerveket jelöl. Ezután az azonos technológiai csoportba tartozó szervizérpárok „b” ereit összekötjük, és a vezérlőberendezés 46 kimenőmoduljának egyik kimenetére csatlakoztatjuk. Pl. a „k” csoport „b” ereit a 46 kimenőmodulnak célszerűen ugyanazzal a szimbólummal - jelen esetben „k”-val -jelölt pontjához, az „1” csoportét annak „1” pontjához, az „x” csoportét pedig annak „x” pontjához 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
