186882. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés technológiai rendszer automatizálására
f 186882 2 kötjük. Az egy csoporton belüli „a” ereket a vezérlőberendezés 45 bemeneti moduljának különböző bemenőpontjaira kötjük. Bármely szervizérpárhoz tartozó rendszerkomponenst a csoport és a fogadó bemenetjelével célszerű azonosítani. Tehát a „k” csoportba tartozó „k” jelű távadó „a” szervizerét a 45 bemeneti modul 0 bemenetére, míg a kj jelű távadóét a „j” bemenetre, a km beavatkozó szerv „a” erét pedig az „m” bemenetre kötjük. Az „1” csoport 10 jelű távadójának „a” szervizerét aO, az lj beavatkozóét a, j”, az lm beavatkozóét az „m” bemenetre kapcsoljuk. Az „x” csoport xO jelű távadójának „a” szervizerét aO, az xj távadóét a ,j”, míg az xm beavatkozóét az „m” bemenetre kötjük. Az 5. ábrából és az előbb leírtakból kitűnik, hogy a különböző csoportokba tartozó „a” szervizerek azonos bemenetre csatlakozhatnak. Az 5. ábra jelölés nélküli vonalai a távadók, illetve a beavatkozó szervek vezérlővezetékeit képviselik, amelyeket ismert módon kell a vezérlőberendezéshez csatlakoztatni. A vezérlőberendezés felőli végükön bekötött szervizérpárok másik, vagyis rendszer felőli végeit egyenlőre szabadon hagyjuk. A harmadik lépésben a vezérlőberendezést a rendszerrel összekötő kábelezést ellenőrizzük oly módon, hogy a mikroprocesszoros vezérlővel szervizüzemet hajtatunk végre, azáltal, hogy a technológiai helyszínen egy kiválasztott szervizérpár szabad végét egy, a célnak megfelelő és alapállapotban az „a” és „b” ereket kívánt módon összekötő szervizműszerhez csatlakoztatjuk. A szervizüzem keretében a vezérlőberendezés ciklikusan jelet ad az egyes szervizkimenetekre és lekérdezi az összes szervizbemenetet. Az összekötött szervizereket érzékelve a vezérlő észleli a szervizműszer jelenlétét és ciklikusan lekérdezi. Közben a szervizműszeren egy azonosító parancsot adunk ki, amely a legközelebbi lekérdezés alatt megfelelő kód szerint megszaggatja a két szervizér közötti kapcsolatot. Ennek hatására a vezérlőberendezés kiküldi, a szervizműszer pedig kijelzi a kiválasztott szervizvezetékhez csatlakozó vezérlő ki- és bemenet azonosítójeleit. Ha ez nem egyezik meg a terv szerintivel, a bekötést korrigálni kell. Ezután az ellenőrzött szervizcsatornához tartozó bemenő vezetékre konstáns jelet, a kimenő vezetékre pedig mérőműszert kapcsolva mérési üzemet indítunk el, és a helyszínen a szervizműszer segítségével ellenőrizzük a mikroprocesszoros modulba a lávadókból érkező, ill. az onnan a beavatkozó szerv felé kilépő jelek értékét, valamint azt, hogy egy vezérlési parancs hatására kellően megváltoznak-e a kimenőjelek. Ez azért lehetséges, mivel a vezérlőberendezés által mért ill. kiadott jel értékét a vezérlőberendezés a szervizműszerre kiküldi és az onnan leolvasható. A harmadik lépéssel kapcsolatban eddig leírt műveleteket egymás után minden szervizérpáron megismételjük. A negyedik lépésben a bekötés szempontjából ellenőrzött be- és kimenetekhez tartozó komponenseket egyenként hitelesítjük az alábbi módon: bemenőjelet szolgáltató egység, vagyis távadó esetén annak bemenetét függetlenítjük a technológiai rendszertől és hitelesítő jellel hajtjuk meg, majd mérési parancsot adunk ki, és a megfelelő beállító szervet addig változtatjuk, amíg a vizsgált távadóhoz tartozó szervizérpárra kötött szervizműszer az előírt jelértéket nem mutatja. A kimenőjeleket hasonló módon, de fordított irányban hitelesítjük. Ilyenkor a vizsgált beavatkozó szerv kimenetét választjuk le a technológiai rendszerről, és kötjük alkalmas mérőeszközre. A hitelesítő jelet most a vezérlőberendezés szolgáltatja egy vezérlő parancs hatására. A hitelesítés után a távadókat és a beavatkozó szerveket visszakapcsoljuk a rendszerre, a szervizérpárok rendszer felőli végeit pedig vagy passzív lezáró elemmel kötjük össze, vagy valamely rendszerkomponens állapotát érzékelő megfelelő 44 kapcsolóval zárjuk le. Az utóbbi esetben ún. aktív lezárásról beszélünk. Az 5. ábrán ezeket a lezárásokat pontozott vonallal kötöttük a szervizérpárokhoz. Az ötödik lépésben végezzük el a rendszer élesztőséhez vagy továbbfejlesztéséhez szükséges üzemi kísérletet. Ennek keretében a technológiai rendszer bizonyos pontján vagy pontjain a szervizérpárokra szervizműszert csatlakoztatunk, és megfelelő parancsok segítségével különböző feladatokat indítunk el, ill. állítunk meg, vagy feltételhez kötötten állíthatjuk meg. E lépés végrehajtása közben a szervizműszer és a vezérlőberendezés kezelői között szükségessé vált üzenetek a szervizműszer és a szervizhálózat segítségével kerülnek továbbításra. A hatodik lépés folyamán automatikus üzemet tartunk. Ilyenkor a vezérlőberendezés egyrészt automatikus üzemben tartja a rendszert, másrészt ezzel párhuzamosan ciklikusan ellenőrzi a szervizérpárokat. A vezérlőberendezés a ciklikus lekérdezés során vezérlést ad az egyik kimenetre, pl. a k-ra, és kis késleltetéssel ellenőrzi a bemenetéit. Ha mindegyiken a lezáráshoz tartozó szintet érzékeli, vagyis a csoporton belül minden üzemképes, akkor a következő kimenetre ad vezérlést, és ismét ellenőrzi a bemeneteket. Amikor már az összes csoporton végigment, akkor elölről kezdődik az egész lekérdezés. Közben ha a rendszer hibamentes, tovább folyik a rendes üzem. Amennyiben viszont a vezérlőberendezés a lekérdezés során valamely komponens rendellenes állapota miatt megszakadt aktív lezárást észlel, akkor az adott hibához rendelt, önmagában ismert feladatot, pl. hibajelzést, vészjelzést, ésökkentett üzemet, vagy a vészleállítást hajtja végre. A találmány szerinti eljárás alkalmazása a hagyományos módszerekhez képest az alábbi előnyökkel jár:- Mind a kábelazonosítást, ill. bekötésellenőrzcst, mind a hitelesítést egyetlen ember, kevesebb műszerrel, a távolságtól függetlenül, lényegesen gyorsabban tudja elvégezni.- Az alkalmazott aktív lezárások a figyelendő komponenseknek tetszőleges védelmet nyújtanak pl. túlterhelés, tiltott beavatkozás stb. ellen, és az egész rendszernek nagyobb megbízhatóságot kölcsönöznek. Az üzemi kísérletek irányítása a rendszer bármely pontjáról külön összekötő kábel nélkül, egy-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
