186867. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(2-tienil)- és 2-(3- tieninil)-etil-amin származékok előállítására
1 186 867 2 A találmány tárgya új eljárás 2-(2-tienil)- és 2-(3- tienil)-etil-amin-származékok előállítására, amely vegyületek közül sok ismert és köztitermékként használatos a vegyiparban és a gyógyszeriparban. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek az (I) általános képlettel - a képletben R2 hidrogénatomot vagy egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot jelent - jellemezhetők. Az amino-etil-oidallánc a tioféngyürűn tetszőleges helyzetet foglalhat el. Az (I) általános képletü vegyületek előállítására sokféle módszer volt ismeretes. Ezek közül néhányat az alábbiakban ismertetünk. (i) Béta-2- vagy 3-nitro-vinil-tiofén-származékok redukálása iitium-aluminium-hidriddel [Gilsdorf, R. T. és Nord, F. F.: J. Org. Chem., 15. 807 (1950). Campaigne. E. és McCarthy. W. C.: J. Am. Chem. Soc., 76. 4466 (1954)] vagy elektrokémiai eljárással (78 01 992 számú közrebocsátott francia szabadalmi bejentés). (ii) 2-(2-Tienil)- és 2-(3-tienil)-acetonitril-származékok redukálása lítium-alumínium-hidriddel (Crowe, B. F. és Nord, F. F,: J. Org. Chem., 15. 81 (1950), Campaigne, E. és McCarthy, W. C: ref. cit.j vagy nátrium-amalgámmal [Blicke, F. F. és Burckhalter, J. H.: J. Am. Chem. Soc., 64. 477 (1942)]. (iii) 3-(2-Tienil)- és 3-(3-tienil)-propionsav-szàrmazékok Curtius-lebomlásnak való alávetése [Barger, G. és Eassou. A. P. T.: J. Chem. Soc., 2100 (1938), Campaigne, E. és McCarthy, W. C.: ref. cit.j. (iv) 2-(2-Tienil)- és 2-(3-tienil)-etanol-szàrmazékokból (halogenidekből vagy aril-szulfonátokból) közvetlen aminálás (Blicke, F. F. és Burckhalter, J. H.: ref. cit. és 75 03 142 számú közrebocsátott francia szabadalmi bejelentés) és ftálimiden át (75 03 142 számú közrebocsátott francia szabadalmi bejelentés). Nagyipari szempontból azonban ezek a nehezen végrehajtható módszerek nem nyújtanak kielégítő hozamot. Célul tűztük ki tehát, hogy az (I) általános képletü vegyületek előállítására egyszerű, alacsony költségekkel végrehajtható módszert dolgozzunk ki. Felismertük, hogy a fenti cél úgy biztosítható, ha az (I) általános képletű vegyületeket a (IV) általános képletü vegyületekből - a képletben R2 jelentése az (I) általános képletnél megadott - kiindulva állítjuk elő. A (IV) általános képletü vegyületek önmagukban ismert módszerekkel állíthatók elő, például úgy, hogy valamely (II) általános képletű vegyületet - a képletben R2 jelentése az (I) általános képletnél megadott - a (III) képletű vegyülettel kondenzálunk önmagukban ismert körülmények között. A fentiek alapján a találmány tárgya eljárás az (I) általános képletű vegyületek - a képletben R2 jelentése a korábban megadott - előállítására. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy (i) valamely (IV) általános képletű vegyületet - a képletben R2 jelentése az (I) általános képletnél megadott - katalitikus hidrogénezéssel valamely (V) általános képletű vegyületté - a képletben R2 jelentése az (I) általános képletnél megadott - alakítunk, majd (ii) valamely (V) általános képletű vegyületet az (i) lépésben alkalmazottaktól eltérő körülmények között katalitikus hidrogénezéssel valamely (I) általános képletű vegyületté alakítunk. ' Általában az aril-etil-amino típusú vegyületeknek az A reakcióvázlatban bemutatott módon, azaz bétra-nitro-vinil-aril típusú vegyületek katalitikus hidrogénezésével történő előállítása már ismert. Nem alkalmazták azonban ezt a módszert még soha olyan esetekben, amikor az aromás csoport tioféncsoport. Ugyanakkor kétségkívül ismertették a 2-(béta-nitro-vinil)-tiofén hidrogénezését [Freidlin, L. K., Litvin, E. F. és Kursina, V. M.: Hunija Hét. Szojegy., 3. 22 (1967); referálva: Chemical Abstracts, 67. 73 465), azonban ez a módszer korlátozva van a 2-(2-tienil)-acetaldehid-oximnak palládium jelenlétében történő előállítására, továbbá az alkalmazni szükséges katalizátormennyiségre (0,200 g palládiumfém 0,775 g szubsztrátumra, azaz hidrogénezendő vegyületre) tekintettel az eljárás bármiféle ipari felhasználásra alkalmatlan, hiszen a redukálandó anyagra vonatkoztatva a szükséges palládium mennyisége a 25 súly%-ot meghaladja. Ezzel szemben a találmány szerinti eljárás éppen a felhasználni szükséges katalizátor viszonylag kis mennyiségére tekintettel gazdaságosan teszi lehetővé a 2-(2-tienil)- vagy (3-tienil)-etil-aminok előállítását. A találmány szerinti eljárás egyik lényeges, jellemző vonása tehát az, hogy a redukálást kétlépéses művelettel hajtjuk végre. Az első lépésben valamely (IV) általános képletű vegyületet nem-bázikus közegben hidrogénezünk (i) oldószerben, például alkoholban (így például metanolban, etanolban vagy izopropanolban), szerves savban (például hangyasavban, ecetsavban vagy propionsavban) vagy - méginkább előnyösen - az említett típusú oldószerek közül kettő elegyében, így például metanol vagy etanol és aceton elegyében; (ii) fémkatalizátor, például palládium, platina, ruiénium, ródium vagy irídium jelenlétében (a fémet előnyösen súlyára vonatkoztatva 10-100-szoros mennyiségű hordozóanyaggal, például aktív szénnel, alumínium-oxiddal vagy bárium-szulfáttal hígítjuk, és általában a redukálandó anyag súlyára, illetve a katalizátor fémtartalmára vonatkoztatva az így kapott hordozós katalizátort 1-10% mennyiségben használjuk. Ez annyit jelent, hogy a redukálandó anyagra vonatkoztatva például a palládium súlyaránya 1/10000 és 1/100 közötti lehet.); (iií) 1 és 100 atm. célszerűen 5 és 25 atm. közötti hidrogén-nyomáson; (iv) 20 °C és 100 °C, előnyösen 30 °C és 60 °C közötti hőmérsékleten, és (v) 30 perc és néhány óra közötti reakcióidővel. A második lépésben ezután valamely, a reakcióelegyből alkalmas módon elkülönített (V) általános képletü vegyületet hidrogénezünk (i) oldószerben, például alkoholban (így például metanolban, etanolban vagy propanolban), és a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
